Bittó Zsófival sétálunk június 21-én a nemzetközi slow nap alkalmából. Zsófi a Fabulous Budapest vezetője, 7 éve foglalkozik túravezetéssel Budapesten, érti és érzi a várost. Szereti a nemzetközi társaságot és szeret beszélni, ezért választotta ezt a szakmát. Amikor elkezdett sétákat vezetni, rájött, hogy nem ismeri Budapestet, azóta mindennap tanul valami újat a városról. Krajcsó Nelli kérdezett.

Mi a pontos titulusod?

Túravezetőként szoktam magamat aposztrofálni magamat, egy sétatárs vagyok, akivel fel lehet fedezni a várost. Nem idegeneket akarok vezetni, én a séták közben új ismerősöket szerzek, akikkel együtt éljük meg a várost.

Hogyan tudjátok együtt megélni a várost? Hogyan kell elképzelni azt, amikor túrát vezetsz?

Semmiképpen sem rohanunk, nem az a lényeg, hogy mindent kipipáljunk, mint egy tipikus turista, akinek elég, ha megvannak a fő látnivalók. Én már a túra előtt megpróbálom kitalálni, mi érdekelheti a csoportot, próbálok ráhangolódni az emberekre, és ahogyan sétálunk, úgy alakul a túra is, együtt alakítjuk az útvonalat. Sétálunk, megállunk, felnézünk, körbenézünk. Nézzük a homlokzatokat, megtudjuk, kik éltek a házban. A történetektől lesz személyes az egész, nincs két egyforma séta.

Mondhatjuk akkor, hogy ez egy slow tevékenység?

Igen, abszolút az. Szó szerint is, nem rohanunk, nincs kötelező időkorlát. Általában három órásak a túrák, lassan haladunk, és ha fél órával tovább tartanak, az sem probléma. Illetve felfogásában is, én nem ledarálok egy szöveget, mint valami kötelező tananyagot. Fontos, hogy átadjam a tudást, de fontos, hogy meg is értsék a velem sétálók, hogy mi Budapest, milyen a kultúránk. Együtt fedezzük fel a várost.

A túráid nagyon fontos része akkor az emberi kapcsolat kialakítása…

Igen, ez egy párbeszéd. Beszélgetünk, és sokszor a sétálók is mondanak olyat, amit én még nem tudtam, rákérdeznek dolgokra, ami alakítja a túrát. Sok személyes történetet is hallok tőlük, amit legközelebb be tudok építeni a sétába.

Hogyan készülsz a túrákra? Hogyan választod ki a helyeket?

Az első túrám előtt heteket készültem, persze ma már van egy biztos tudásom. Blogokból, könyvekből, újságcikkekből inspirálódom, folyamatosan tanulok. Amikor azt érzem, hogy nagyon rutinból megy egy séta, na, akkor kezdek el újra olvasni. Meg mindig történik valami a városban, amiket én is követek. Folyamatosan nyitott szemmel járok, nézem az új helyeket, vagy mindig is ott lévő részleteket fedezek fel, amiket eddig nem vettem észre.

A munkán kívül is sokat sétálsz akkor?

Sokat sétálok, de a tömegközlekedést is használom. Nagyon szeretem például a kisföldalattit, olyan pici. De van egyébként, hogy nem várok a villamosra, hanem lesétálom azt a 10 perces távot, így kezdve, vagy befejezve a napot.

Mit ad neked a séta?

Szeretem, hogy a szabad levegőn vagyok. Ki tudom szellőztetni a fejemet, át tudom látni a dolgokat, kikapcsolok, és nem gondolok semmire, csak gyönyörködöm. Amikor a Dunán megyek át, abbahagyom, amivel foglalkozom, és mindig megnézem a panorámát. Úgy akarok ránézni Budára és Pestre, mintha először látnám őket. Jó ez a rácsodálkozás.

Mik voltak az eddigi legnagyobb rácsodálkozásaid?

Budapest egy olyan város, ahol ha valami szépet szeretnél látni, fel kell nézni szerintem. Mindenki csak szemmagasságig jut általában, pedig gyönyörű homlokzatok vannak a városban. Azt mondják az itt élők, hogy „Budapesti vagyok, miért mennék el sétálni? Ismerem a várost”. De ez nem így van, nap, mint nap elmegyünk a csodák mellett. Ott van például a Szervita tér, amire mindenki azt mondja, milyen ronda, pedig ha felnézel, látsz egy hatalmas, gyönyörű mozaikot. Az Andrássy út környéke is tele van felfedeznivalókkal. Ha letérünk a nagy útról, eljutunk például az Epres kertig, egy művésztelepig, amit kevesen ismernek. Az én kedvencem amúgy a Gül baba utca, a legromantikusabb hely a városban. Szeretem a Nemzeti Színház kertjét is a színészekkel, és az ott lévő kilátót. Szeretem a városra rálátást adó helyeket, mert vallom, hogy ki kell jönni néha abból, amiben vagyunk és más szemmel ránézni a dolgokra. A Városligeti fasoron is sok apró részlet van, amit szeretek, a Március 15-e teret pedig a Duna közelsége miatt látogatom, ez végre egy olyan hely, ahol le lehet ülni a vízhez közel. A Slow Térképnek is ezért örülök, olyan apró részleteket mutatunk meg vele, amelyek mellett amúgy elmennénk.

Mi a tanácsod a budapestieknek? Hogyan kezdjünk el sétálni?

Álljatok meg, nézzetek fel, kicsit lassítsatok! Este, hétvégén induljatok el, kezdjétek a saját kerületetekkel, és utána lehet bővíteni a területet. Budapestnek 23 kerülete van, a felfedezésük sokáig fog adni programot.