Hallgatózva a könyvben

Az olvasás külön világ. A saját képzeletünk szavakból építi fel. Egy jó könyvvel messzi tájakra, lelkek mélyére, ismeretlen dimenziókba repülhetünk.

Vendégbloggerünk, Balogh Bea írása

egy_jo_konyvvel_messzi_tajakra_lelkek.png

Nálam az olvasás igazi slow élmény, mert kell hozzá hangulat, minimum le kell ülnöm valahova és ki kell kapcsolnom a külvilágot. Nem olvasok gyorsan. Számomra minden szónak jelentősége van, így tudom felépíteni a történet világát, hogy utána egy kerek egész legyen a bennem hagyott lenyomattal. Szeretek beleszimatolni a lapokba, elemezni a borítót, használt könyv esetén elgondolkodni a történetén. Olvasás közben néha próbálok a szerző fejével gondolkodni, néha együtt érzek a szereplőkkel, néha töprengek a várható fordulaton, néha meglepődök, felnevetek, dühös leszek…

Olvasni úgy szeretek, ahogy Márai írja: "Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatózva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében."

Fontos számomra, hogy megosszam valakivel, milyen élmény volt, mit váltott ki belőlem, milyen gondolatok ébredtek. Persze ez nálam szakmai ártalom, hisz magyar szakon végeztem. Akkor még kötelező jelleggel faltam a könyveket és elemeztem őket, aminek az lett az eredménye, hogy megcsömörlöttem és kb. két évig nem tudtam könyvet venni a kezemben. Aztán lassan visszakúsztak az életembe. Egy idő után felmerült bennem az igény, hogy egy-egy könyv után megbeszéljem valakivel. Ezért egy éve a barátnőmmel „könyvklubot” alapítottunk. Felváltva választunk könyvet és amikor elolvastuk, megbeszéljük. Ritkán van lehetőségünk személyesen összeülni egy kávézóban vagy otthon, ezért legtöbbször, amikor ő lefektette gyermekét és én is hazaértem, leülünk a számítógép elé és „elbeszélgetünk” a könyvről. Érdekes látni, hogy a másik mit ragad ki a történetből, melyik szereplő szimpatikus számára a saját benyomásainkhoz képest. És izgalmas kitalálni, mi legyen a következő olvasmány! Mert már ezt is elolvasnám, meg amazt is, jaj, egy egész élet is kevés, hogy elolvassuk, amit szeretnénk. És akkor még nem vettem figyelembe az újságokat, magazinokat, amik az aktuális híreket, irányzatokat, tudományos felfedezéseket hozzák közelebb és néha könnyedebb kikapcsolódást nyújtanak, mint egy könyv.

Szerintem az olvasás építi a fantáziát, formálja a lelket és a nyelvhasználatot. Kiváló beszélgetési alap és sok területtel rokon, hisz gyakran színpadra viszik vagy megfilmesítik, és az egy plusz élmény, hogy olvasmányainkat más köntösben is megismerhetjük, összehasonlíthatjuk saját fantáziánkkal, vagy fordítva, egy film vagy színdarab kapcsán támad kedvünk elolvasni egy könyvet.

Nagyon szeretem a mesekönyveket is, a színes rajzokat benne és azt, amikor olvasás közben a kisgyerek mellém kuporodik és kíváncsian figyel, része lesz az olvasásnak, megkeresi az ábrán az aktuális cselekményt. S talán később ezáltal olvasó felnőtt válik belőle.

Úgy képzelem, hogy egy ideális világban gyakran tudunk arra időt szakítani, hogy elmélyüljünk egy történetben - a fűben fekve, a hintaágyban megpihenve, a fa alatti padon lábat lóbálva, az ágyban bekuckózva, a vonaton az ablaknak dőlve, nyaralás alatt az árnyékban heverészve, a gyerekkel a babzsákfotelben, a párunkkal a kanapén… végtelen variációban. Erre gyakran nehéz alkalmat teremteni, de megéri törekedni rá.

(Balogh Beáta)

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotói és használói, az ott szerepeltetett havi slow kihívásokkal összhangban, minden hónapban új témát járnak körül a lassítás jegyében. A március az olvasásé, az április a természeté, a május a nyaralástervezésé. A blogon az aktuális havi témákat a következő hónapban közöljük. 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére