A csendről

Csendben maradni: miért fontos és miért olyan nehéz? Anti-határidőnaplónk e havi témája a csend. Azért a januárt választottam ehhez a témához, mert tapasztalatom szerint a decemberi pörgés, az évvégi hajtás, és a nagy ünneplések után vágyunk a csendre, a nyugodtságra. Nem mellesleg pedig ilyenkor szinte mindannyian évtervezésben vagyunk a magánéletben és a munkahelyen egyaránt, ehhez pedig a befelé figyelés nagyon hasznos tud lenni.

Krajcsó Nelli írása

a_csendrol_1.jpg

Az emberi hallásküszöb a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 3 méter távolságban lévő szúnyog repülésének hangját egészséges füllel még meg tudjuk hallani. Az ennél alacsonyabb rezgéseket azonban már csendnek érzékeljük, de ez nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy nincsenek körülöttünk zajok: ennek a bizonyítéka az ablakok remegése, ami akkor történik, ha például elmegy egy repülő az égen, vagy a kagylóban “a tenger morajlása”, ami igazából azoknak a térben lévő hangoknak az összesége, amelyeknek a rezgésszáma azonos a kagylóban található levegőjével – nesze neked romantikus tengerparti visszaemlékezések! Így tehát ha szeretnénk, se tudnánk teljesen csendes helyre elvonulni ebben a világban. Kivéve a direkt erre a célre épített szobákba, ahol zajszinteket tesztelnek. Ilyen hely például az amerikai Orfield laboratórium süketszobája, ahol az átlagos 30 decibeles csendszint helyett -9 decibeles értéket állítottak be, aminek köszönhetően félelmetes érzésben lehet részünk: halljuk ahogyan nyelünk, az emésztésünk és a szívverésünk hangját. Mindez legfeljebb 45 percig volt eddig elviselhető egy ember számára. Miért van ez? 

Mert amikor csendbe kerülünk, érezzük annak súlyát, azt a nehéz, tömör valamit, ami valójában a tudatunk és a tudatalattink összessége: a tisztán kirajzolódó felismerések, amiket nem szeretnénk belátni, a döntések, amiket kerülgetünk, a negatív érzések, amelyektől menekülünk. A csendben megérezzük a testünket, azt a halandó valamit, amire amúgy nem igazán jut figyelem, pedig egész nap dolgozik, öregszik, anélkül, hogy észrevennénk. És a mulandóság érzése nem kellemes, nehezen elfogadható. Pedig ami első tapasztalásra félelmetes lehet, annál nagyobb segítségünkre lehet életünk menedzselésében és élvezetében.

A csend ugyanis egy kis megállást, megnyugvást, sőt szívverésünk hallgatása közben például túláradó életörömöt is hozhat életünkbe, amire mindannyiunknak szüksége lenne.

 

Másfajta látásmódot és érzékelést enged meg, és az ítéleteinket, döntéseinket is máshogyan hozzuk meg benne. A csendben levés segíti a kreatív folyamatokat, amihez figyelem és koncentráció szükséges. Az alkotói tevékenységhez szükséges érzékeink, a hallásunk, a látásunk, a szaglásunk, a tapintásunk kinyílnak azáltal, hogy a beszéddel nem használunk fel energiát. Máshogy fogadjuk be a pillanatot, és máshogy is fejezzük ki magunkat. A csend figyelmessé tesz minket, csökkenti az agressziót és az ingerlékenységet, és segíti a tudatosság fejlesztését. Az, ami máskor olyan bonyolultnak, vagy túl kevésnek, túl soknak tűnik, a helyére kerülhet, és nyugodtság szállhat ránk.

 

A csend jól jöhet, ha a következőket csinálod vagy mondogatod magadnak: 

  1. Ha állandó zaj vesz körül, legyen az tényleges vagy csak egy érzet.
  2. Ha kapkodsz.
  3. Ha nem tudod kikapcsolni a gondolataidat.
  4. Ha nehezedre esik koncentrálni.
  5. Ha úgy érzed, a világ legjobb multitaskingolója vagy, és egyszerre mindig 3 dolgot csinálsz.
  6. Ha nehezen emlékszel vissza, mi történt tegnap vagy a héten.
  7. Ha úgy érzed, elrohannak mellett a napok.
  8. Ha mindenre ugrasz, ingerlékeny vagy.
  9. Ha sok a “favágás” a munkádban, és hiányzik az alkotás.
  10. Ha minden rendben van az életedben, mégsem élvezed azt, mert nehéz a hálát gyakorolnod.

 

Hogyan lehet csendben maradni?

1. Tudatosítsd a kifogásokat és a téged elterelő akadályozó tényezőket. Fontos, hogy ezeket nem kell legyőzni, elég, ha tudatában vagy nekik, és így készülsz fel a csendre.

2. Ha valamin egyszerűen lehet változtatni, azon érdemes. Főleg a tér kapcsán. Építkezés mellett nyilván nem érdemes csendet keresni. Viszont nem kell hozzá hermetikusan lezárt szoba sem, lótuszülés vagy füstölők. A természet ebben is jó kiindulópont lehet.

3. Ne akarj túl sokat, és tökéleteset! Ha csak egy percig ment, már az is valami, legözelebb legyen ez két perc!

4. Próbáld rutinná alakítani, figyelni arra, hogy a naptáradban legyen helye a csendidőnek. És hát a naptárba írás már jó lépés, de a teendők között is próbáld meg tartani legalább két hétig.

5. Írd le, amit éreztél. Ez tudatosságra tanít, és jobban be tudod azonosítani a feljövő dolgokat. Nem esszére kell gondolni, egy bekezdés bőven elég. Figyeld esetleg a testérzeteket, és a feljövő ingereket (nyúlsz a telefon után), amelyekbe ne állj bele elsőre, ha lehet.

6. Légy türelmes magaddal szemben, és próbálj támogatókat találni. Vannak cégek, ahol a munkahelyi naptárban is benne van a 10 perces csendidő, de ha otthon szeretnél csendet, kérd meg a családot, hogy tartsák tiszteletben.

 

A csend lehetősége manapság nem jön szembe velünk, meg kell teremteni, és tudatosan foglalkozni vele, különben mindig lesz egy (sok) nagyszerű alkalom, hogy tereljünk, és ezzel jó, ha tisztában vagyunk. Ti hogyan szoktatjátok magatokat rá a csendre?

 

krajcso-nelli.jpgKrajcsó Nelli, mindfulness meditációs tréner és a Slow Budapest alapító-vezetője, csapatával 2012 óta vizsgálja a gyors-lassú témáját, és a lehetőségeket az egyéni egyensúly megtalálására. Folyamatosan tart előadásokat, egyike azon keveseknek, akik 3 TED színpadon is beszéltek már itthon. 2015-ben felkerült a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal listájára, ő az első magyar anti-határidőnapló megalkotója, Budapesten biciklivel közlekedik, nincs okostelefonja, rendszeresen meditál és jógázik.

 

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotója, Krajcsó Nelli az ott szerepeltetett havi slow témákkal összhangban, minden hónapban új írással jelentkezik a lassítás jegyében. Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére