"Gépgyorsaságú lett az életünk."

Interjú Tari Annamáriával az internet hatásairól

5-10 évvel ezelőtt beléptünk a szélessávú internet és az okostelefonok világába, amelynek egyre gyorsuló tempója átalakítja az offline életünket is, és amelynek sebességéhez autodidakta módon probálunk alkalmazkodni - több-kevesebb sikerrel. Ma már látszik, hogy az online jelenlét érzelmi problémákhoz, stresszhez, a türelem és koncentráció csökkenéséhez, félreértésekhez és agresszióhoz vezethet. Milyen hatással van az információs és online világ pontosan az életünkre? És milyen megoldások lehetnek azzal kapcsolatban, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Tari Annamária, pszichológust kérdeztük a témában.

Krajcsó Nelli interjúja

death_to_stock_photography_weekend_work_9_of_10_-2.jpg

Az egyik előadásodban azt mondtad, hogy az internet gyorsasága addiktív. Mit jelent ez pontosan?

Az addikció ott látszik, hogy nem akarunk már lassulni, mert megszoktuk az internet által diktált ritmust, és ez a megszokás, hasonlóan egy addikciós betegséghez, még gyorsabb igényeket támaszt az online és az offline térben is. Ezt az addikciót elsődlegesen a keresőmotoroknak köszönhetjük, amelyek egyre gyorsabban szolgálnak ki minket. Régen hosszú perceket kellett várni arra, hogy betöltődjön egy oldal, ez ma 0,3 másodperc. És ha 0,3 másodperc alatt betöltődik egy oldal, akkor a fennmaradó időben még négy dolgot elolvasunk.

Ez a tempó felgyorsítja az offline világot is. A kereskedelmi médiában a film után nem hagynak már időt, hogy lefusson a vége főcím, már indul a reklám, hogy vegyél fejfájás elleni gyógyszert (mert „nincs idő a fájdalomra”), vagy mosóport. De ha megnézzük a 15 évvel ezelőtti naptárunkat, láthatjuk, hogy akkoriban sokkal kevesebb dologot csináltunk, mint most. Ma legalább kétszer annyi elintézendő dolgot zsúfolunk bele egy napba, mint régen. És ez nem csak azért van, mert már e-mailt írunk és nem levelet, hanem azért is mert a zsúfolás napi rutin lett, nincsenek szünetek. Ha beteg vagy, már nincs lábadozás.

 

 

Hogyan hat ez a személyiségünkre és a lelki egészségünkre?

Ma már a kutatók azt mondják, hogy két üzemmódban létező személyiségünk lett: egy online és egy offline. Az online személyiségünkkel belogolunk egy programba, és ott elkezdünk bolyongani, és írni és nézelődni, és kapcsolatot tartani és szelfiket feltenni. És van az offline személyiségünk, amivel szemtől szemben a realitással éljük az életünket. Az online személyiségünk mindig agresszívabb, mindig impulzívabb, mindig gyorsabb és hevesebben reagál, és mindezt azért teszi, mert a digitális világban nagyobb tempóban jönnek a triggerek, és velük együtt gyorsulnak válaszreakcióink is. Az érzelmek is egyre gyorsabban jelennek meg bennünk, és sokkal hamarabb alakul ki ingerült vagy irritált helyzet. De a pozitív érzelmekre is igaz ugyanez: nem kell 2-3 levélváltásnál több ahhoz, hogy valaki halálosan szerelembe essen a másikkal. Apró dolgok ezek, és mégis elérünk odáig, hogy gépgyorsaságú az életünk.

 

 

Sokat beszélsz az online jelenlét miatt kialakuló érzelmi inkontinenciáról is.

5-6 évvel ezelőtt egy olyan helyzetben találtuk magunkat, ahol az internet diktálja az egyre gyorsuló tempót, de ahhoz képest múltszázadi módon van bekötve az agyunk. Az érzelmi apparátusunk a lassú működésre van kalibrálva, ennek ellenére az online térben hatalmas gyorsasággal futnak le az érzelmi ciklusaink. Az interneten semmiféle negatív tartalmat nem kell többé magunkban tartani, bármi is történik velünk, azonnal megoszthatjuk. A kilökés, a negatív érzelmektől való megszabadulás a közösségi megosztás formájában tulajdonképpen normatív működés lett. Azt látjuk, hogy ennek hatására az érzelmi holding, ami egy nagyon fontos képesség a felnőttkori problémamegoldó, szorongáskezelő, és megküzdő stratégiák kialakításában, kezd eltűnni. Így nehezebb lesz egy érzelmileg jól működő életet élni a való világban is.

A régi generációk jóval lassabb időben kénytelen voltak megtanulni a saját érzelmi apparátusuk működését, az egész gyerekkor arról szólt, hogy megnöveljük a reakcióidőt, hogy képesek legyünk az azonnali szükségletkielégítést késleltetni. Mi már egy gyors életet élünk, aminek gyorsak az érzelmei. A gyors érzelmekkel az a probléma, hogy nehezebben átélhetők, és nem igazán hagynak nyomot. De ha nyomot is hagynak, akkor az általában negatív, és hosszabb ideig tart, mint egy általánosan megélt fájdalom. Ha nincs idő megélni az érzelmeinket, nincs időnk feldolgozni sem őket.

 

 

Kik azok szerinted, akik a legjobban érzik a digitális világ következményeit az életükön?

Az X generáció már a saját bőrén tapasztalja mindezt, látja a gyerekén, az otthoni nem működő beszélgetésekben, a hisztikben. Közülük sokan nem mondják ki, hogy baj van, hogy elvesztették a helyzet megoldókulcsát, de vannak olyanok is, akik szerint az égvilágon semmi probléma nincs ezzel. A kora 30-as réteg az online és információs világ hatását a teljesítménykényszer miatt érzi, ugye ők azok, akiknek az életüket „11 percen belül kellene megcsinálni”. Az 50 pluszos, irodában dolgozó generáció is szintén érezheti a hatásokat: ők már szeretnének pihenni munka után és a hétvégén, de nem tudnak, mert a munkát a digitális világban és az abból jövő tempóban kell végezniük. Az anyukák pedig, akik bal kézzel a babakocsit tolják, jobb kézzel a Facebookot nézik, szembesülhetnek azzal, hogy a gyerek direkt nem akar megtanulni cipőfűzőt kötni, mert azt látja, hogy az anyja idegesen ugrál mellette. Pedig a gyerek szintén „múlt századi”, vagyis lassú, és egyenletes érzelmeket igénylő kicsi, akinek figyelemre van szüksége.

 

 

A gyerkek fejlődéséről sok szó esik a digitális világ kapcsán, de például a Great Acclereation c. könyvben azt írja Robert Colevile, hogy az online világ sokkal komplexebb gondolkozást eredményezett, és ez egy jó hír, nem kell mindig pesszimistán látni az internet hatásait. Mit gondolsz erről?

Az ilyen híreket én fenntartásokkal olvasom. Az OECD jelentések alapján a matematikai készség, az olvasási készség fejlődése azért nem száguld. Az kétségtelen, hogy a programok használata a vizuális logikát, a matematikai logikát fejlesztheti, de ugyanakkor meg azt gondolom, hogy ezek a programok néhány témában totálisan leszoktatnak minket a gondolkodásról. Az applikációk (pl.: GPS) korában élünk, és kiszervezzük nekik a tudásunkat. Most az hagyján, hogy beparkol a Tesla autó helyetted, és szól a hűtő, hogy vegyél tejet. De az applikációk korában az élettel kapcsolatos realisztikus gondolkodásnak egyre kisebb szerepe lesz. Pedig tulajdonképpen ezek adják az élet értelmét, mert nem mindenki filozófus, és így, applikációkra támaszkodva a többségnek nem marad min gondolkodnia. Ez az élettel kapcsolatos, praktikus gondolkodás alakulása szempontjából komoly veszélyt jelenthet, és nem azért mert már nem piszkálunk bottal békát és fogunk befőttesüveggel legyet, hanem mert önmagunk ellátásában egy csomó kész programra kezdünk számítani, ahelyett, hogy készségként elsajátítanánk őket.

 

 

Mi lenne szükséges ahhoz, hogy vissza tudjunk kapcsolódni az érzelmeinkhez, az életünkhöz, és újra egyensúlyban érezzük magunkat?

Rá kellene jönni, hogy az offline jelenlét az élet szempontjából fontos. Az offline térben jobban át tudjuk gondolni a dolgainkat, és meg tudjuk élni az életünket. Ehhez tudatosan ki kellene kapcsolnunk és meg kellene teremteni magunknak a csendet, amihez az szükséges, hogy tudjunk önmagunkkal lenni, hogy pozitív viszonyunk legyen a saját érzelmi működésünkkel, hogy az énképünk ne legyen negatív, és az önértékelésünk legyen viszonylag jó. Ezt az online világ viszont nem erősíti.

Az azért megfigyelhető, hogy az erőteljes online jelenléttel bíró Y és Z generáció, amikor szerelmes, és éppen járni kezd valakivel, nem a telefonján és az interneten lóg, tehát ki tud kapcsolni. Vannak ugye olyan lehetőségek, amelyek segítségével ki lehet zárni a Facebookot a gépünkről, de mivel szenvedélybetegséghez hasonló a digitális jelenlétünk, ezért ezek nem biztos, hogy megoldásokat hoznak. A szenvedélybetegséget csak úgy lehet kezelni, hogy ha elveszel valamit, adsz is valamit. És akkor most jönne az a szörnyű mondat, hogy amit vissza lehetne adni, az a saját életünk. Mert az élet az offline térben megy.

 

 

Te magad mit teszel azért, hogy ez meg tudd tartani az egyensúlyt és az offline életedet?

Csak reggel és este nézek e-mailt, napközben teljesen offline vagyok. Nem használok GPS-t, inkább eltévedek. Kb. 25 könyvvel megyek nyaralni. Jövő nyárra már meg is van a terv, hogy két hónapra offline leszek, mondjuk emiatt olyan helyre megyünk, ahol nincs térerő, hogy biztosan megvalósuljon a kikapcsolás.

 

Tari Annamária a SlowHow előadássorozatunk előadója lesz 2016. október 27-én. Várunk szeretettel! További információk itt érhetők el az előadásról.

 

taria.png

Tari Annamária klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Rendszeresen publikál és előadásokat tart. Első könyve, mely a kamaszkor pszichológiájával foglalkozott, Intim szféra címmel 2003-ban jelent meg, hasonló címmel, mint a VIVA Tv-n hosszan futó műsora, mely ismertté tette. 2007-ben látott napvilágot Sejtem című kötete, mely a daganatos betegségek pszichológiáját taglalja. Több éve rendszeresen foglalkozik a fogyasztói társadalom hatásaival, a média és az emberi tényezők összefüggéseivel, a társadalmi változások egyénekre ható vonásaival. 2010-ben megjelent könyve az Y generációt helyezi a középpontba. 2011-ben írta meg a Z generáció című kötetét, mely az Információs Korban élő kiskamaszok/kamaszok magatartásváltozásaival és a felnőtt társadalom működésével foglalkozik. 2013-ban a Ki a fontos Én vagy Én című kötete a magánéletünkben is mélyülő társadalmi nárcizmust és az online és offline tér kapcsolatát, hatásait elemzi az X generáció szempontjából. 2015 februárjában jelent meg a Rád találni című kötete, mely az Index/Dívány/Kettőslátás rovatában megjelent - Horváth Gergellyel közösen írt - publicisztikáiból válogat. 2015 decemberében megjelent Generációk online című kötetében az online tér és az emberi kapcsolatok változásait vizsgálja.

  

krajcso-nelli.jpgKrajcsó Nelli, mindfulness meditációs tréner és a Slow Budapest alapító-vezetője, csapatával 2012 óta vizsgálja a gyors-lassú témáját, és a lehetőségeket az egyéni egyensúly megtalálására. 

 

 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!