„Ami az embereknek igazán hiányzik, az a szabadon eltölthető idő”

Interjú Hamar Domonkossal a túlterheltségről

Április 26-án, a Slow How – létformáló előadássorozat következő előadásán Hamar Domonkos produktivitási coach, GTD tréner beszél majd a túlterheltségről és az időhiány érzetéről, Testi, lelki, spirituális egészségünk alapja: A túlterheltség megszüntetése címmel. Domonkossal egy igazi rohanós, feladatokkal telezsúfolt hétköznap reggelen folytattunk nagyon tanulságos beszélgetést az időről, és az ahhoz fűződő viszonyunkról.

Herendi Kata interjúja

Gyakran panaszoljuk manapság, hogy folyton rohanunk, még sincs időnk semmire. Honnan eredhet az állandó időhiány érzése?

Az időhiány, a túlterheltség modern betegségek. A lehetőségek kitágultak, sokkal jobban bombáz minket az információ, mint korábban. A probléma nagyon összetett; nyilván csak egy részét, de egy igen fontos részét képezi például a fogyasztói társadalom. Míg régebben az ember megvásárolt mondjuk egy kapát, és azt használta egész életében, ma egyik pillanatról a másikra jönnek az új termékek, amiket megvásárolhatsz, amihez persze meg kell teremteni az anyagi feltételeket, ami még több munkával jár… És ez még csak a vásárlás.

Vehetjük azt is, hogy szeretnél egészséges lenni. Ennek érdekében elkezdesz sportolni. De te egészségesen is szeretnél táplálkozni, és ehhez szeretnél otthon, a kiskertedben zöldségeket termeszteni. De szeretnéd, ha a családodnak is jó élete lenne, ha a gyerekeid jó iskolába járhatnának. Ez máris egy csomó elvárás, aminek meg kell felelned, ahol helyt kell állnod.

Ez nem újkeletű dolog, hiszen régen is volt az embereknek egy rétege, akik így éltek, ugyanilyen elvárásokkal. A különbség az, hogy nekik mindebben rendelkezésükre állt egy kertész, egy dada, egy szobalány, és még sorolhatnánk. Ma sokszor nincs segítség.

 

Marad tehát a hajtás, és az, hogy egyre többet dolgozzunk, hogy több lehetőségünk, szabadidőnk lehessen?

Az ember tulajdonképpen csapdába kerül ilyenkor. Sokan mondják, hogy „ha több pénzem lenne, sokkal jobb életem lenne”. És ennek van is igazságtartalma, csakhogy a több pénzt csak több munkával tudjuk megteremteni, ami azzal jár, hogy már nem biztos, hogy lesz módunk élvezni a több pénz által nyújtott lehetőségeket.

Persze sokakban megfogalmazódik, hogy akkor mi lehetne a megoldás. Az, hogy hagyom az egészet, és nem keresek több pénzt, nem hajszolom tovább a munkát? A társadalomból való kivonulás csábító gondolat, de nem mindenki számára lehetséges, és hosszú távon nagyon nehezen fenntartható.

 

Mit tehetünk, ha mi is azok közé tartozunk, akik számára nem lehetséges a kilépés?

Amikor dolgozunk, elengedhetetlen, hogy a lehető legnagyobb hatékonysággal végezzük a munkánkat. Ez az a terület, ahol tudunk segíteni az embereknek. Azt tapasztalom, hogy az általunk tanított módszerek és technikáink segítségével 25-30%-os hatékonyságnövekedés érhető el. Ebben pedig fontos szerepet játszik az, hogy megtanuljuk visszanyerni a kontrollt a feladataink felett, ami által csökken a stressz az életünkben.

Szükség van kontrollra a bennünket érő rengeteg információ fölött is, hiszen a világ összes feladatát még a leghatékonyabb ember sem tudja elvégezni. Végig kell néznünk a feladatainkon, az életünkön, és el kell döntenünk, mibe mennyire akarunk bevonódni. Választani kell, ki kell mondani: ez igen, ez pedig nem.

 

Hogyan tudom eldönteni, hogy a rengeteg feladat közül mire mondjak inkább nemet?

Perspektivikusan kell néznem az életemet, hogy hol kell helytállnom mondjuk a következő évben. Meg kell tanulnom hátralépni egyet, és kicsit távolabbról megnézni ezt a helyzetet. Helyt kell állnom például a munkában, a családban; az oviban, iskolában, mint szülő, a cégemnél, mint dolgozó, vezető, a családomban, mint családfő, vagy az otthoni pénzügyek kezelője – és ezeket mind egyensúlyban kell tartanom.

Fel kell tennem a kérdést: "Mi lenne a siker a különböző felelősségi területeken következő évre nézve?" Mondhatom például, hogy apaként az lenne a siker, ha a gyerekem összes focimeccsére el tudnék jutni. Vagy barátként az, ha síelhetnék a barátaimmal, mert a szociális kapcsolataink például jellemzően az a terület, ahol leginkább sérül az egyensúly.

 

Mi a helyzet a munkával, a „muszáj” feladatokkal? Lehetünk hatékonyak úgy is, ha kevesebb időt szánunk rájuk?

Mi a hatékonyság? Az emberek általában úgy fogalmazzák meg, hogy gyorsaság, pontosság, valaminek a minél hamarabbi elintézése. De ezek üzleti szavak.
Mondok egy példát: tegyük fel, hogy egy születésnapi bulin vagy. Mindenki jól érzi magát, kellemesen beszélgettek, majd elérkezik az a pillanat, amikor behozzák a tortát, és mindenki énekel az ünnepeltnek. Te pedig a „Boldog szülinapot!” éneklése közben előveszed a telefonodat, és megválaszolsz egy munkával kapcsolatos SMS-t. A kérdés a következő: hatékony voltál, amikor így tettél?

Elsőre azt hinnénk, hogy igen, de mindenki érzi, hogy valami itt nem stimmel. Nem ott, és nem akkor csináltál valamit, ahol és amikor kellett volna. Ezért a hatékonyság elválaszthatatlan attól, hogy hol és mikor végzem el az adott feladatot
Akkor vagy igazán hatékony bármiben, ha valóban, igazán jelen vagy. Ennek érdekében célokat kell kitűznöd, és meg kell tanulnod kontroll alatt tartani dolgokat – más dolgokat pedig egyszerűen elengedni, megtalálni az egyensúlyt.

 

És ha megtaláljuk, megszűnik az időhiány érzése is?

Az időhiány érzése önmagában nem baj.

Mindenkinek van 24 órája, amit be kell osztani, és igenis ettől szép, ettől értékes az idő, hogy azt az órát, amit én kiválasztok arra, hogy veled töltsem el, már nem kaphatom vissza.

Ami az embereknek valójában hiányzik, az nem maga az idő, hanem a szabadon, spontánul eltölthető idő, amivel nem kell elszámolni. Képzeld el, hogy van mondjuk havi kétmillió forintod. Ez elég soknak tűnik, igaz? De mi történik, ha minden forintnak pontosan megvan a helye a lakás-, kocsi-, gyerekkiadásokon át a bevásárlásig? Ha annyira be van osztva minden forint, hogy nem hozhatsz spontán döntést, hogy megvegyél mondjuk egy fagyit, amit megkívánsz. Akkor gyakorlatilag olyan, mintha nem is lenne sok pénzed, ugye? Ugyanez a helyzet az idővel is. Akkor érzem soknak, ha van szabadságom spontán döntéseket is hozni a felhasználásával kapcsolatban.

 

Hogyan érhetjük el, hogy szabadabban dönthessünk?

Annyi mindent csinálunk, miközben kevés az időnk – de ez az annyi minden vajon mennyit ad hozzá a életminőségünkhöz? Meg kell tanulnunk, hogy a kevesebb néha több, hogy a 250% helyett mondjuk 80%-on pörögjünk. Tudatosan be kell építenünk azokat az időket az életünkbe, amikor minden „off”.
Ha nagyon pörgünk, az rövid távon eredményesnek tűnik, hosszú távon azonban nagyon nem az. Általánosságban elmondható, hogy ha lelassítasz, hamarabb odaérsz.

 

hdkor.png

Hamar Domonkos produktivitási coach, GTD tréner. Csapatával együtt azon dolgozik, hogy segítsen ügyfeleinek feladataik és kötelezettségeik menedzselésében, és felszabadítsa őket a modern világ okozta pszichés teher alól. 

 

en.png

 

Herendi Kata pszichológus, tanár, a Slow Budapest szakmai vezetője. A Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese. 

 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!