"Adjunk inkább emlékeket!" - Advent gyerekekkel

Erősen november vége felé közeledik a naptár, és ilyenkor minden háztartásban felüti a fejét a kérdés: nyakunkon a (cukortúladagolás) december - mi legyen?

Rádó Zsófi írása

christmas.jpg

Jön a Mikulás az óvodába, az iskolába, a nagyszülőhöz és a rokonokhoz, ahol elhalmozzák a gyereket édességgel és ajándékkal. Az nem lehet, hogy otthonra ne hozzon semmit, mert az mégis minimum fura lenne. December hatodikára aztán már gyakorlatilag édesség-mérgezéssel küzd a gyerekek többsége. Súlyosbítsuk-e ezt még adventi kalendáriummal? (Itt szeretném együttérzésemet kifejezni azok felé, akiknek decemberben még szülinap is esedékes – mint nálunk…)

Kapjanak csoki helyett apró ajándékokat?

Sajnos attól tartok, azoknak az apróságoknak a zöme, amiket az adventi kalendáriumba lehet tenni, egyszerű műanyag szemét. Előfordul, hogy 1-2 napig érdekes, de az esetek többségében aztán ott porosodik a gyerekszoba egyik fiókjának az alján a következő szanálásig.

Számomra az élet egyszerűsítése szükségképpen együtt jár a háztartásunkba bejövő tárgyak szigorú kontrolljával is. Én abban hiszek, hogy hiába szabadulunk meg a felesleges dolgoktól, ha a felhalmozó mentalitás megmarad: előbb-utóbb ugyanott találjuk magunkat, hogy fuldoklunk a cuccokban, amiket takarítani, rendszerezni, gondozni és tárolni kell. Minél több holmim van, annál több a felelősségem, annál kevesebb a szabadidőm – ezt próbálom a lányaimnak is megtanítani.

Adjunk inkább emlékeket!

Nagyon erősen hiszek ugyanakkor abban is, hogy a mai gyerekek többségének nem még egy játékra, még egy tábla csokira vagy gumicukorra van szüksége, hanem a szülőkkel eltöltött meghitt pillanatokra. Olyan pillanatokra, amelyek a szülővel is elfeledtetik, hogy „rá kellene nézni a telefonra”. Olyan pillanatokra, amelyekben a külvilág megszűnik létezni, a problémákat eltesszük holnapra, és örülünk annak, hogy vagyunk egymásnak, élvezzük azt, amit együtt csinálunk.

Ezek az együtt eltöltött önfeledt pillanatok tudják csordultig tölteni a gyerekek szívét szeretettel, ezek miatt a pillanatok miatt tudják azt, hogy bármi történik velük, bármit tesznek vagy bármit hibáznak, a családjukra mindig számíthatnak, mert ott szeretik őket.

Szeretik őket úgy, ahogy vannak, anélkül, hogy teljesítenének bármit, megoldanánk valamilyen feladatot vagy elérnének bármilyen eredményt.
A pillanat, amikor érzem, hogy szeretve vagyok – lehet, hogy ennek az emléke fog átsegíteni később egy nehéz helyzeten, ez segít majd bevallani, ha hibáztam, vagy leküzdeni a félelmet egy vizsgaszituációban. Ezek a pillanatok sokkal fontosabbak, mint azt elsőre gondolnánk, és félek, sokan nem szentelünk elég időt rájuk. Miért ne használhatnánk ki az adventi időszakot arra, hogy tudatosan teremtsünk alkalmat arra, hogy megélhessünk ilyen értékes, közös pillanatokat?

Ehhez készítettem egy adventi naptárat, minden napra egy apró ötlettel. Használhatod így egyben is, de fel is lehet vágni ollóval és összekeverni, illetve helyettesíteni egyiket-másikat valami egyéb programmal. Természetesen ez NEM EGY FELADATLISTA, nem egy újabb kötelező, pipálnivaló nyűg a karácsonyi mizéria közepén. Tekints rá inkább afféle inspirációs forrásként: sajnos tudom, hogy nem minden korosztálynak jó minden ötlet, és talán nem is minden nap adódik úgy, hogy teljes szívvel ilyesmire tudjuk szentelni az időt. Ugyanakkor úgy gondolom, ha egyet is megvalósítotok belőle, és születik egy olyan pillanatotok, amire boldogan tudtok visszaemlékezni később, már megérte!

És természetesen nagyon örülnék, ha kommentben megosztanátok, hogy nálatok mi az adventi szokás, illetve további ötleteket adnátok, hogy milyen programmal lehetne kiegészíteni!

Az adventi naptárat innen tudjátok letölteni. 

 

rado_zsofi.pngDr. Rádó Zsófia környezetvédelmi szakjogász, mediátor. Két gyermek édesanyja, mellette egy hulladékgazdálkodással foglalkozó cég tulajdonosa. Nyolc éve járja az önismeret útját, szakterülete az erőszakmentes kommunikáció, amiről blogot is ír. Egy éve ismerkedik az egyszerűsítéssel és a mindfulness-szel is.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

Fotó: stocksnap.io