Találd meg a tégládat – hogy legyen időd arra, ami igazán fontos

Időbeosztás, kiegyensúlyozatlan egyensúly módra

Nem tudom, ti hogy vagytok vele – én egy nagyon pörgős és fárasztó december után nagy elhatározással vágtam neki az új évnek: megtalálom a módját, hogy mindig legyen időm azokra a dolgokra, amik valóban fontosak. Nem kimondottan újévi fogadalom ez, bár tény, hogy ha változtatni szeretnénk, sokat segíthet az újévi lendület. Inkább egy olyan döntés, amiről úgy érzem, már régen esedékes (lett volna); túl régóta pörögnek már számolatlanul a napok úgy, hogy szinte nem is emlékszem, mivel töltöttem őket.

Herendi Kata írása

time.jpg

Hogyan oszd be az idődet, hogyan legyél hatékonyabb, hogyan végezz el több feladatot egy óra alatt – ezekkel a tippekkel, módszerekkel tele a padlás. Őszintén szólva én egyik „tutibiztos” megoldást sem érzem annyira a magaménak: legtöbbször vagy egy számomra nagyon énidegen rendszert kellene a napjaimba erőltetnem, vagy túlságosan hamar eljön a pillanat, amikor kártyavárként omlik össze a gondosan felépített szisztéma.

Ami végül mégis megadta azt a bizonyos kezdő lökést, az Rebecca Cooper írása volt, egy Kanadában élő négygyermekes anyukáé, aki a blogján mesélt arról, hogyan osztja be az idejét a gyerekek és a munka mellett. Illetve a kérdéses bejegyzés elején leginkább arról, hogyan nem sikerült a kettőt együtt „menedzselnie”, és hogyan ugrott a plafonig a napirendjükben beálló legkisebb csúszás miatt is. Mielőtt úgy döntött, változtat ezen, ő is úgy gondolt az idejére, mint ahogy a legtöbben tesszük manapság: egyre több és több dologgal zsonglőrködünk egyszerre, és – akárcsak egy valódi zsonglőr – azon igyekszünk, hogy minél többet tartsunk belőlük a levegőben egyszerre.

Rebecca a blogján Emily Watts, az Egy kiegyensúlyozatlan nő vallomásai című könyv íróját idézi, aki a zsonglőrködés képe helyett egy sokkal vonzóbb hasonlattal írja le, hogyan érdemes az időnkről gondolkodnunk.

Watts szerint úgy kellene elképzelnünk, mint egy mérleget, aminek az egyik serpenyőjében sok-sok kisebb súly van, amik a feladatainkat jelképezik (a házimunkától kezdve a gyerekek különórára való eljuttatását, a munkát, mindent, amit egy átlagos napon el kell végeznünk).

És hogy mi van a másik serpenyőben? A téglánk. Ez a nagy és nehéz tégla az, ami az életünkben igazán fontos – tulajdonképpen az a dolog, amiért az összes többit csináljuk.

De vajon egyensúlyban lesz így a mérlegünk? „Nem érdekel az egyensúly”- írja Emily Watts. „A tégla érdekel. Az a dolog, amit ha megtalálok, és jól csinálom, nem számít majd, mi kerül a mérleg másik oldalára.”

Ha már tudjuk, mi jelenti számunkra a téglát, nincs más dolgunk, mit hogy elsőként azt tegyük ennek a képzeletbeli mérlegnek a serpenyőjébe; hogy ez legyen az, ami mindig elsőbbséget élvez. Nagyon fontos gondolat ez, hiszen mit is csinálunk a legtöbb napunkon?
Még ha olyan szerencsések vagyunk is, hogy megvan a téglánk, túlságosan lefoglal minket a mérleg másik oldala: azok a dolgok, amik szintén fontosak, de még inkább – sürgősek. Azok, amik hangosan kiabálnak, a figyelmünket, azonnali intézkedést követelnek, mi pedig szaladunk egyiktől a másikig, vagy vérbeli zsonglőr módjára pörgetünk belőlük a levegőben egyszerre ötöt, de még inkább hatot (végül is miért ne lehetne az ebéd közbeni email-írás mellett még telefonálni is…). És aztán a nap végén örülünk, ha nem potyog minden a fejünkre.

A tégla pedig eközben csendben vár arra, hogy vele is legyen időnk foglalkozni, mert az igazán fontos dolgok jellemzően nem szoktak hangoskodni. Hogy csak néhány tégla-példát említsünk: az egészségünk, a kapcsolataink – sokszor csak olyankor jutunk el hozzájuk, amikor olyan gond van velük, ami a fontosból a sürgősbe viszi át őket, és gyorsan, tűzoltásszerűen kell cselekednünk – ami senkinek nem jó.

Te már tudod, mi a te téglád?

Bevallom, amikor először megpróbáltam megfogalmazni, mi jelenti számomra a téglát, egy olyan igazi klasszikus, szép nagy falazóblokkot képzeltem el, ami majd jól lenyomja a mérleg „fontos” serpenyőjét. Aztán rájöttem, hogy ami számomra a fontos oldalon van, az inkább olyan, mint a gyerekkori emlékeimben őrzött színes gyurma, amit gusztusos kis hengerekben csomagoltak egymás mellé, és amit kaján vigyorral préseltünk szivárványszínű gombóccá, jellemzően már a suli első napján. Minden benne van: család, barátok, macska, és egy jó adagban én, aki előtte sokáig a mérlegre se jutottam fel, nemhogy a fontos oldalra… Most viszont része a téglának a sport, a zene, az olvasás, minden, ami ehhez a kiegyensúlyozatlan egyensúlyhoz kell.

És ha már egyensúly – a téglánk megtalálása sokat ad, de nem biztos, hogy ezzel minden tökéletesen a helyére kerül, örökre. Az, ha tudjuk, számunkra mi jelenti azt a bizonyos téglát, szuper, mert rengeteget segít abban, hogy úgy súlyozzuk a napunk 24 óráját, ahogy számunkra ideális. „Téglázni” lehet úgy is, hogy eldöntjük, este hatkor eldobjuk a munkát, és már csak a családunkkal foglalkozunk, vagy úgy, hogy offline reggeleket tartunk, de akár úgy is, hogy heti háromszor elindulunk sétálni a környéken. De ezekkel együtt is mindig lesz olyan időszak az életünkben, amikor a sürgős feladatok lesznek túlsúlyban, mert beteg a gyerek, szorít a határidő, és így tovább. A lényeg, hogy tudjuk, teljesen rendben van az, ha időről időre eltolódik a hangsúly, sőt, akár megváltozik az, mit tekintünk éppen téglának – csak ne felejtsünk el mindig visszatérni hozzá.

 

saving-10.png

Bővebben is érdekel az idő témája? Slow Time - Tudatos Lassítás Programunkban a szakmai írások mellett hasznos gyakorlatokat, és hozzá kapcsolódó mindfulness meditációt is találhatsz.

Tovább a SlowTime Program oldalára! ››

A regisztrációnál használd a lajhar2018 kuponkódot, és csatlakozz 10% kedvezménnyel!

 

en.png

Herendi Kata pszichológus, a Slow Budapest szakmai vezetője. A Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese.

 

 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!