A túlzásoktól az egyensúly felé: egyszerű(bb) nevelés

Az egyszerűbb gyermekkorról

Alig másfél éves kislányom diót pakol. Üvegből dobozba, dobozból szűrőbe, szűrőből a konyhakőre, a konyhakőről az üvegbe. Én csak főzni próbáltam, ő pedig kiszúrta a polcon a diós üveget és elkérte. Azt én sem gondoltam, hogy majdnem két órán át tart majd nála ez a játék és hogy még az alvásidőbe is belenyúlik. De hát neki dolga van. Sürgős játszanivalója, fejlődnivalója akadt.
Faragó Ági írása
simple_kid.jpg

Szeretem ezt a történetet, ami lassan fél éve esett meg velünk. Nekem elképesztő volt látni, hogy egy ilyen kicsi gyerek ilyen sokáig képes koncentrálni valamire, teljesen elmerülni benne. Ráadásul éppen olyasmit választott, ami gyönyörűen fejleszti a finommotorikát. Vajon honnan tudta, hogy éppen erre volt szüksége? Vajon én el tudnám találni, hogy éppen mi számára a leginkább hasznos tevékenység - fizikailag, lelkileg, szellemileg? Vajon akkor is megtalálta volna, ha a polcaink roskadoznak a fejlesztőnek mondott játékoktól? Egyikben sem vagyok biztos.
Egy nemrégiben megjelent kutatás szerint a 2-3 éves gyerekek kreatívabban és elmélyültebben játszanak egy olyan térben, ahol csak négy játék van kéznél, mint tizenhat darab játék közt. 
A túl sok játék ugyanis inkább zavaró tényező; a túl sok választási lehetőség megterhelő a gyerekek számára. Kim John Payne, az Egyszerűbb gyermekkor című könyv szerzője ezt hirdeti évek óta, saját tapasztalatai alapján. 
Egy időben "a szemeteszsákos dokinak" is becézték a pszichológus, Waldorf tanár végzettségű írót, mivel a hozzá forduló családoknak egy egyszerűbb életmóddal segített megoldani gyerekeik magatartásbeli problémáit vagy figyelemzavarát. Az egyszerűsítés az élet több területére kiterjedt, de az első lépés sokszor a túl sok felhalmozott tárgy - játék, ruha, könyv - komoly szelektálása volt. Ezután következhetett a ritmus, kiszámíthatóság kialakítása, amely nagyobb biztonságot adott a gyerekeknek és ezáltal csökkentek a nagy kiborulások, könnyebb lett az együttműködés. Tapasztalatai szerint a túl sok program is megterhelő lehet a gyerekek számára - hiszen szükségük van arra is, hogy az őket érő élményeket kipihenjék, feldolgozzák. Végül a gyerekeket elérő információkat és a képernyők hatását is igyekezett csökkenteni. Az eredmény a legtöbb esetben az lett, hogy a nehezen kezelhető, szélsőségesen viselkedő gyerekek először csak megnyugodtak, "átlagossá" váltak. Azonban kis idő elteltével az egyszerűbb közeg abban is segített nekik, hogy kibontakoztassák saját egyéniségüket, megmutassák, mi az, amiben valóban tehetségesek. Hogy megtalálják valódi önmagukat.
Kim John Payne már egyetemista korában is felfigyelt arra a jelenségre, hogy a poszt-traumás stressz szindróma tünetei azoknál a problémás fiataloknál is megjelennek, akikkel mellékállásban foglalkozott, bár őket nem érte semmilyen trauma. Később, amikor délkelet-ázsiai menekülttáborokban önkénteskedett, közelről is megismerhette ezt a tünetegyüttest. A traumatizált gyerekek idegenkedtek minden újtól, bizalmatlanok voltak, és egészen apró, akár kényszeresnek tűnő tevékenységekkel próbálták visszanyerni az irányítást saját életük felett. Azonban akkor lepődött meg igazán, amikor angliai, középosztálybeli gyerekeknél is ugyanezeket a tüneteket figyelhette meg - szintén úgy, hogy nem érte őket semmilyen nagyobb megrázkódtatás. Lassan kezdett rájönni arra, hogy a sok apró stressz is ugyanilyen tüneteket okoz - ez a sok apró stressz pedig egyszerűen mai (nyugati) világunk sajátosságaiból fakad. Egy nagyvárosban az utcára lépve is rengeteg hatás ér minket - képek, hangok, zajok, robogó villamos, fényreklám, illatok, rohanó emberek. De az otthonunkban is általában túl sok az inger egy gyerek számára - és ez az, amire hatással lehetünk.
Könyvében megosztott egyszerűsítési tervét, ötleteit bármely család alkalmazhatja, hogy nyugodtabb közeget teremtsen gyermekei számára. Fontos, hogy nem ingerszegény környezetet szeretnénk kialakítani - csak időt, teret a fontos dolgoknak, a szabad játéknak, a pihenésnek, a kapcsolódásnak. Eltávolítjuk a felesleges dolgokat az értékes, tartalmas élet útjából.
Rohanó világunkban gyakran kevés lehetőségünk nyílik arra, hogy olyan életet éljünk és úgy töltsünk időt gyerekeinkkel, ahogyan szeretnénk. Próbálunk nekik mindent megadni - a legjobb foglalkozásokat, fejlesztő játékot, tudást, amelyre építhet, hogy később jól boldoguljon az életben.
Közben gyakran elfelejtjük, hogy a nyugodt, gyermekként megélt gyerekkor, a szabad játék, a családdal töltött idő adja meg az alapot a kreatív, újító gondolkodáshoz és az erős szociális készségekhez, amelyek egyre inkább a legértékesebb tényezőnek számítanak mind a munkahelyeken, mind a magánéletben. Így az egyszerűsítéssel, bár néhány dolgot eltávolítunk gyermekeink életéből, valójában rengeteget adunk nekik - egy biztos alapot, egy helyet, ahol megnyugodhatnak, egy valódi gyermekkort.
Egyszerűbb gyermekkor tanácsadóként én is azon dolgozom, hogy megismertessem a szülőkkel ezt a koncepciót és segítsek nekik, hogy a saját értékrendjük szerint fontos változásokat beépítsék a mindennapjaikba.
Sokszor apró lépésekkel haladunk, de ezek azok, amelyekre az amúgy is túlterhelt szülőknek még van kapacitása, és amelyek így hosszú távon is fenntarthatók. Néhány ilyen apró lépés pedig már komolyabb átalakulást is hozhat egy család életébe. 
Az egyik csoportomban egy anya, amikor arra kértem, hogy egy szóval írja le nevelési stílusát, azt válaszolta: "egyensúlyozó". Azt hiszem, ezzel tökéletesen definiálta azt, ahogyan sokan érezzük magunkat szülőként. Próbáljuk megtalálni a középutat (vagy az éppen szükséges végletet) a fegyelem és az engedékenység, az aggodalom és a lazaság, az élmények és a nyugalom közt. Én is csak tanulom a szülőséget, és valószínűleg akkor sem leszek "készen", amikor már felneveltem a lányomat. Ugyanakkor úgy érzem, az egyszerűsítés olyan eszköztárat ad a kezembe, amellyel sok problémát meg tudok előzni. Korábban a gyógyítás is érdekelt - de nem a tüneti kezelés, hanem a betegségek okának feloldása. Úgy érzem, gyereknevelési  értelemben az Egyszerűbb gyermekkor is ezzel foglalkozik. A szélsőséges viselkedés egy segélykérés, egy "tünet". A biztos alap, a nyugodt közeg megteremtése, a valódi kapcsolódás segítségével megelőzhetjük azoknak a helyzeteknek egy jó részét, amelyekben gyermekünk végül - tudat alatt - ilyen segélykéréshez folyamodik.
Én is ugyanúgy járom a szülők egyensúlyozó kötéltáncát, mint mások, és próbálok családunk folyton változó igényeihez alkalmazkodva egyszerűsíteni. Kislányom különösen érzékeny az ingerekre, ezért nálunk az Egyszerűbb gyermekkor már rengetegszer segített - már tudom ilyen "szemüvegen át" figyelni az életünket és változtatni, ha valami túlságosan megterhelő a számára. Most induló cikk-sorozatomban szeretném itt a SlowBlogon is megosztani saját tapasztalataimat, és mások hasznos példáit is az Egyszerűbb gyermekkor témáihoz kapcsolódóan. Bízom benne, hogy ezzel is segíthetek azoknak, akik családjukkal együtt szeretnének egy kicsit lassítani.
farago_agi.pngFaragó Ági Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, a szimplán. blog írója. Eredetileg közgazdász, de önismereti útja letérítette erről a pályáról, és segítő foglalkozások felé terelte. Egy kislány édesanyja, emellett időnként párja négy idősebb gyermekével osztja meg otthonát. Az önismeret, környezetvédelem, pszichológia is a kedvenc témái közé tartoznak.
Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!