„Nekem könnyebb volt nem vásárolni, mint vásárolni”

Interjú Mengyán Eszterrel

Mengyán Eszter neve sokak számára ismerős lehet, hiszen évek óta dolgozik újságíróként, és ő indította útjára a Holy Duck! című, fenntartható divattal foglalkozó blogot. Írásaival mostantól itt, a SlowBlogon is hónapról hónapra találkozhattok majd, ezért szerettük volna Esztert egy rövid interjúban is bemutatni Nektek. A divathoz való viszonyáról, a fenntarthatóság felé vezető útjáról kérdeztük, valamint arról, mit ajánlana azoknak, akik szeretnének a fogyasztás, különösen a ruhavásárlás terén is lassítani egy kicsit.

Herendi Kata interjúja

mengyan_eszter.jpg

 

Milyen szerepet töltött be az életedben a divat a Holy Duck előtt?

Bár már a blog indítása előtt is sokat turiztam, vadásztam a kincsekre, egyedi darabokra, soha nem tartottam magam igazi „fashionista”-nak, nem is követtem igazán a divatot. Inkább mindig lázadtam, én voltam az, aki a tiptop főiskolán batikolt kendőben járt, és nem vett Martens bakancsot, amikor mindenkin az virított.

A divat akkor kezdett igazán érdekelni, amikor nem vettek fel az Iparművészetire, és az újságírás felé indultam helyette, ahol nagyon sok különböző témával foglalkozhattam. Később elvégeztem a Mod'Art stylist képzését is, ahol a fiatal tervezőkkel való találkozás, és az órák (különösen a viselettörténet) rengeteg összefüggésre ébresztettek rá a divat társadalomra gyakorolt hatásával kapcsolatban.

 

Hogy következett ezután a fenntartható divat felé fordulásod?

A hatalmas bangladesh-i ruhagyár, a Rana Plaza 2013-mas összeomlásából, és az azt követően készült dokumentumfilmből már világosan lehetett látni, hogy óriási bajok vannak a divatvilágban. Maga a tervező Vivienne Westwood is posztolt erről az Instagram oldalán, arra kérve mindenkit, vásároljon kevesebbet, felelősségteljesebben. A tőle származó idézettel osztottam meg én is mindenkivel, hogy változás elé nézek, és búcsút intek a fast fashion-nek.

Újságíróként, bloggerként úgy éreztem, fel kell vállalni, hogy figyelmet kapjon ez a téma, hogy közösség formálódhasson, hogy összeérjenek az értékek.

 

Számodra mi volt az első lépés a változás útján?

Nagyjából úgy kezdődött, hogy a fast fashion helyett csak turiban, használtat, vagy tervezőktől vásároltam. Ekkor még nem jutottam el odáig, hogy ruhákat varrassak, vagy alakíttassak át. Szintén nagy változás volt, hogy a sok fekete és szürke helyett elkezdtem színes ruhákat hordani.

Régen nálam is úgy nézett ki a vásárlás, hogy megvettem a Zara cuccot, boldog voltam – aztán később kiderült, hogy nem kellett volna, mert nem volt jó döntés.

Fél év után jött a kihívás, hogy egy évig egyáltalán nem vásárolok semmit. Persze, ezt rajtam kívül többen megcsinálták már korábban. Azt is fontos megemlíteni, hiszen fogyasztói társadalomban élünk, hogy én nem kényszerből döntöttem így, ahogy sajnos sokaknak muszáj. Vagyok olyan szerencsés, hogy megtehettem volna, hogy vásároljak, mégsem tettem.

 

Hogyan fogadta a környezeted, amikor meghoztad ezt a döntést?

Nagyon pozitívan, mindenben támogattak. Igaz, én nem kezdtem el „téríteni”, de nem is csatlakoztak hozzám, viszont büszkék voltak arra, hogy kitartok amellett, amit vállaltam.

 

Bántott, hogy nem tartanak veled a vásárlásmentes évben?

Dehogy. Mindannyiunk története más; egész másként néz például a ruhavásárlásra az, aki sokáig nem engedhette meg magának az új holmikat. Mindenki esetében változó, hogy mennyire érdekli a fenntarthatóság, vagy egyáltalán a divat.

Szerencsére megoldásból is legalább ennyiféle van. Tulajdonképpen még a fast fashion is lehet az, ha az az, ami elérhető számodra. Csak ha teheted, legyél legalább „halványzöld”, és ne hetente vásárolj, hanem viseld sokáig az egyes darabokat.

 

Te mit ajánlanál, ha valaki szeretné megtenni az első lépéseit a fenntarthatóság irányába?

Az elindulásnál a lényeg a tudatosság. Felöltözni muszáj; a ruházkodás egy ősi kód, hiszen ahogy öltözködsz, azzal mindenképpen kifejezel valami. Ebből következik, hogy a vásárlásaiddal, a választásaiddal is mindig üzensz valamit - és ez az üzenet lehet az, hogy a ruháinkat gyárthatnák jobb körülmények között, magasabb fizetésért dolgozó emberek.

A legfontosabb a túlfogyasztás mérséklése: senkinek nincs szüksége annyi ruhára, amennyit ma egy átlagos ember birtokol.

 

Milyen nehézségekre számíthatunk, ha változtatunk a ruhavásárlási szokásainkon?

Az információszerzés az, ami talán a legnehezebb, egy-egy márkának utánajárni. De ezt le lehet, le kell gyűrni. Nekem például könnyebb volt nem vásárolni, mint vásárolni. 13 hónap alatt csak egy-két darabért fájt igazán a szívem, amikor ott kellett hagynom, és az idő letelte után is csak azért vásároltam újra, mert pótolnom kellett néhány dolgot. Most megint egy „nemvásárlós” időszakomat élem.

Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek muszáj pont így csinálnia, vagy hogy a bojkott lenne az egyetlen megoldás. Ha egy évet nem is szeretnél ruhavásárlás nélkül tölteni, már egy-két hónap is nagyon tanulságos lehet. De egy „boltkóros” például már abból is sokat fejlődhet, ha csak elolvas néhány cikket erről a témáról.

 

mengyan_eszter.pngMengyán Eszter újságíró, több mint 10 éves szakmai múlttal rendelkezik, többek között a NLCafe szerzője és a Life.hu főszerkesztő-helyettese volt, jelenleg a VOUS.hu főmunkatársa. Blogger, a fenntartható divat a szakterülete, online és print lapokban publikál, valamint előadásokat tart a témában szerte az országban.


Herendi Kata pszichológus, a Slow Budapest szakmai vezetője. A Pszichoforyou onlinepszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese.

 

 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére