Sokat foglalkozom ezzel a szóval, és ma, hogy a nemzetközi slow napot ünnepeljük, eszembe jutottak azok a szempontok, amelyek az elmúlt hat évben formálták gondolkodásomat a slow-ról.

Krajcsó Nelli írása

Mit jelent nekem a lassítás?

Sokáig nem akaródzott így hívni a slow-t, így magyarul, hogy lassítás vagy lassúság, mert úgy éreztem, hogy nem fejezi ki azt a szélességet és mélységet, amit lefed számomra ez a négybetűs angol s szó. A Slow Budapest indulásakor, 2012-ben Carl Honoré ’In Praise Of Slow’ című könyve és a weboldala volt rám nagy hatással. Ő így fogalmazza meg, mit jelent neki a lassítás:

„A gyors pont a tempója miatt nem lehet sikeres, mert agresszív, kontrollálni akar, analitikus, elsietett, stresszes, felszínes, türelmetlen, elfoglalt, túlhajszolt, mennyiségi és nem minőségi. A lassú ennek az ellentéte: nyugodt, törődő, befogadó, intuitív, kiegyensúlyozott, türelmes, minőségi és nem mennyiségi. Valós és tartalmas kapcsolatok kiépítéséről szól – az emberekkel, a kultúrával, a munkával, az ételekkel, mindennel.”

Mit tudhattam én akkoriban, hogy ez tulajdonképpen a mindfulness-ben megkülönböztetett cselekvés és létezés üzemmód. A lassúság kezdetben egy érzés volt számomra, ami akkor fogott el, amikor ezzel a témával foglalkoztam. A békés nyugalom állapota. Ez a hangulat kerít hatalmába azóta is, amikor slow előadásokat tartok, írok vagy megiszok egy finom teát. Ez a könnyed létezés, amikor minden rendben van.

A lassítás nálam az ilyen egyszeri, kellemes pillanatokkal kezdődött, amelyeket elkezdtem tudatosan beépíteni a napomba, még akkor is, ha a megszokások nem ezt diktálták.

Hatékonyabbnak tűnt ugyanis kiugrani az ágyból a telefonnal a kezemben, és elrobogni munkába egy trolin beküldött péksütivel, mint hogy megtervezzem előre, mit szeretnék enni másnap reggel, és nem csak el is készítsem azt, de utána leülve meg is rágjam a falatokat. De ha észrevesszük, hogy mi számunkra a kellemes, akkor a sietség kényszerét le lehet győzni az élvezettel. Mindenkinek javaslom, hogy írja össze, mi okoz számára örömöt. És ha túl sok van ezekből, és máris azon kezdenél el feszülni, hogy nem jut majd elég idő rájuk, akkor ajánlom, hogy olvass tovább.

... mert a lassítás második tanulsága számomra az volt, hogy végül is ezek a  hétköznapi, de egyben csodás pillanatok azok, amelyekre vágyom, és hogy mindegy, hogy mennyi lehetőségem lenne mást is csinálni, én most itt vagyok. Ne gondolkozzak már azon, hogy mit szalasztok el, mert akkor azt sem fogom élvezni, ami éppen van. És ez akkor is tud működni, amikor fáradtság miatt nemet mondok az esti meghívásokra, helyette otthon teszem a semmit.

Felismertem, hogy ezek a kis pillanatok az önszeretet megnyilvánulásai. Ha én a frusztrációmnak ellent mondva nem kezdek bele egy agyonhajszolt nap végén még egy ezredik dologba, táplálva a cselekvés üzemmódot, akkor tulajdonképpen gondoskodom magamról: arról, hogy megpihenhessek és feltöltődhessek. Rájövök a saját jóllétem fontosságára. Ebben a tiszta pillanatban, amikor megállok gondolatban, van esélyem arra, hogy egy olyan döntést hozzak meg, amivel szolgálom magamat. Azért ilyenkor az is előfordul, hogy mégis megcsinálom azt az x-edik dolgot, mert pont erre van szükségem a lelki békémhez. A fekete-fehér elengedése különösen nagy feladat lehet akkor, ha kategorikussághoz és szigorúsághoz vagyunk szokva.

A slow egy kapu volt az életen át tartó önismeret felé, ami lehet, hogy sokaknak túl intenzívnek tűnhet, de pont az a célunk a Slow Budapesttel, hogy megmutassuk,  hogy kicsiben, óvatoskodva is el lehet ezt kezdeni és nem kell erőltetni senkinek a bevált receptjeit ahelyett, hogy befelé figyelésből hozzunk meg döntéseket.

Nem szeretem a bűntudatkeltést se a műanyaghasználat, se a húsevés témájában, és a lassítás kapcsán is az a célom, célunk, hogy megengedőek legyünk, és a szigorúság helyett a rugalmasságot és a kellemes pillanatok megtalálását tanítsuk az embereknek.

Ebben a szellemben számomra a lassítás a következőket jelenti:

• meghallgatni egy zeneszámot teljesen belemerülve és hagyni, hogy átjárjon az élmény öröme
• emlékeztetni magamat arra, hogy élvezzem ki a finom ebédet, ahelyett hogy kapkodnék
• ha társas helyzetekben, beszélgetések közben elfog a türelmetlenség, akkor visszafordulni azokhoz, akik miatt ott vagyok, és újra meg újra megérkezni a pillanatba
• ránevetni a hülye szokásaimra, amelyek ismerősen gyorsítanak nap mint nap
• nem erőltetni azt, amire éppen nincs időm vagy energiám, például az olvasást, ha este már fáradt vagyok
• elengedni a terveket és elképzeléseket akkor, amikor el kell őket engedni
• lelassítani a biciklin, még akkor is, ha késében vagyok és egy pillanatra meghallgatni a madarak énekét, vagy a zajokat kizárva érezni a szél érintését a bőrömön
• időt szánni a számomra fontos emberekre, még ha nagyon nehéz is felállni a munka mellől
• odafigyelve beszélgetni a másikkal, kapcsolódni ahhoz, amit ő és én érzek közben
• hálát adni
• meditálni és nem meditálni, ha az már túl sok, mert van, hogy túl sok
• sportolni, és helyette inkább pihenni, ha úgy érzem, hogy arra van szükségem
• nem órára kelni és ettől nem kétségbeesni
• felvenni a szemkontaktust a házban lakókkal és a boltossal, amikor egymás mellé kerülünk
• kényeztetni magamat bármivel

És neked mit jelent a lassítás?

Ha érdekel a mindfulness világa, és elkezdenél meditálni, ajánljuk a Slow Time – Tudatos Lassítás Programunkat, ahol kifejezetten foglalkozunk a lassítás és a meditáció akadályaival, hogy így is segítsünk könnyebben eljutni az egyensúlyodhoz.

Krajcsó Nelli, mindfulness meditációs tréner és a Slow Budapest alapító-vezetője, csapatával 2012 óta vizsgálja a gyors-lassú témáját, és a lehetőségeket az egyéni egyensúly megtalálására. Folyamatosan tart előadásokat, egyike azon keveseknek, akik 3 TED színpadon is beszéltek már itthon. 2015-ben felkerült a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal listájára, ő az első magyar anti-határidőnapló megalkotója, Budapesten biciklivel közlekedik, nincs okostelefonja, rendszeresen meditál és jógázik.