Amikor az emberrel történik valami, ami után már nem tér vissza az előző állapotába

Talán mindannyiunkkal előfordul néha, hogy egy teljesen különböző életről fantáziálunk, mint amit jelenleg élünk. Lehet, hogy álmainkban hollywoodi hírességek vagyunk, vagy világutazók, és valószínűleg sokan vágyunk egy nyugodt, egyszerű életre, aranyos kis házikóval a mezőn, ahol nem zavar minket senki és semmi. Mikor álmainkat készülünk megvalósítani, elsősorban a képzelőerőnk és a realitások találkozásából adódó nehézségekkel kell számolnunk. Az életmódváltás szépségeiről és kihívásairól Tőgyi Balázzsal beszélgettünk, aki egy jurtában éli fenntartható, ökotudatos, természetközeli, lassabb és főleg boldog életét.

Pivarcsi Dorina interjúja

hideg-hegyi-menedek-panorama-2018_2.jpg

Balázs és párja másfél éve költöztek ki a Hideg-hegyen lévő otthonukba. Nem csupán lakóhelyet, de életmódot is váltottak. Jurtában élnek, kertet gondoznak és állatokat nevelnek, mondhatni önellátó, vagy ahogyan ők mondják, “miellátó” életet élnek, hiszen közösségben gondolkodnak, ha fenntarthatóságról, környezettudatosságról vagy egészséges életmódról van szó. A Mindenegyüttmegy (MEGY) egyesület tagjaiként éltető cselekedeteikkel egy új, ökológiai paradgima megtapasztalásán és létrehozásán dolgoznak. A Hideg-hegyi menedékkel a MEGY-nek is egy közösségi teret teremtenek, illetve az ökotudatosság felé kacsintgató embereknek egy lehetőséget arra, hogy néhány napra megszálljanak egy jurtában, és megtapasztalják a vágyott életmódot.

Milyen terveken dolgoztok mostanság?

Az egyik fő projekt mostanság az Alomszék gyártás. Az alomszék egy ökologikus, fenntartható, higiénikus és gazdaságos komposzt toalett. Célunk valamennyi kertes háztartás és tömeg rendezvények számára is elérhetővé tenni az alomszéket. Fontos kezdeményezésünk még jelenleg a helyi termelők és szolgáltatások lokális feltérképezése és összefogása, egy lehetséges együttműködés kialakítása. Keressük, hol és kitől lehet például zöldségeket vagy tejet venni, kihez szaladjunk, ha kovácsra vagy éppen ácsra van szükség. Szeretnénk támogatni a helyi közösséget olyan csomópontok kialakításával, ahol mások számára is elérhetők ezek az információk a térségben.

Sokan kíváncsiak vagyunk rá, vajon hogyan telik egy napotok?

Talán azt hihetnénk, hogy egész nap a kertben vagyok és etetem az állatokat, de valójában nem ez van. Sokféle feladatom van. Valóban vannak kinti munkáim az udvarban, kertben, állatok körül, és ott van a házimunka meg a főzés is, amiben egyébként párom, Regi remekel. Vannak egyesületi teendőink, sok időt töltünk szervezéssel, tervezéssel például a Gyüttment Fesztivált illetően, ami számunkra lényegében egy ünnep, ahol érték- és tettestársainkkal találkozhatunk egy fenntarthatóbb fesztivál keretein belül. Azt mondhatom, hogy olyanok vagyunk, mint egy kert: van ami nyílik éppen, valamit még csak most ültetünk el, és van, aminek már megvan a gyümölcse.

img_0391.JPG

Néha nagyon fárasztó mindez, mert kemény fizikai munkát végzünk, és vidéken ha munka van, ott nincs mese; ha trágyázni kell, ha vakolni, ha palántázni, akármilyen rossz idő ellenére, azt csinálni kell. Ráadásul ezek nem mindig térülnek meg rövid távon.

Viszont ha tudod, mindezt miért csinálod, akkor mosolyogva megteszed, és a nap végére nem azt érzed, hogy teljesen le vagy merülve, hanem épp ellenkezőleg, feltöltődtél és valószínű sokat tanultál a természetről, a dolgok működéséről, szóval az életről. 

Mit üzennél azoknak, akik készülnek maguk mögött hagyni a várost egy fenntarthatóbb, ökotudatos vidéki életért?

Elsősorban azt, hogy ez nem könnyebb, mint a városi élet. Több és jóval nehezebb lehet a munka, és nem olcsóbb az élet, persze ez sok mindentől is függ. Az erőforrások gondot jelenthetnek, ha csak nem vastag pénztárcával indulunk neki az egésznek. Itt Hideg-hegyen sincsenek magas fizetést kínáló multik, amik megtömnék a zsebünket. Leleményesebbnek kell lenni a megélhetést illetően, ezért állunk mi is több lábon. Nagyon fontos ennek az életmódnak az elkezdésekor a takarékosság. Ne használjuk fel minden energiánkat egy dolog megvalósítására, mert úgy túl nagy rizikót vállalunk. Érdekel minket hosszú távon az ökoturizmus, de tudatosan csak egy vendégjurta megépítésével kezdtük el, és hagyunk időt arra, hogy megérjen ez a kezdeményezés.

dsc_0028.JPG

Téged mi vezetett el az életmódváltáshoz?

Én is és Regi is bő tíz évig éltünk a fővárosban. Egy klasszikus életutat kezdtünk el járni. Egyetemet végeztünk, majd munkát vállaltunk Budapesten. Jónak mondható, jó fizetéssel járó munkát egy nagy cégnél.

Az én napjaim akkor félhulla, zombi állapotban, robot üzemmódban teltek. Munka után szinte sosem mentem haza, koncertekre, sörözni, barátkozni jártam el. Egy állandó kedvetlenség ült rajtam, és bár fizikai tüneteim nem keletkeztek, ez az életmód szerintem már önmagában betegségnek mondható.

És mikor jött el a felismerés pillanata?

Igazából derült égből jött. Ez úgy működik szerintem, hogy az emberrel történik valami, ami után már nem tud visszalépni az előző állapotába. Én már azelőtt megcsömörlöttem, mielőtt megnéztem volna a Home (Otthonunk - 2009) c. filmet, ami ténylegesen fejbevágott és megváltoztatta az irányt. Még utána is elvacakoltam pár évet azzal, hogy mi is legyen, de a mag már elült a fejemben és jártam az úton, ami idáig vezetett. A Gyüttment Fesztivál közössége sokat segített nekem ebben.

Szép lassan rájöttem, hogy a természetközeli életben van egy végtelen élményforrás, fejlődési lehetőség és bölcsesség.

Hogyan találtatok rá mostani otthonotokra?

Regi 5 évvel ezelőtt talált rá erre a mesés helyre, amibe első látásra beleszeretett és meg is vásárolta. Én ekkor még Egerszalókon építettem a Sáfrány Kertet, nem is sejtve, hogy egykor itt kötök ki én is. Amikor Regivel több év barátság és Gyüttment munkák után “egymásra találtunk”, már nem igazán volt kérdés, hogy mi legyen a következő lépésünk. Van egy világképünk, amiben hiszünk, és bátran, vakmerőn belevágtunk.

Hogy lesz egy eldugott kis helyből fenntartható gazdálkodás, közösségi tér, ökoturisztikai állomás és az otthonotok is egyben?

Másfél éve ősszel jurta alapot építettünk, majd elhoztam a jurtámat Egerszalókról, felállítottuk és átteleltünk. Tavasszal pedig indult a 3 hektáros területen való gazdálkodás. Ez a műveletlen terület sok kihívást állított elénk. Kezdetben racka juhokkal és lovakkal kezdtük meg a legelők helyreállítását, kecskékkel a több évtizede magára hagyott szőlőben elburjánzott áthatolhatatlan bozótost gazoltuk, villanypásztoroztunk és kaszáltunk. 

dsc_0114.JPG

dsc_0039.JPG

Szerveztünk egy PDC (permaculture design certificate) képzést, ahol az elképzeléseink sok jó ötlettel gazdagodva új lendületet kaptak , és több új értéktárssal is találkozhattunk. A területünkön álló öreg présházat is birtokba vettük, ahol lakószoba, közösségi konyha, pince és műhely-raktár kapott helyet. Szigetüzemű napelemes rendszert és esővízgyűjtőt építettünk ki. Ősszel közel 60 oltott tájfajta gyümölcsfát ültettünk el, és bő 1000 vadalanyt iskoláztunk el fajtamegőrzés céljából. A zöldséges kert pedig az első ágyásoktól indulva folyamatosan bővül, idén egy 42 méter átmérőjű kertet állítottunk fel.

Nem lakhatunk mindannyian egy erdő szélén. Szerinted milyen lehetősége van a nagyvárosi embernek, ha természetközelibb, fenntarthatóbb életet szeretne élni?

A városi embernek is van bőven lehetősége változtatni az életmódján, viszont mások a rendelkezésre álló eszközei. Tény, hogy a nagyvárosi ember a hétköznapok során kevesebbet érintkezik a természettel, de az választható, hogy hol és hogyan tölti a szabadidejét. Érdemes megfigyelnünk a természet mindent mindennel összekapcsoló rendszerét. A természetes folyamatok megismerése képessé tesz a világban működő jó és káros dolgok felismerésére, aminek okán megadatik a szabadságunk, hogy helyes döntést hozhassunk.

Városi nomádok és vidéki urbanisták! Már-gyüttmentek és Lesz-gyüttmentek – ide gyűljetek!