Gulyás Emese profi, komoly, szerény, kritikus, elkötelezett. Pont, mint a Tudatos Vásárlók Egyesülete, akik 15 éve építenek itthon egy, a fogyasztók mindennapi döntéseit segítő mozgalmat. A közgazdászból lett tudatos vásárló szerint a kritika megfogalmazása az első lépés a probléma megoldásában, és a fejlődés része a feszültség, aminek feldolgozásában tanulással segítik az embereket.

Krajcsó Nelli kérdezte Gulyás Emesét, a Tudatos Vásárlók Egyesületének egyik alapítóját

Emese, azt írjátok a tudatos vásárló 12 pontjában, hogy a fogyasztás nem boldogít.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy nincs ingyen ebéd. Ha sietsz a munkahelyedre, és autóval mész, azzal a városod levegőjét szennyezed. Ezzel sok allergiás megbetegedést okozol, sőt te is megbetegedsz, és a kiesett munkanapokkal megfizeted az árát. Annyira felgyorsultak a környezeti negatív folyamatok a túlfogyasztás hatására, hogy nem úszod meg annyival, hogy csak a saját életed érdekel, nem fogsz 80 évig elélni anélkül, hogy ennek ne éreznéd a hatását magadon. Az egészségedre ha most nem szánsz elég időt, akkor majd 60 éves korodban kell rászánni rengeteget, az orvosi rendelőben. Mi ezt így is kommunikáljuk: a felelős fogyasztás, a tudatos életmód jó neked, jó a világnak, jó mindenkinek.

Pozitív kommunikációval próbáljátok elérni az embereket. Ez egy tudatos döntés volt már a kezdetekkor, 2001-ben?

Az volt az elképzelésünk, hogy ha a szokásos női glossy magazinok annyira fel tudják pörgetni a fogyasztói kultúrát, hogy az már fenntarthatatlan, akkor mi ugyanezeket a kommunikációs sémákat alapul véve felépíthetünk egy zöld fogyasztói identitást is. Érthető, vonzó kommunikáció volt a cél, az, hogy háttéranyagokat, tudást, információkat csatornázzunk be. 2001-ben ezzel a hozzáállással elsők között voltunk, akkoriban a zöld szervezetek általában nem a fogyasztókat szólították meg. Sokat beszéltek arról, hogy mi az, amit ne csináljunk, és mi a probléma. Az viszont kevésbé fogalmazódott meg, hogy mi a megoldás, mi az, amit együtt tudunk csinálni. Mi nem szerettünk volna ennyire sötétzöldek lenni.

Amikor készültem a beszélgetésünkre, interjúkat kerestem veletek, de csak posztokat, teszteket, véleményeket találtam – tőletek. Ez nekem azt jelenti, hogy tartalomszolgáltatók vagytok. Egy megkerülhetetlen szakmai szervezet, akik a tudásmegosztásra fókuszálnak.

Jól esik ezt hallani! A célunk az elejétől az volt, hogy az emberek minél többet tudjanak a felelős fogyasztói döntésekről és az etikus fogyasztásról. Úgy gondoltuk és gondoljuk még ma is, hogy nincs megoldóformula se nálunk, se máshol, de ha elkezdünk erről beszélni és összerakjuk a kis kockákat, akkor a végén csak kijön valami.

Tényleg nincsen megoldás a fenntartható létezésre?

Nincs, mert egy nagyon komplex kérdésről van szó, társadalmi, környezeti, gazdasági vetülettel. Nagyon nehéz úgy kitalálni dolgokat, hogy azok mind a három területen jól működjenek. Éppen ezért csak próbálkozunk, hibázunk, újra próbálkozunk és közben lépésről lépésre fejlődünk. Erről szól az evolúció is. 

És valaha eljutunk szerinted oda, hogy az általatok képviselt értékek lesznek a normálisak?

Igen, engem ez a meggyőződés hajt előre. 13 éve például nem nagyon tudtak semmit a tudatos fogyasztásról az emberek. Mostmár azok, akik a világról valamit gondolkodnak, és nincsenek abban a helyzetben, hogy csak a saját, mindennapi megélhetésükkel tudnak foglalkozni, erről a témáról gondolnak valamit. Ha mást nem, akkor a szelektív gyűjtésről. Tudatosodás történt az elmúlt 10 évben. Hogy meddig fogunk eljutni, az tényleg egy kérdés, de azt is mondom, hogy nincs más út. A fenntarthatatlan azt jelenti, hogy ha ezzel a sebességgel így haladunk tovább, akkor iszonyatosan nagyot fogunk koppanni. A TVE munkája, küldetése arról szól, hogy csak meg kellene próbálni, hogy nem ezen az úton megyünk tovább, és még most, a saját belátásunk szerint jobb útra tereljük a dolgokat. A másik dolog, az etikus fogyasztás. Az etika felelősségvállalás valamiért, morális gondolkodás, hogy az, amit csinálok, az jó-e vagy sem. Mi a jót szeretnénk.

Te hogyan élsz?

Reggel uzsonnát csomagolok a gyereknek, hogy ne a büfében kelljen neki vackokat vennie, elvillamosozunk az iskolába és a munkahelyre. Autót csak a hétvégén használunk. Bevásárolni ritkán megyek szupermarketszerű képződményekbe, mert fontos nekünk a helyi élelmiszer. Régebben vidéki ismerőstől vettük az alapanyagokat, most egy közösségi mezőgazdálkodó közösség tagjai vagyunk. Emellett én nem eszem húst. Fontos a takarékosság: télen is 19 fokra fűtünk csak, amíg vidéken laktunk, ezt is megújuló forrásokból tettük.

A termelőtől vásárlás nagyon szép és egészséges dolog, és mi is erre biztatunk mindenkit a Slow Budapesttel, de valljuk be, mindig lesz sokkal közelebb hozzánk egy szupermarket, mint a vidéki termelő, akinek utána kell járni, le kell vele egyeztetni a rendelést, szállítást.

A jó hír, hogy kialakulnak ezek a rutinok. Például ha a Tudatos Vásárló 12 pontjára ránézel, lesokkolódsz, hogy nagyon sok. Nem lehet mindent egyszerre elkezdeni, lépésről lépésre történik a fejlődés, aminek része a feszültség, amit ebben a folyamatban dolgozunk fel. Mi azt képviseljük a TVE-vel, hogy amit tudsz, azt tedd meg, és hogy minden helyzetben van eggyel jobb választás. Ha már a boltban kötök ki, akkor legalább a biót vegyem.

A bió még mindig drágább. Nem kaptok kritikát, hogy csak az tud fenntarthatóan élni, akinek pénze és ideje is van?

Valamit biztosan tudsz tenni. És akkor azt tedd meg! Például takarékoskodj az árammal, a fűtéssel! 19 fokot tartani télen, amit az összes gazdag belga és holland megtesz, nem kerül több pénzbe. Tényleg több idő kell a tudatossághoz, de közben az emberek átlagosan napi 5 órát tévéznek - van honnan átcsoportosítani. Az elmúlt 20 évben a palackozott ásványvízfogyasztás is drasztikusan nőtt, pedig sokkal-sokkal drágább a boltban vett víz, mint a csapvíz. 

A vízfogyasztásról, és ezzel kapcsolatban az átlagemberek hülyítéséről sokat lehet hallani mostanában. Miről szól ez a háború?

Az ásványvíz fogyasztásának felfuttatása olyan esettanulmány, amit marketingkönyvekben fognak tanítani. Egy olyan intenzív kampány volt rá az elmúlt évtizedben, hogy mindenki elhitte, hogy palackos vizet kell venni. Azzal kezdődött, hogy rengeteget kell inni, 2-3 litert naponta. A legtöbb kampány ezt az egyébként igaz állítást kapcsolta össze a palackos víz népszerűsítésével. Kialakult az emberekben az, hogy nem jó a csapvíz, pedig az országban szinte mindenhol kiváló minőségű. A tudatos vásárlás racionalitás és prioritások kérdése. És nagyon fontos a kritikus hozzáállás.

Azzal, hogy ilyenekről hallunk, olyan érzést alakíthat ki bennünk, hogy sosem nem elég, amit csinálunk, illetve hogy bárhol átvághatnak.

Szükségszerű, hogy az ilyen témák frusztrációt okozzanak. Mi azt mondjuk, hogy amit tudsz, azt tedd meg! A zöld életmódra tanítjuk az embereket, konkrétan a mindennapi tippekre. Ez a pragmatikus hozzáállás pedig fel tudja oldani a feszültséget.

Milyen programjaitok vannak most?

Kezdetektől a legnagyobb projektünk az információs oldalunk, a tudatosvásárló.hu, amit 1,4 millió ember néz évente. Az Ökokör nevű programunkban, amelynek hatására konkrétan mérhető az ökolábnyomcsökkenés, az elmúlt 6 évben közel ezer háztartás fordult meg. Csoportvezető-képzéssel indul, ahová bárki jöhet, majd a vezetőknek lesznek saját köreik és ők segítik, hogy a tagok egymástól tanuljanak a tudatos életmódról. A harmadik nagy kezdeményezésünk, a közösségi mezőgazdálkodás elterjesztésére irányul. A CSA a gazdák és fogyasztók közötti partnerségen alapul. Ez kezdetben tapasztalatcseréről szólt külföldi és magyar gazdák között, majd a fogyasztók és a gazdák tréningezéséről. Most azon dolgozunk, hogy már működő közösségeket segítsünk szervezetfejlesztéssel. Vannak olyan gazdaságok, akik a mi projektünk hatására indultak el. Ma Magyarországon az egyik legsikeresebb CSA gazda, Pető Áron például velünk indult el. És van a Kedvezménykártyánk is. A kártyatulajdonosok, a vásárlók kedvezményt kapnak azokon a helyeken, akik az átlagnál jobbak a fenntarthatóság szempontjából. Ez egy jutalmazási rendszer olyan cégeknek és magánszemélyeknek, akik tenni akarnak a fenntartható fogyasztásért. Most 72 cégünk, és közel négyszáz kártyatulajdonosunk van.

Merre mentek tovább?

Továbbra is kölcsönös jutalmazás alapján működő rendszerekben gondolkodunk. Egyre többet foglalkozunk az etikus fogyasztás globális aspektusával. A fejlődő országokkal, a fair trade-del. Ez még viszonylag kevés embert foglalkoztat itthon, de reméljük a munkánk hatására nőni fog azoknak a száma, akiknek fontos, hogy milyen körülmények között gyártották a használati tárgyaikat, például a ruháikat. Minőségbiztosítás irányba is szeretnénk továbbmenni. Okos, kíváncsi, nyitott emberek a kollégáim, így a szellemi elfáradástól, az ötlettelenségtől nem félek.

Ez az interjú a Slow Budapest által szervezett Slow Hét kapcsán készült. Csatlakozz te is, és próbáld ki június 15-21. között, milyen sokféleképpen is lehet feltöltődni és lelassítani a városban! További részletekért látogass el a honlapunkra! 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére! Vagy támogasd a blogot, hogy még több írás születhessen a jövőben!