Az induláskor Kovács Adrián, a Rukkola.hu alapítója annyit tudott, hogy a startup elméletet követve egy jó exittel akar kiszállni belőle, hogy sok pénzt kereshessen. Azóta eltelt három év, és most már meg sem fordul a fejében átadni a vezetést, vagy ahogy fogalmaz: elhagyni a gyermekét.  A következőkben arról mesél, hogy ő maga miért nem olvas, hogy milyen tudományos megfontolásból született az egyedi rukkolás nyelvezet, és hogy miként veszi fel a harcot a trollokkal.

Krajcsó Nelli interjúja Kovács Adriánnal, a Rukkola.hu könyvcserélő oldal alapítójával

Mit gondolsz arról a teóriámról, hogy minden Rukkolához hasonló kezdeményezés és ügy az ötletgazda erős személyes motivációból fakad? Te miért kezdtél ebbe bele 2012-ben?

Szenvedély az mindenképpen kell hozzá, mert anélkül feladod. Főleg akkor, ha pénzügyileg szeretnéd sikeressé tenni, és semmilyen tapasztalatod nincs ilyen téren. Nekem ezt a szenvedélyt a fejlesztési lehetőség hozta, én előtte is fejlesztettem oldalakat, a veddvelem.hu-t, az első közösségi vásárlói oldalt is én csináltam az akkori cégemmel. Már ott, 2010-ben is a közösségépítésre fókuszáltam. Az alap elképzelés azt volt, hogy össze lehetett volna állni a vásárlóknak, és közösen olcsóbban vehettek volna egy tévét. De nem álltak össze az emberek.

Miért nem?

Öt évvel ezelőtt hiányzott a közösségi szellem az emberekből itthon, mellette pedig kényelmesek voltak. Az kellett nekik, hogy mondják meg, milyen tévét lehet venni. Ezután jött az igény bennem, hogy valamit én magam is csináljak a nulláról. Azt nem tudom, hogy miért éppen a Rukkola lett belőle.  

Na, azért mégis…

Az egész úgy indult, hogy volt egy nagykanizsai blogger, Tapír, aki felrakott a blogjára egy könyvet, hogy vigye el valaki ingyen, azzal a feltétellel, hogy utána adja tovább. Már nem emlékszem, mi volt az a könyv, de én voltam, aki elvitte. Gondolkoztunk, hogy írjuk majd egy excel táblázatba, hogy kinél van éppen, végig akartuk követni, hogy százezer kilométert utazik, közben meg az volt bennünk, hogy micsoda történelmet csinálnuk! 

Miért volt fontos, hogy eljusson messzire a könyv?

Ez egy játék volt inkább, nem is tudom, hogy továbbadtam-e végül, nem is biztos, hogy elolvastam, végül nem is figyeltük meg. Helyette viszont elkezdtük leírni a gondolatainkat arról, hogy milyen lenne egy ilyen vándorkönyves kezdeményezés. Ekkor csatlakozott hozzánk egy könyvtáros srác, Takács Dani, akit a könyvtárok 21. századi megvalósításának lehetősége érdekelt, ő nagyon okos dolgokat írt bele ebbe a dokumentumba, majd eltűnt. Végül pedig Kun Gabi csatlakozott hozzánk, aki akkoriban egy ezoterikus kiadó szerkesztőjeként dolgozott. Én meg ugye a fejlesztő voltam a csapatban. Négy-öt hónapos, nagyon izgalmas munka után megnyertünk egy versenyt, egy kis pénzt és tanácsadást. Az egészben a legérdekesebb számomra az volt, hogy skype-on, gyakorlatilag egymás számára ismeretlenként csináltunk valamit, ami nagyon hamar óriási siker lett. Akkor raktuk össze a rukkolás szótárat is.

Fontos volt, hogy megkülönböztető nyelvezetetek legyen? Számomra öröm titeket olvasni.

Az, hogy legyen egy saját szlengünk, tudományos alapokon nyugszik. Megmondták az okosok, hogy egy közösségnek az a legnagyobb összetartó ereje, ha saját nyelvezete van. Engem nagyon érdekelt az, hogyan lehet egy ilyen startupot sikeresen csinálni. Nyilván én is a nagy pénzről álmodtam, és hogy mekkora exittel fogunk kiszállni. Így mindent elolvastam a témában, amit találtam.

Ez megmagyarázza talán azt, hogy a vásárlós oldaladon miért nem sikerült közösséget építeni, itt meg miért igen.

Igazából Kun Gabié a kredit ebben a történetben, ő adott nekünk hangot, arcot. És nagyon jó volt Tapír is.

Mik most a kihívások a Rukkolánál?

Nagy váltás van éppen nálunk: üzleti alapokra helyeztem a felhasználói bázist. Most jelentettük be a támogatói csomagunkat, ami a prémium usereknek szól. Ez meghatározza a Rukkola jövőjét. Hogy tudok-e alkalmazottakat finanszírozni. 

És akkor lesz megint csapat? Mert azért valljuk be, egy kicsit lelassult a Rukkola fejlődése az utóbbi időben.

Most is van húsz fantasztikus önkéntesem, akik a helpdesket csinálják például, de az igaz, hogy az aktív userek száma csökkent. Harmincezer felhasználónk van, és abból tízezren aktívak. Azt hozzá kell tenni, hogy mindezidáig 0 forintot költöttünk reklámra és az egészet főállású munka mellett, hobbiprojektként menedzselem. Ilyen mostoha körülmények között szerintem a lassú fejlődés is nagy siker.

Ki a legaktívabb rukkolás?

Egy budapesti srác, ő ezerhétszáz könyvet rukkolt (adott tovább) és ezerhatszázat happolt (szerzett).

Ezt csak úgy tudja megtenni, hogy folyamatosan tovább adja a könyveket, nem? Keringteti a rendszerben őket?

Lehet, hogy antikváriumos. Ezt nem tiltjuk. Inkább örülünk, hogy sokat beletesz a rendszerbe. Én 42 könyvet tettem bele a rendszerbe, és 36-ot kaptam. De egyiket sem tudtam elolvasni, ott vannak a polcon.  

Nem olvasol? Ez a munka miatt van?

Internetfogyasztó lettem, a hosszabb könyveknek már nem tudok nekiállni.

Pont erről írtam a múltkor: az emberek már nem olvasnak az interneten, csak szkennelnek, és képtelenek leülni egy könyvvel nyugiban.

Én sem tudok már egy könyvre odafigyelni, a figyelmem állandóan a Rukkolán van. Erre tudatosabban kellene figyelnem.

Szerintem csak akkor, ha tényleg hiányoznak a könyvek.

Azt hiszem, hiányoznak. Tragikus. Van három könyv most is a táskámban, Szombathelyről vonatozom fel hetente, és még a vonaton is inkább a laptopot nyitom ki. 

A rukkola amúgy szerintem nem slow, talán ez hat rád is. Az tud sok könyvet happolni, aki állandóan a net előtt van.

Igen, de ezen a licitálós rendszer bevezetése azért segített. Most már van pár napod, hogy pontokkal versenyezz egy könyvért.

Milyen könyvek cserélnek a legtöbbet gazdát?

Olyanok, amiket nem feltétlenül vennél meg a boltban, vagy amit elolvasol egyszer, és tovább tudod utána adni. Kipróbálásra és cserére ösztönözzük a felhasználókat. A tizes toplistában, ahol egy könyv tízszer cserél gazdát, szinte csak szexuális jellegű könyvek vannak, utána jön a lelki, önsegítő irodalom.

A Rukkolában nekem az tetszik, hogy tényleg van egy arca, közösségnek tűntök kívülről. Kik a közösség tagjai pontosan? Hogyan szerveződtök?

Van vagy 20-25 kis sejtünk, aminek a legerősebb része egy titkos, zárt 130 fős csoport, a RukkMagLepi. Ők meglepetéseket szereznek egymásnak, a tagok sorsolás alapján küldenek a másiknak könyvet szülinapra, névnapra, karácsonykor, Pünkösdkor. Ők a mi bétatesztereink is. Van a Rukkturi, ők ruhát cserélnek egymás között. Funkcionálisan fontos csoport a Csatárlánc, akik transzfereket intéznek önkéntesen a városok között, én is állandóan hozok fel könyveket. És még volt az ezer fős malacmentesítő csoport, akik a rendszer kijátszása céljából jöttek össze, hogy ne csökkenjen a pontjuk. Ez a csoport már meghalt azóta, mert átalakítottam a rendszert, már nem  lehet kijátszani. 

Hihetetlen, hogy emberek ennyi energiát raknak a rendszer kijátszásába. Ezek szerint a Rukkola ilyen, komolyabb témában is mozgat embereket. Számomra a Rukkola mindig is játék volt.

Most fedeztünk fel egy álregisztrálókból álló rendszert, 40 hamis userrel két ember összegyűjtött 16 000 pontot, akiket azóta kizártuk. Nem tudom, mi a motiváció, lehet, hogy eladták Vaterán. Ez a lehetőség a rendszer hibájából adódott, amit ők kihasználtak és elvileg nem károsítottak meg senkit közvetlenül, hanem gyakorlatilag a levegőt alakították át maguknak ponttá. Persze ezzel is kárt okoztak a közösségnek, így jogi lépéseket tettünk. 

Tehát kicsit rendőrségként is kell működnöd?

Igen, muszáj, különben meghal a rendszer. Ha a szabályok nincsenek tiszteletben tartva, ha valaki tisztességtelen előnyhöz jut, elmegy a többi felhasználó.

Mennyi az átlagpontszám a felhasználóknál?

Tíz és húsz között. De akik a potenciális támogatók lehetnek, nekik kétszáz pontnál sosincs kevesebbjük, rosszul is érzik magukat, ha az alá mennek.

Ez most egy meglepő szitut rajzolt ki nekem. A Rukkola tehát nem csak az olvasásról szól? Pontfüggők, és trollok közössége?

A Rukkola még most is az olvasásról szól, én továbbra is ezt szeretném előtérbe helyezni. Illetve a támogató közösség is megvan azért, sok ajándékot is küldenek egymásnak a userek, csak egy kicsit háttérbe szorult ez az utóbbi időben.

Pedig ezek az inspiráló dolgok a rukkolázásban.

Igen, én például a transzferezésért kaptam teljesen új könyvet is: látták, mi van a kívánságlistámon, és odacsomagolták a küldendő könyvek mellé egy kedves üzenettel. Vagy néha az ajándékcsoki nagyobb mint a könyv. De kaptam egy Mercédesz kulcstartót is egyszer, és a srác odaírta, hogy legközelebb az autót is adom majd. 

Ez komoly?

Igen, sokat kapok vissza a felhasználóktól. Régen statisztikai adatnak tekintettem őket, minél több van belőlük, annál nagyobb pénzért lehet majd eladni a Rukkolát, de az elmúlt három évben teljesen megváltozott a szemléletem. Nagyon sok embert megismertem, nagyon sok embert rá tudnék venni arra, hogy jótékonykodjon, és fantasztikus csapat van a háttérben, akik nem tudom, miért vannak ott, de ott vannak velem, és csinálják önkéntesen a dolgokat. A szemléletváltás ott is megjelenik nálam, hogy erre most már azt mondom: mindent elértünk már.

Ez az interjú a Slow Budapest által szervezett Slow Hét kapcsán készült. Csatlakozz te is, és próbáld ki június 15-21. között, milyen sokféleképpen is lehet feltöltődni és lelassítani a városban! További részletekért látogass el a honlapunkra! 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére! Vagy támogasd a blogot, hogy még több írás születhessen a jövőben!