Elérkezett a várva várt új év, amikor a legtöbben a január elsejei nagy elhatározások lendületével vágunk bele az ünnep utáni időszakba. Megfogadjuk, hogy egészségesebben élünk, többet sportolunk, tudatosabban táplálkozunk majd - aztán a fogadalmak, legalábbis a kutatások szerint több mint a felük, szép lassan elkopnak a hétköznapok fogaskerekei között. Vajon miért van így, és hogyan lehetne változtatni ezen?

Herendi Kata írása

A kutatások szerint az újévi fogadalmak átlagosan 58%-a feledésbe merül az év során. E mögött a szomorúan magas szám mögött persze összetett pszichés és társadalmi jelenségek húzódnak, összességében mégis elmondható, hogy sokan emiatt legyintenek egy idő után már a fogadalom szó hallatán is - hiszen adatok, történetek sokasága bizonyítja, hogy úgysem működnek.

De akkor miért teszünk mégis olyan sokan még mindig fogadalmat az óév utolsó, vagy éppen az új év első napján?

Valószínűleg azért, mert az előző évünkre visszatekintve úgy érezzük, valami hiányzott, vagy éppen valamiből túl sok volt - egy biztos, az új év adta lendületet megragadva valamin változtatni szeretnénk. 

A leggyakoribb újévi fogadalmak jellemzően a személyes jóllétünket érintik: egészségesebb életmódra, több sportra, táplálóbb ételekre vágyunk, szeretnénk egyensúlyt találni a munkánk és a magánéletünk viszonyában, esetleg új, kreatív hobbival töltenénk a szabadidőnket.

Sokak számára a lassítás is a nagy újévi elhatározások között szerepel: az ünnepek alatt, december utolsó napjaiban még a szokásosnál is erőteljesebben érzékeljük, milyen gyorsan elrohant egy teljes év.

Az, hogy a többi céllal együtt gyakran a lassítás is feledésbe merül, sokszor annak tudható be, hogy úgy szeretnénk lassítani, ahogy minden más változást bevezetni a napjainkba: gyorsan. Lehetőleg azonnal. 

Amit megfogadunk (vagy megfogadnánk, ha optimistábbak lehetnénk a megvalósulással kapcsolatban), valamiért mindenképpen fontos számunkra. Nem mindegy azonban, hogy mit fogadunk meg pontosan, és hogyan fogadjuk meg azt. Vajon mi húzódik meg az általánosabb mondatok mögött, például: “Fogadom, hogy idén jobban odafigyelek a párkapcsolatomra.”? Azt jelenti számunkra ez a fogadalom, hogy ettől fogva rendszeresen közös programokat szervezünk, esetleg közös hobbit keresünk? Vagy heti két-három igazi, szépen felöltözős randiestet? Ezek szép elképzelések, és valóban jót tesznek egy párkapcsolatnak - ha sikerül őket megvalósítani. Ami persze nem kizárt, csak nagyon nehéz lehet két dolgozó, esetleg gyerekeket nevelő ember kapcsolatában. Pedig maga a cél, a párkapcsolattal való törődés nagyon fontos.

De miért ne lehetne akár úgy megvalósítani, hogy a zűrösebb, rohanósabb időkben a törődést egy apró figyelmesség, egy kedves érintés, egy hazafelé vásárolt kedvenc sütemény jelentse?
Sőt: ha még az apró figyelmesség is elmarad, el kell-e felejtenünk emiatt az egész újévi fogadalmat? Vagy megfogadhatjuk újra, mondjuk februárban? Vagy bármikor máskor?

Ha egy cél, egy változás fontos számunkra, sosem késő megtenni az első lépést.

Ha pedig az első lépésnél többet szeretnénk, a változásnak azt a részét kell megragadnunk, és akár megfogadnunk, amire igazán időt szeretnénk szánni, és amire tudunk is időt szánni.

Valami ilyesmit jelent „slow módra” fogadalmat tenni: kis lépésekben elindulni az úton, megengedni magunknak azt is, hogy hibázzunk, vagy olykor megtorpanjunk rajta, és ne féljünk akár újragondolni az eredeti elhatározásunkat sem, ha úgy könnyebben beilleszthető a mindennapjainkba.

Herendi Kata pszichológus, a Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese. A Slow Budapest volt szakmai vezetője 2017-től 2019-ig.