Szeretnénk, hogy gyermekünk kiismerje magát az okos eszközök között, hogy magabiztosan mozogjon az online térben, hogy könnyedén alkalmazkodjon a digitális fejlődéshez, mégis féltjük őt a képernyők közelében. Nem tudjuk, mivel segítünk és mivel ártunk valójában a gyermekünknek: ha hagyjuk, ha tiltjuk vagy ha korlátozzuk a képernyőhasználatát. Hogyan találhatjuk meg az egészséges arany középutat? Mit tehet a szülő a digitális egyensúly felállításáért a családban? Erről és még sok minden másról beszélgettünk László Zsuzsa Simplicity Parenting tanácsadóval, az októberi Slow Parenting - Lehetek slow szülő egy digitális világban? c. SlowHow meghívott előadójával.

Pivarcsi Dorina Interjúja

Munkád során különféle szülői félelmekkel találkozol. Mik a leghangosabbak manapság?

Az örök dilemmát a sok és a kevés meghatározása okozza. Bármiről is legyen szó, a végén mindig oda jutunk, hogy a szülőnek nehéz megítélnie, hogy miből mennyi a jó és az elég a gyermekének. Állandó ilyen dilemma például már óvodás kortól a különóra: elég különórára jár-e a gyerekem vagy miről marad le, ha például nem íratom be még a francia tornára. Vagy egy másik, ami egészen pici baba kortól jelen van, a játékok mennyisége: mennyi fejlesztő játékot  adhatok a gyermekemnek. Ide sorolnám még a médiahasználat témakörét is, amiben szintén nehéz megtalálni az egyensúlyt: szeretném, ha a gyermekem képben lenne a világ eseményeivel, de nem akarom túlterhelni sem, vagy örülnék, ha a gyerekem sikeres programozó lenne, de aggódom, ha órákig nyomogatja a kütyüit. 

Hogyan lép fel a képernyő, mint nehézség, a különböző életkorokban? 

Egészen kisgyerekeknél már a mesenézés kapcsán jelentkezik a szülői aggodalom. Egyrészt azért, mert a képernyő előtt ül, másrészt pedig azért, hogy mennyi ideig, és hogy vajon ez milyen hatással van rá. Később, 6 éves kor környékén kicsit elcsendesednek ezek a dolgok, cserébe kiskamaszkortól már gőzerővel dübörög újra a képernyőhasználat a telefonozás vagy tabletezés formájában. Ekkor új szereplőként már bejön a social media és az internetezés is.

Mi jelenti ezekben az időszakokban a szülőknek a nehézséget?

A kisgyermekes szülők félelme sokszor a különféle félinformációkból keletkezik: például, hogy a túl sok képernyőhasználat következtében nem fejlődik kellően a gyermek agya. Ezek arra jók, hogy megrémisszék a szülőt, aki egyébként is számos új megoldandó feladattal találkozik egy pici gyermek mellett, és kellőképpen bizonytalan sok minden mással kapcsolatban is.

A digitális világtól való félelem azonban sajnos tovább ront a helyzeten. Meg kell ismerni annak a lehető legtöbb csatornáját és működését, és harmonikusan beépíteni a család életébe úgy, ahogy az a családnak megfelelő.

Ezzel fel lehet készülni a későbbiekre, kiskamaszkortól ugyanis az a legnehezebb, hogy a szülők egyre több időt töltenek a munka világában, a gyerek egyedül otthon töltött ideje pedig csak nő. A gyerekek ebben a korban átpártolnak a kortársaik felé, így a szülő könnyen úgy érezheti, hogy ki van hagyva a gyereke életéből, és erre az érzésre erősítenek rá a telefonba temetve töltött hosszú órák is.

Mit tegyen egy szülő ezekben a helyzetekben?

Először érdemes megszelídíteni a félelmeket. A szülők aggodalma sokszor abból ered, hogy nem ismerik magát a problémát. Mi a probléma a mi családunkban? A túl sok digitális idő? A tartalom, amiről a szülő nem tud semmit? A kihagyott egyéb programok?  Az ideális az lenne, ha mindenekelőtt sikerülne megszabni a saját elvárásainkat: mit engedek és mit nem, és ezeket miért teszem.

Úgy nem lesz egészséges kapcsolata a gyermekünknek sem a kütyüjeivel és az internettel, ha egyik nap azt mondjuk, hogy milyen jó ez az internet, majd másnap azt okoljuk minden rosszért, ami az életünkben van. A cél az lenne, hogy digitálisan kompetens szülőkké váljunk, ez azonban sok-sok “befektetést” igényel.

Hogyan lehet digitálisan kompetens szülővé válni?

Egészen egyszerűen: beszélgetni kell a gyermekünkkel. Bátran meg lehet tőle kérdezni, hogy mit játszik a tableten, melyik játékokat szereti, hogyan kell azt játszani, vagy milyen közösségi oldalakon van fent, miért pont ott, milyen sorozatokat néz stb. Digitális szülőként elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk ezekkel a dolgokkal azért, hogy sokkal könnyebben tudjuk a családon belül szabályozni a digitális eszközök használatát. Ez ugyanolyan, mint amikor a szexuális életről beszélgetünk, azt sem lehet megúszni, és most már ezt sem. Fontos ismernünk tehát a gyermekünk digitális szokásaikat, mert csak így tudunk nekik utat mutatni például a biztonságos internethasználatban. 

Hogyan segíthet a szülőknek az Egyszerűbb Nevelés módszertana?

A családi élet egyszerűsítése segít a szülőknek is megtalálni azt, hogy hogyan viszonyuljanak a saját digitális eszközeikhez, és hogy megfogalmazzák, milyen mintát szeretnének mutatni a gyerekeiknek. Ez szükséges ahhoz, hogy felállhasson egy rendszer, egy egyensúly a családban. A képernyőfüggőség tör előre szépen a felnőttek körében is, nem olyan ritka az a példa sem, hogy a szülő telefonnal a kezében alszik el, de azért átkiabál a másik szobába a gyerekének, hogy tegye már le a telefont. A szülő eldöntheti, hogy milyen határok ideálisak a család számára a kütyüzést illetően. Lehet egy olyan szabály például, hogy elalvás előtt nincs telefon nyomkodás, vagy olyan, hogy minden telefonozással töltött óra után egy szabadidős tevékenység következzen: sport, olvasás vagy valami hasonló. Nincs erre egy egyöntetű szabály, minden család maga kell, hogy kitalálja. De ez egy rohanó családi életben irgalmatlanul nehéz. És itt jön be az egyszerűsítés: a családi ritmus állandó újratervezése lehetőséget ad a digitális élet megfelelő ritmusának beállításához.

Mit tapasztalsz, mi lehet a szülők valódi félelme a digitális világban?

Általánosságban azt mondhatom, hogy minden, ami nekünk, szülőknek idegen, az félelemmel tölthet el minket, mert alapvetően nagyon féltjük a gyermekeinket. A képernyőfüggőség, vagy akár a cyberbullying (a közösségi médián történő bántalmazás, zaklatás) jelensége mind ismeretlen lehet, hiszen a mostani szülők még nem ezeken a dolgokon nőttek fel. És amit nem ismerünk, attól félünk. Sokunknál a másokhoz való hasonlítás indítja be ezeket a félelmeket, hajlamosak vagyunk más gyerekekhez méregetni a sajátunkat: „bezzeg a szomszéd Józsika éppen kajakozik, az enyém meg csak a telefonját nyomkodja” - és még hasonlókat mondogatunk magunknak. Nehéz kizárni ezeket az automatikus reakcióinkat, de nem lehetetlen. Ha szeretnénk megtalálni az okos eszközeinkkel a közös nevezőt, akkor először magunkon érdemes dolgozni, és csak utána lehetnek elvárásaink a családunkkal szemben. Az előadáson ebben (is) szeretnék segítséget nyújtani. 

 László Zsuzsa tréner, coach, Simplicity Parenting okleveles tanácsadó, a nevéhez köthető az “Egyszerűbb Gyermekkor” c. könyv és a módszer adaptálása Magyarországon. Az elmúlt tíz évben számos szülőcsoportot és egyéni tanácsadást tartott a témában. Ügyfeleinek a családi élet egyszerűsítésében segít, különösen a digitálisan tudatosság témájában. 

Pivarcsi Dorina, a Slow Budapest pszichológus munkatársa. A SlowHow előadások szervezését és lebonyolítását vezeti, írásai rendszeresen olvashatók a Slow Blogon, elsősorban mindfulness és pozitív pszichológia témában.  

 Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

 Képforrás: pxhere.com