Szerencsére egyre több szó esik manapság az anya-időről vagy az énidőről. Hogy szükségünk van a pihenésre, kikapcsolódásra, töltődésre. Az Egyszerűbb gyermekkor szülőcsoportokon fontos feladat, hogy a heti vállalásainkat, amikkel apránként egyszerűsítünk a családi életünkön, megünnepeljük valamivel. Ez az ötlet elsőre nagyon idegen lehet, és sokaknak nehezen is megy. Néha nekem is... Az amúgy is sűrű időbeosztásunkba iktassak be valamit, ami rólam szól…? Rólam? Nagyon sok családban ez az, ami már nem prioritás, amire valahogy sosem jut idő.

Faragó Ági írása

Ha egy anya fel tud töltődni néha-néha, akkor kiegyensúlyozottabb, türelmesebb a gyerekeivel. Akkor kreatívabb ötletekkel tud előállni akár a játék, akár a hétköznapi feladatok intézése során. Akkor azt a példát mutatja a gyerekeinek, hogy vigyáznunk kell önmagunkra, semmilyen feladatban nem szabad megszakadnunk. Azt a képet ülteti el bennük, hogy egy anya nem kell, hogy feladja magát, hogy egy nő nem háztartási gép, hogy van saját élete azután is, hogy gyerekei lettek. Akkor tudunk adni, ha van miből, ha mi magunk nem vagyunk teljesen kimerülve. Hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, pedig egyre inkább látom, hogy az egyik legfontosabb a gyermekeink számára is, hogy kiegyensúlyozott, egészséges szüleik legyenek. Lebegjen ez a szemünk előtt, amikor énidőt próbálunk teremteni magunknak.

De hogyan tudunk olyan időt teremteni magunknak, amelyben töltődhetünk? A legkézenfekvőbb megoldás a segítségkérés. Tudatosítsuk magunkban, hogy nem természetes, hogy mindezt egyedül kell csinálnunk. Egy gyerek felneveléséhez egy falu kell, és ma ez a legritkább esetben van meg. Nem azt mondom, hogy csússzunk bele az önsajnálatba, de legalábbis veregessük meg a vállunkat minden túlélt nap végén. Legyünk tudatában, hogy emberfeletti munkát végzünk! És ha megtehetjük, kérjünk segítséget. Ha például a heti időbeosztásunkat megmutatjuk a férjünknek, lehet, hogy el fog csodálkozni, hogy pisilni sincs időnk egy nap és szívesen átvállal valamit.

Ne felejtsük el, hogy a gyerekeket közösen vállaltuk, és ma már nem lehet úgy megosztani a feladatokat, hogy a férfi hozza a pénzt, a nő pedig csinál minden mást.

A párunktól, ahogy mondani szokták, nem is segítséget kapunk, hiszen csak a közös feladatokat osztjuk fel. Emellett, ha tudunk, tényleg kérjünk segítséget rokontól, baráttól, szomszéd nénitől, ovistárs anyukájától. Persze ez nagyban függ attól, hogy milyen közegben és kikkel élünk együtt, kivel milyen a kapcsolatunk, honnan számíthatunk támogatásra.

Ezek külső tényezők, amelyek sok esetben egészen kemény kereteket vagy korlátokat jelentenek - például külföldön élünk nagyszülői segítség nélkül. Máskor nem ennyire egyértelmű a helyzet, de különböző okokból nem szívesen kérünk segítséget attól, aki fizikailag elérhető lenne a számunkra. Ezek nagyon nehéz élethelyzetek, hiszen sokaknak nincs arra lehetősége, hogy például bébiszittert fogadjon. De mi a helyzet a belső tényezőkkel? Mire lehetünk mi magunk hatással az életünkben? Hogyan tudunk akkor is feltöltődni, ha úgy tűnik, a külső tényezők miatt erre nincs esélyünk? Ilyenkor is fontos, hogy tudatosítsuk: pihenni, töltődni kell. És a legtöbb esetben más nem fog erre figyelni helyettünk, nekünk kell ezt magas prioritással felvenni a feladatlistánkra. Anyák napjára, önmagunknak.

Először is figyeljünk oda az alvásunkra! Valószínűleg már felhalmoztunk valamennyi alváshiányt, hiszen legalább az első hónapokban minden éjjel többször keltünk fel a gyermekünkkel, de az is lehet, hogy évek óta így élünk. Az alváshiány rengeteg egészségügyi kockázatot rejt magában, és persze, hogy nem nyugodt és türelmes az, aki fáradt. Próbáljunk aludni! Ez nyilván azt jelenti, hogy néhány feladatunkat át kell csoportosítanunk máskorra, de egy előnye biztos van: aludni lehet az alvó gyerek mellett is, nem kell mást megkérnünk, hogy vigyázzon rá addig.

Házimunka a gyerek mellett. Az Egyszerűbb gyermekkor egyik elve, ami sokaknak szinte sokkoló: a gyereknek jó, ha kicsit engedjük unatkozni, és legjobb, ha a játékába nem avatkozunk bele. Tehát nem kell egész nap játszanunk vele. Amikor igényel minket, sokszor inkább a közelségünkre van szüksége, nem pedig a játékban való részvételünkre. Persze előfordulhat, hogy a megszokás vezérli gyermekünket abban, hogy nem hajlandó nélkülünk játszani, és ekkor komolyabb határhúzásra is szükség lehet. De valójában jót teszünk, ha hagyjuk őket nélkülünk játszani. (Az önálló játékban egyébként sokat segít, ha egyszerre kevés játék van elöl.) És amíg ők játszanak, mi elmerülhetünk a házimunka gyönyöreiben…

A másik lehetőség, hogy a gyerekkel együtt végezzük a házimunkát. Ez tovább tart és persze többet kell utána takarítani, de mégsem a szabadidőnk megy el vele. A gyerek pedig tanul, és még élvezi is. (Persze csak addig vonjuk be, amíg érdekli, aztán mehet játszani.)

Készítsünk tervet a feladatainkról! Erről egy külön bejegyzést lehetne írni, hogy kinek mi vált be, de a feladatlista, ahol meg van határozva, hogy mi végezhető a gyerek mellett és mi csak nélküle, mindenképp hasznos. Ha heti-havi időbeosztást alakítunk ki, láthatjuk azt is, hogy mi reális, mi fér bele valóban az időnkbe, és tudunk priorizálni.

És itt jön be az a lehetőség, hogy elengedünk valamilyen elvárást önmagunkkal szemben. Lehet, hogy nem lesz kétnaponta kiporszívózva, de még hetente sem. Túléljük? Igen. Lehet, hogy csak karácsonykor fogom lepucolni az ablakokat és vasalni meg majd legközelebb a gyerek szalagavatójára. Lehet, hogy nem fogok főzni, vagy csak kétnaponta egy nagyobb adagot.

Kiszervezés. Ez már részben anyagi kérdés, de ki lehet szervezni a bevásárlást, a takarítást, a főzést, a gyerekvigyázást, talán a kutyasétáltatást is. Az anyagi részén túl szerintem sokan idegenkedünk ettől, hiszen “egy jó háziasszony mindent elintéz”. Az én tapasztalataim szerint a mai világban ez már nem működik. Túl sok a feladat, túl nagy az elidegenedés, kevés a segítség, és vagy a házimunka csorbul, vagy a gyerekekkel töltött idő, vagy hosszú távon az egészségünk és épelméjűségünk. Lehet választani.

Foglalkozzunk önismerettel! Sok esetben kibogozható, hogy miért nem merünk segítséget kérni, vagy miért nem jövünk ki úgy a saját szüleinkkel, hogy nyugodtan rájuk tudjuk bízni a gyermekeinket.

Legyünk jelen! A gyerekekkel sok felhőtlen pillanatot lehet megélni, ha épp nem azon kattogunk, hogy mi a manóból fogunk katicabogár jelmezt készíteni jövő hétre. A kattogás legfőbb ellenszere a jegyzetelés - ha van nálunk valami, amire fel tudjuk írni az eszünkbe jutó feladatokat (sok mobilos applikáció már a hangjegyzeteket is kezeli!), akkor nem pörögnek tovább a fejünkben. Mi pedig elmerülhetünk a homokvárépítésben, vagy a pitypang bóbitáinak fújásában. A játék is lehet egyfajta meditáció, amiből töltődhetünk, és így ráadásul egyre kevésbé fogunk kattogni.

Lassítsunk! Ha elindulunk az Egyszerűbb gyermekkor útján, látjuk azt is, hogy a gyermekeink időrendjének egyszerűsítése a mi időbeosztásunkon is segít: nem kell különórákra rohanni velük, hiszen kiskamasz korig a játék a fő feladatuk. Nem muszáj minden nap a játszótérre mennünk, kikísérletezhetjük, valójában mit igényel a gyermekünk. Szükségük van a csendes időszakokra is, így tervezhetünk néha nyugodt otthoni játszós programot (amíg mi haladhatunk a feladatainkkal). Ha heti egy kirándulást is rendszeresítünk (ami igazából lehet természetben töltött idő is, nem kell, hogy x kilométert megtegyünk), a zöldben való bóklászás minket is feltölt, a gyerekek túlterhelt érzékeinek pedig valóságos csodaszer.

Bandázzunk! Ha nem jutunk hozzá, hogy a barátnőinkkel gyerekek nélkül találkozzunk, akkor menjünk gyerekekkel együtt! Szintén legjobb a kirándulás, hiszen ott kevésbé kell őket rendszabályozni és jobban tudunk a beszélgetésre is figyelni, de akár egy közös játszóterezés is megteszi.

Keressük meg, hogy mi tölt fel minket! Akár hobbi, akár másfajta kikapcsolódás, és ha csak néhány percet is tudunk rá teremteni, tegyük meg. Akár a telefonunk kezdőképernyőjére is felírhatjuk az emlékeztetőt, hogy amikor három szabad percünkben elkezdenénk a facebookot nézegetni, helyette inkább olvassunk/csináljunk egy teát/énekeljünk/hunyjuk le a szemünket pár percre, vagy végezzünk más feltöltő tevékenységet.

Persze nem érdemes úgy gondolni az énidőre, mint egy újabb teljesítendő feladatra, a “jó anya” újabb ismérvére, amelynek meg kell felelnünk. Ha tényleg olyan élethelyzetben vagyunk, ahol semmi lehetőségünk töltődni, talán még fel tudjuk élni a tartalékainkat - de el kell kezdenünk gondolkodni azon, hogyan változtathatunk az életünkön hosszú távon, mert pihenésre mindenkinek szüksége van. Még egy szuperanyának is.

Faragó Ági Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, a szimplán.hu blog írója. Eredetileg közgazdász, de önismereti útja letérítette erről a pályáról, és segítő foglalkozások felé terelte. Egy kislány édesanyja, emellett időnként párja négy idősebb gyermekével osztja meg otthonát. Az önismeret, környezetvédelem, pszichológia is a kedvenc témái közé tartoznak.