Napjainkban egyre távolabb kerülünk az egykor természetesnek vélt életmódunktól. Azt gondolhatnánk, hogy ez a változás helyén való és nem történik több annál, hogy az emberiség halad a korral. A valóság azonban azt mutatja, hogy egyre többen elégedetlenkedünk a mai életmódunkkal, egyre kevesebb időt találunk a számunkra fontos dolgokra, egyre csak fáradtabb vagyunk és nem látjuk a kiutat a mókuskerékből. Vajon mi lehet a gond az életmódunkkal? Mi hiányzik a modern ember életéből? Dr. Purebl Györggyel készült interjúnkban erre keressük a választ.

Pivarcsi Dorina interjúja

Mi a gond az életmódunkkal?

Eltűnt a harmónia ember és környezete között, nem élünk összhangban a természetes közegünkkel. Már nem a biológiai ritmusunk szerint létezünk, sokkal inkább egy, a korábbi történelmi korokhoz képest szokatlan tempót követünk, amiben könnyen tönkre mehetünk, és aminek nem csak biológiai, de pszichológiai következményei is lehetnek.

Hogyan nézne ki egy napunk, ha a természetes ritmusunk alapján telne? 

Első sorban a saját belső biológiai ritmusunk, az úgynevezett cirkadián ritmusunk alapján élnénk, amit mindenkinek az óragénei szabályoznak. Ezek a gének hozzák létre a belső óránkat, a ritmusunkat. Nem csak az alvást szabályozzák, de az evést is, de ugyanúgy az aktivitási szintünket vagy akár a sejtosztódást is. Ez magyarázza azt, hogy van, aki reggel aktívabb és cserébe kora este már fárad, míg van, akinél fordítva van mindez.

Mi emberek tudunk alkalmazkodni reggeli és esti ritmushoz is, ha az állandó. Manapság viszont nagyon gyorsan tudnak változni a napjaink és hiányzik belőlük az állandóság és a rendszer.

Az európai munkavállalók legalább 20%-a a munkája miatt rendszertelenül él, viszont a rendszertelenséghez nem tudunk alkalmazkodni.

Mire kell figyelnünk, ha szeretnénk visszaállítani az egyensúlyt az életünkben?

A négy alappillére érdemes figyelmet szentelnünk, amik a következők: mozgás, táplálkozás, biológiai ritmus (a már említett alvás, étkezés és így tovább) és a lelki jóllét, ezek mind erősen összefüggenek.

És mit tegyünk, ha ezek közül csak kettőre, netán csak egyre jut időnk? 

Persze van, hogy el kell engednünk valamit. A következőképpen priorizálnám őket: először is ismerjük meg a saját biológiai ritmusunkat és igyekezzünk lehetőségeinkhez mérve aszerint élni, azaz figyeljük meg, mikor vagyunk éhesek, álmosak vagy éppen kreatívak, és alakítsunk egy rendszert annak megfelelően mind az étkezésünkben, mind az alvásunkban és így tovább. A nemes céljaink ellenére se mondjuk le az alvásról vagy a rendszeres táplálkozásról. És persze az sem árt, ha a táplálékunk egészséges.

Mozogjunk mindennap. Az ember életében régen természetes volt a mozgás, hiszen anélkül nem lehetett volna megszerezni a táplálékot. Ma sem kell nagy dologra gondolni, már az is nagyon jótékony, ha mindennap sétálunk egy kicsit intenzívebben. A testmozgás a stressz kezelésében is nagyon hatékonynak bizonyul.

Töltsünk minél több időt zöld övezetben. Elképesztően jó hatással van az emberre a természet közelsége. Különösen a városiak életében lenne jelentős a szabadtéri, zöld helyszínek keresése. Kutatások kimutatták, hogy minél nagyobb a zöld terület egy városban, annál kevesebb az erőszakos bűncselekmények előfordulási aránya. A természetben töltött programjaink még élvezetesebbek, és még inkább hozzájárulnak a testi-lelki egészségünkhöz, ha barátainkkal, szeretteinkkel osztozunk rajtuk. És ha már kapcsolatokról van szó, egy társállat is óriási támaszt jelenthet az ember életében.

A nagyvárosi embernek külön kell figyelnie arra, hogy több időt töltsön a természetben. Miért fontos ezt tudatosítania?

Mert a természet mindig segítségünkre lehet, ha az egyensúlyra törekszünk, csak keresnünk kell annak közelségét. Zöldbe ágyazottan élve az élet értelmét is talán könnyebben meglelhetjük, a természet, az állatok és a növények tanítanak minket. Így a természetben egyfajta spiritualitást is átélhetünk, ami része a mentális egészségünknek. Szükségünk van arra, hogy megértsük a világ, az életünk rendjét.

Tudjuk mi a jó nekünk, mégsem azt csináljunk. Miért úszunk szemben az árral?

Nem olyan egyszerű ez, hiszen a felsoroltakkal egy olyan életmódot választunk, olyan kötelezettségeket vállalunk, amelyek lelassítanak minket, viszont a közeg, amiben élünk mást kíván meg. Az ember számára alkalmas életmód lassabb, mint amit most a kultúránk diktál.

Mi mégis próbálunk alkalmazkodni a felgyorsult élethez, minden sikertelenség ellenére. Miért ilyen fontos ez nekünk? 

Az embernek úgynevezett csúcsértékei alakultak ki, mint a biztonság, jólét és az önmegvalósítás. Ezek megvalósítása érdekében nagyon sok erőfeszítést és áldozatot tudunk hozni. Ez teljesen rendjén van, csak az a bökkenő, hogy ezek annyira fontossá váltak, hogy valójában már túl nagy árat fizetünk a megszerzésükért."

Értem ez alatt például azt, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján minden huszadik nő depressziós a világban (a férfiaknál ez a szám majdnem feleakkora, de akkor is nagyon sok). Persze a jólét is hozza magával a mentális problémák megsokszorozódását, de ha nem félnénk ennyire a bizonytalantól, ha el tudnánk fogadni, hogy az élet része a bizonytalanság is, akkor kevesebbet kellene feláldoznunk a mentális egészségünkből.

Hogyan tudnánk elfogadóbbak lenni a bizonytalansággal?

Vannak nagyon jó módszerek, melyekkel ez gyakorolható, ilyen például a tudatos jelenlét módszere (mindfulness), ami segíthet lejjebb engedni az irreális elvárásainkból. A tudatos jelenlét a létezésnek egy formája, ami hatékonyan működik a hétköznapi élethelyzetek megélésében. 

Mi történik, ha nem változtatunk?

Az emberiség általában negatív utópiákat gyárt, amelyek végül nem bizonyulnak igaznak – a világ sorsa eddig sosem úgy alakult, ahogy a korábbi negatív utópiák jósolták. Valószínűleg alábecsüljük a Föld öngyógyító erejét, és az emberi bölcsességet is. Az emberben pozitívan bízó tudósok azonban úgy vélik, az ember a legsikeresebb faj a földön. Bízhatunk magunkban és abban, hogy megtaláljuk a kiutat. Én optimista vagyok, szerintem be tud állni egy egyensúly a modern technológia és a biológia között. Már most is tapasztalható egy szemléletváltás az ökológiai tudatosság felé, ami mögé egyre több vezető nagyvállalat is felsorakozik, hogy segítse a tudatosság felébresztését. Azt gondolom azonban, hogy a legtöbb az egyén szintjén dől el, mindenki maga tud hozni egy pozitív változást a saját életében.

Dr. Purebl György pszichiáter, pszichoterapeuta szakorvos, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének klinikai igazgatóhelyettese, a Magyar Pszichiátriai Társaság korábbi elnöke.

Pivarcsi Dorina, a Slow Budapest pszichológus munkatársa volt 2018-2019 között.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

Képforrás: pexels.com