Az otthonunk vagy táplál minket, vagy szívja az energiánkat. Vagyis valahányszor belépünk az otthonunkba, vagy feltöltődünk, vagy épp ellenkezőleg lemerülünk. Egy olyan hely megteremtése, ami felemel és támogat minket, az első lépés lehet egy lassabb élet megalkotása felé. Ebben a cikkben összeszedtem azokat, a mondjuk úgy irányelveket, amiknek segítségével hiszem, hogy olyan otthont teremthetünk, ami nem csak esztétikailag vonzó, de lelkileg is tápláló.

Klément Évi írása

Egyszerűség

Évekkel korábban, még a Pauza megalapítása előtt nagy változást szerettem volna megvalósítani az életemben. Az egész folyamatban a rendrakás, a tárgyaimtól való megválás és az életem ilyen irányú leegyszerűsítése óriási lépést jelentett. Azon a ponton úgy éreztem még a tárgyak is visszahúznak a régi életembe, én viszont új mederbe akartam terelni magam. A rendrakás és az otthonom egyszerűsítése akkor valahogy a ráhangolódásról szólt valami újra, és arról, hogy helyet teremtsek az új inspirációk számára. Azóta hiszem, hogy az otthonunk zsúfoltságtól való megszabadítása nem csak a nagy változások esetében, hanem egy lassabb élet, egy feltöltő otthon megalkotásának is alapfeltétele. A túl sok holmi egyszerűen mintha a folyamatos elfoglaltságérzés ingerét küldené számunkra.

Figyeljük meg magunkon a változást: miközben egyre több holmit kezdünk elengedni, egy idő után egyre több negatív gondolkodási mintától, a folytonos elfoglaltság kötelezettségétől és a múlthoz való ragaszkodástól is megszabadulhatunk.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a zsúfoltságmentes, egyszerű otthon nem egyenlő a szigorú értelemben vett minimalizmussal. A szívből jövő egyszerűség a cél. Személyes terünk szervezését értem ezalatt, és annak személyre szabását úgy, hogy az hívogató és szép legyen, miközben megmarad az az érzés, hogy lakják is. Egy ilyen otthon nem a tökéletes sarkokról szól és arról, hogy benne mindig rend van és szigorú értelemben vett minimalizmus uralkodik. Ehelyett tiszta, átlátható és lakájos, ahol egy seprűnek ugyanúgy helye van a falon, mint egy kellemes emléket idéző fényképnek, vagy épp egy szárított fűszercsokornak. A lelkileg tápláló otthon az, ahol a szívből jövő egyszerűség, a szépség és a funkció elválaszthatatlanok. 

2.kép

Részletek

Azzal egy időben, hogy nekiláttunk a Pauzát felépíteni, új lakásba költöztünk. Egy régi építésű, pesti lakásba. A konyhaablakon egy hosszú, súlyos függöny lógott. Nem tetszett, de új darabra nem akartunk költeni, mivel minden forintot az új vállalkozásunknak tartogattunk. Sokáig vonakodtunk attól, hogy megszabaduljunk tőle, mert az valahogyan pazarlásnak tűnt, és szokatlan volt a gondolat, hogy függöny nélküli ablakkal éljünk. Végül csak megléptük. Azonnal elárasztotta a természetes fény a konyhát. Aztán felfedeztem, ahogy a nappalok különböző szakaszaiban más-más árnyak vetülnek a konyha különböző részeire. Kicsomagoltam egy régi, kicsit törött kerámia tintatartót, amit még egy bolhapiacon vettem. Egyetlen szál virágot tettem bele, mellé odaraktam azt a miniatűr porcelán oroszlán nippet, ami a párom nagymamájáé volt, a falra pedig kitettük azoknak a kávéknak a papírzacskóit, amiket a hátizsákos világkörüli utazásunk alatt megittunk.

3.kép 

Egészen elképesztő helyeken és helyzetekben mi magunk, kézzel készítettük a kávénkat, így szép emlékek kötnek minket ezekhez a papírdarabokhoz. Időnként átrendezem őket, de ez az a része a lakásunknak, ami számomra szép, és egy pillanatnyi békével tölt el akárhányszor hazaérek.

A nyugalom és a szépség ilyen kis zugainak a megteremtésével gyakran játszom, ha otthonteremtésről van szó. Fontosnak tartom, hogy olyan dolgokkal vegyük körbe magunkat, amelyeket valóban becsülünk, és amelyekhez emlékek kötődnek és történeteket dédelgetünk velük kapcsolatban.

Természet

Az üzletünkben, a pult mögötti falon van egy régi fa ráma, amibe kender zsineget feszítettem ki, arra csipeszeket raktam. Sokáig szárított mezei virágok lógtak benne, egy szál emlék az erdőből vagy ősszel lehullott falevelek. Mindig az, amit a természet épp kínál. Tavasszal egy nagy vadvirág csokor is derítően hat a lakásra és a hangulatunkra. Ősszel például szeretem a képek mellé kitenni a falra a természet lehullott kincseit.

4.kép 

A fából készült bútorok és a növények talán az egyik legkézenfekvőbb összetevői a lelassulásra ösztönző otthonnak. Látható erezetű, igazi, natúr, kezeletlen fa felületek, agyag, pl. régi vintage agyagcserepek, kő, tompa színű fém, pl. bármilyen bádog tároló formájában, kézzel készített papír, pl. egy papírfüzér formájában és természetes rostból szőtt textíliák, pl. asztalterítőként, takaróként. Esetünkben van, hogy használtan szerzünk be egy-egy darabot. Ennek az oka az, hogy a kor sokszor jót tesz az ilyen felületekkel. Mélységet és szépséget kölcsönöz a természetes anyagoknak. Emlékeztet az élet múlékonyságára. Ugyanakkor egy hétvégi bolhapiacozás egyben jó kis program is lehet.

5.kép

Formák, Színek, Díszítések… fontosak, de csak módjával!

A számomra ideális otthon színei és formái nyugtatnak, nem ingerelnek túl. Szemnek és elmének egyfajta megnyugvást hoznak egy mozgalmas nap végén. A túl kreatív belső tereknek tehát komoly lélektani ára is lehet. Túlingerlik az idegrendszert, nem engedik pihenni azt. Az sem ideális viszont, ha nem kap elég ingert, mert akkor gyárt magának. Ezért lényeges, hogy a környezet ingerei optimálisak legyenek. Ahelyett, hogy konkrét színek mellett tenném le a voksom, inkább azt tanácsolnám, nézzünk körül saját otthonunkban, és gondoljuk át, mely pontjai inspirálnak minket a leginkább. Ha szeretjük a feltűnő, élénk, harsány színeket érdemes egy kis nyugalmat és békét adni a térhez, hogy közelebb kerüljünk a természethez. Ha inkább a spártai, egyszerű, tompa és csendes tereket kedveljük, csempésszünk egy kis karaktert és történetet is a stílusunkba.

Nem mindent a szemnek

Nem csak a dolgok kinézetéről szól egy térnek a berendezése, ugyanolyan fontos, hogy más érzékszervünknek is engedjünk teret, mint például a tapintásunknak vagy a hallásunknak. Egy kerámia tányérnál, egy csempénél, egy fa felületnél érdemes becsukni a szemet, hozzáérni, megsimogatni, elképzelni... és az alapján is mérlegelni azok megvásárlását. A zene és egy kis zenesarok kialakítása erre a másik legkézenfekvőbb megoldás. A megszólaló muzsika azonnal üzenetet küld a léleknek és az elmének: itt az ideje kiszállni a napi rohanásból.

Klément Évi a Pauza nevű kisvállalkozás egyik társalapítója. Eredeti végzettségét tekintve közgazdász, jelenleg a KREA Design Iskola végzős hallgatója Enteriőr Designer szakon. Ha épp nem iskolába jár, párjával Zolival fejlesztik és építik közös kisvállalkozásukat, melynek részeként szívesen ír hasonló témában cikkeket a Pauza honlapjára.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

Képforrás:

1. kép: Készítette Hartyányi Norbert a www.pauza.hu számára
2. kép: Készítette Hartányi Norbert a www.pauza.hu számára
3. kép: Pinterest: @pauzamood
4. kép: Készítette Hartányi Norbert a www.pauza.hu számára
5. kép: Készítette Hartányi Norbert a www.pauza.hu számára