Októberben felcsendülnek az első karácsonyi dalok az üzletekben. Novemberre izgatott készülődés vibrál a levegőben, mindenki lázasan tervezget. Decemberre pedig annyira elfáradunk az egésztől, hogy már csak azt kívánjuk: legyünk már túl rajta. Hová illan el a karácsonyi hangulatunk éppen az ünnepre? Nem tűnik el, csak elvész egy kicsit - a "túl sokban".

Herendi Kata írása

Túl sok a karácsonyi zene, az elintéznivalók, a bevásárlólista tételei, és akkor még el sem érkeztünk addig, hogy a rengeteg ételt megfőzzük-süssük (pláne megegyük), nem vesztünk el az ajándék vásárlás-csomagolás-átadás Bermuda-háromszögében, és nem vadásztuk le az utolsó porcicát (kanapé alatt és szekrény mögött már inkább porpumát) a lakásban. Nagyon sok, túl sok lett a karácsony az utóbbi években, és a vágyva vágyott lustálkodós reggelekből olyan ünnep nőtte ki magát, amit a három fenyőillatú nap elmúltával is hetekig tart kipihenni.

Sok lassulós tippel, ötlettel érkezünk nektek a Slow Budapest különböző fórumain ebben az időszakban, amik mind azt a célt szolgálják, hogy ne zombiként zuhanjunk be szentestén a karácsonyfa alá, hanem megőrizzünk valamit az ünnep igazi szelleméből, az együttlét öröméből, az együtt töltött minőségi időből, és úgy általában: a pihenésből. Rengeteg értékes gondolatot osztottatok meg velünk, amikor arról kérdeztünk titeket, mi jelenti számotokra az ünnepi hangulatot - és talán nem jelent meglepetést, hogy "a bevásárlóközpontban izzadva ajándékok után kajtatni", illetve a "hat órán át készíteni a bonyolult ünnepi fogást, amiből már senki nem eszik, mert bemézeskalácsozott" senkinek nem szerepelt a listáján.

Ebben a bejegyzésben ahhoz szeretnék inspirációt nyújtani, hogy egy kis tudatos egyszerűsítés segítségével ki-ki visszatalálhasson ahhoz, ami számára az ünnep igazi jelentése. Nézzük meg együtt, miből lehetne kevesebb, hogy az ünnepből kicsit több lehessen!

1. Kevesebb tárgy - több élmény

Ha karácsonyi ajándékokról van szó, egész biztos, hogy veletek is előfordult már: a lista egy részére szuper ötleteitek vannak (bónusz, ha könnyen beszerezhető ajándékokkal), a másik fele azonban menthetetlenül beragad a "lövésem sincs" kategóriába, ami egyet jelent egy hosszú boltból ki-boltba be típusú nézelődéssel és válogatással. Mert ajándék KELL, és NEKI mindenképp venni kell valamit... De vajon tényleg kell?

Régóta tudjuk, hogy a kiadásaink legnagyobb része bizony ebben az ünnepi időszakban úszik el, és ha igazán őszinték vagyunk, bevallhatjuk, hogy nagyrészt olyan tárgyakra, amikről már a megvásárlásuk pillanatában érezzük, nem az igazi, és valószínűbb, hogy a megajándékozott őszinte öröm helyett fáradt mosollyal nyugtázza majd, hogy idén is kapott valamit, amit pakolgathat ide-oda a lakásban. Rengeteg tárgy vesz körül minket, és most, amikor világszerte egyre aggasztóbb környezetvédelmi kihívásokkal nézünk szembe, talán érdemes feltenni a kérdést: kell még egy újabb a körforgásba?

A kényszerű ajándékozás, a "muszáj venni valamit" kérdését a legtöbb esetben rövidre zárhatjuk egy őszinte beszélgetéssel: hívjuk fel a kiszemeltet, vagy üljünk le vele egy tea mellé, és kössünk meg-nem-támadási szerződést, egyezzünk meg, hogy senki nem vesz semmit.

Higgyétek el, első hallásra talán pánikrohamot okoz a gondolat, hogy XY idén ne kerüljön a listára, de még senkivel nem találkoztam, aki ne örült volna annak, hogy egy újabb tétel helyett egy stresszforrást húzhatott le a listájáról. Egy próbát biztosan megér!

Ha mégis úgy alakul, hogy a környezetedben sokan vannak, akiknek az ünnepi hangulatot a fa alatt sorakozó csomagocskák hozzák el, érdemes kilépni a könyv-pipere-dísztárgy ördögi körből, és olyasmit választani, mint az okos lány a mesében: ajándékot, ami nem tárgy, illetve (bocsánat) potenciális lom.

Ajándékozhatunk felhasználható, elfogyasztható dolgot, saját készítésű sütit, fűszerkeveréket, csokit, ráadásul (ha már pezsgő téma a környezettudatosság) olyan csomagolásban, amit nem kell kidobni (üvegben, újraszalvétában, vászonszatyorban). De ha kevésbé érezzük a saját készítésű ajándék varázsát, akkor sincs gond: ajándékozhatunk élményt, olyasvalamit, ami nem foglal helyet, de ami hosszú távon biztosan többet ad majd a tulajdonosának, mint pár pillanatnyi örömöt.

2. Kevesebb igen - több nem

Az elvárások, amiket magunkkal és másokkal szemben támasztunk ebben az időszakban, gyakorlatilag a Mikulással együtt csúsznak be a kéményen december elején, és hosszabbra nyúlik a listájuk, mint az említett fehérszakállú "jó gyerek"-gyűjteménye. Mert hát valahol erről szólnak az elvárások is: erre a jó gyerek-listára szeretnénk mi is felkerülni, csakhogy felnőttkorunkban már nem csokiért, hanem valamiféle megnyugvásért, jóváhagyásért.

Mert akkor tudunk igazán nyugodtan hátradőlni, és végignézni a Bunyó karácsonyig című klasszikust, ha minden csillog-villog, és ha mindenkit meglátogattunk, mindenkit megajándékoztunk, aki ezt várta tőlünk. De álljunk meg egy pillanatra! A Télapó, amint a zsákja kiürült, hazaszánkázik, és boldogan pihen a következő decemberig. Vajon mennyire igaz ez ránk?

Tényleg eljön az a pillanat, amikor már kizárólag Bud Spencer pofonjaira koncentrálunk, és egy kicsit sem zavar minket a tudat, hogy másnap reggel 6-kor kell kelnünk, hogy odaérjünk a barátaink karácsonyi ebédjére, majd onnan délután még a nagynéniékhez is beugorjunk?

Az elvárások, akár kívülről, akár belülről jönnek, olyan csapdahelyzetet teremthetnek, ami az egész ünnepre rányomja a bélyegét. Lehetetlen ugyanis mindnek megfelelni: számoljuk csak össze azt, hogy hány karácsonyi eseményen kellene részt vennünk, ha mindenre igent mondanánk! Ha minden ételt megfőznénk, ha minden ajándékot megvennénk - és még sorolhatnánk. Hogyan lehet hát felvértezni magunkat a rossz érzések ellen? A világ legnagyszerűbb hárombetűs szavával: a nem-mel. Persze, szabadon bővíthető: "Ne haragudj, idén nem megyünk át 25-én, mert szeretnénk egy kicsit itthon pihenni." "Drágám, nem sütöm meg a flódnit, mert tavaly is ránk maradt a fél tepsi, és csak kidobtuk." És hogy lesz-e belőle harag, sértődés?

Ezt bizony nem lehet garantálni. De elejét vehetjük a dolognak azzal, ha a bűvös nem-hez rögtön hozzátesszük: 25-én nem, de találkozhatunk a két ünnep között, vagy január elején (végülis a karácsony lényege nem az adott napokban rejlik). A lényeg, hogy a rengeteg tennivaló kásahegye ne nőjön akkorára, hogy még a kétméteres nordmann fenyőt is kitakarja a szemünk elől - hát még az ünnep apró, igazán lényeges pillanatait.

3. Kevesebb feladat - több idő

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem a bevásárló- és az ajándéklista mellett a feladatlista a legnagyobb mumus: olyannyira, hogy azt a többivel ellentétben le sem merem írni. Jellemzően még a bágyadt őszi napsugarak fényében elhatározom, mi mindent szeretnék elintézni karácsonyig (azaz: mindazt, amitől igazi lesz az ünnep, például egy selejtezés, egy rendszerezés...). Tehát nagyjából az első karácsonyi dal felcsendülésétől egészen december közepéig görgetek magam előtt egy olyan listát, ami úgy működik, mint egy hógolyó: egyetlen tétele legalább hét-nyolc különböző feladatot generál, amikre természetesen nem marad idő, mert bár az ünnep rohamléptekkel közeleg, a hétköznapok bizony ettől még nem menedzselik magukat; a munka és a háztartás mellett nem jut idő extra projektekre, akármilyen egyszerű is lenne a karácsonyi nagytakarítás kevesebb cuccal a szekrényben.

Nem mondom, hogy könnyű, és nem igényel néhány mély, erőt adó lélegzetet, de annak érdekében, hogy az ünnepnek ne a konyhánkba, hanem a szívünkbe legyen helye beköltözni, vannak feladatok, amiket muszáj elengedni.

Vagy ha nem is magát a feladatot, de a tökéletesre faragott teljesítését - mert az szerintem elég biztos, hogy a lomos szekrényt (vagy a szatyros szatyrot, mert ilyen mindenkinek a háztartásában van) nem karácsony előtt két nappal fogjuk tüchtig, Pinterestre kívánkozó rendbe rakni.

Az egyszerűbb karácsony receptje egyszerű: legyen kevesebb. Nézd meg, mi az, ami számodra az ünnepet jelenti, de úgy igazán, és nyirbáld meg mindazt, ami ehhez nem hozzáad, hanem inkább elvesz belőle. Ha túl sok a tárgy, legyen kevesebb: vagy meg se vedd, vagy helyettesítsd olyasmivel, ami nem tárgy! Ha túl sok a program, ne félj nemet mondani, vagy kicsit nyújtani azt az időszakot, amibe bele kell férniük a találkozóknak. Ha pedig túl sok a feladat, ajándékozd meg magadat és a környezetedet is azzal, hogy elengedsz belőlük jó néhányat. Még két hét van karácsonyig - használd ezt az időszakot arra, hogy előkészíts egy talán csendesebb, egyszerűbb, de mindenképp igazibb ünnepet.

Herendi Kata pszichológus, a Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese. A Slow Budapest volt szakmai vezetője 2017-től 2019-ig.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!