"Fűtünk! Csukja be az ajtót maga után!" - volt az étterem bejárati ajtaján, még mielőtt bárki azt mondta volna, hogy örülünk, hogy jöttek. "A szoba árában foglalt szauna csak 10 és 12 óra között vehető igénybe." - a lényeg, hogy wellness ugye van. "A pogácsánk most sül...darabja csak 80 Ft"… jött felénk egész hétvégén a nyaralásunk alatt. A térképeken sosem jelezték, hogy itt van Ön, az egész óváros romokban hevert és sárban úszott a felújítások miatt, a pincér felindultságában a bejárati ajtót lábbal rúgta be, a taxis a hosszabb útvonalon vitt.

Krajcsó Nelli írása

Gyermekkori balatoni üdüléseket idéző igazi turista szitu kellett ahhoz, hogy megszülessen ez az írás a slow turizmusról, egy kiáltvány olyan nyaralásokért, ahol mindkét félnek ugyanaz az érdeke: tartalmas, minőségi időeltöltés, találkozások, igazi felfedezések, kikapcsolás, és nyugalom. És bár kereslet nélkül nincs kínálat, és csak remélem, hogy egyszer mi, pihenésre vágyó fogyasztók elkezdünk többet akarni a wellnesshoteleknél, ezzel a possztal elsősorban a turizmust kreálókhoz szólnék.

Milyenek lennétek, ha slow-k lennétek?

Segítőkészek és a proaktívak, ez alap, de az is biztos, hogy nem a pénzt akarnátok kivenni a turista zsebéből, hanem az ügyfél mögött meglátnátok az embert is. Mindezeket az intelmeket persze a Vendéglátás alapjai I. című könyvből is megtanultátok már valószínűleg, mégis igazán ritkán alkalmazzátok a gyakorlatban… mert a nagy igyekezetben, hogy érvényesüljetek, nincs ugye idő figyelni ezekre, így aztán igény sem, hogy továbbgondoljátok a dolgokat az alapoknál. Viszont így eléritek azt, hogy az odafigyelés és a minőség luxus lesz, és legfeljebb csak a drága hotelek illúzióiban valósul meg, ahol rohanás ide vagy oda, a rengeteg otthagyott pénz tényleg beszél.

forrás: http://static.filmtekercs.hu/2010/07/zimmer-feri.jpg

Vagy mégsem? A jó példákat és a megváltozó igényeket végignézve, egy elérhető, slow értékeken alapuló vendéglátás nem lehetetlen, sőt valószínűleg az elkövetkező évek sikerének meghatározó kritériuma lesz. Érdekes?

Nem véletlen, hogy manapság minden az Airbnbtől hangos. A 2008-ban, egy felfújt gumiágy kiadásával indult szolgáltatás azért nagyszerű, mert végre bárki lehet vendéglátó – a saját lakását, szobáját megosztva a másikkal. A koncepció arra alapul, hogy az emberek, ha elutaznak pihenni, otthon szeretnék érezni magukat, amit egy kosztümös személyzettel telepakolt hotelkomplexum laboratóriumi, egyen körülményei között nehezen tehetnek meg. Hogyan is tehetnék, ha a legfontosabb hiányzik ez utóbbiakból, a lelkük? Az Airbnb és a már régebb óta létező Couchsurfing megfizethető, vagy teljesen ingyenesen megosztott otthonos lakásokat és szobákat biztosít, nem utolsó sorban pedig életre szóló találkozásokat segít, mindezért cserébe nyitottságot és bizalmat, a vendéglátó részéről igényességet, az utazótól másik tulajdonának tiszteletét várja el. És bár az ismerőseim közül még mindig vannak Görögbe csoportos allinclusive-ra befizető párok, és az Erzsébet tér még mindig zsong a hop on-hop off buszos városnézésre becserkésző hostessektől, elindult egy változás. Virágoznak a sétálós, alternatív túrák, amelyek helyi szemmel, helyi értékek alapján mutatják be a várost az ideérkező turistáknak. Összeszámolva, legalább 8 különböző iroda közül lehet most választani Budapesten, de a nemzetközi Spotted By Locals talán még emberközelibb azzal, hogy a helyiek egyéni ajánlásait közvetíti. A lakosokat hozza össze az utazóval a Like a Local szolgáltatás is, ahol előre lefixálhatunk mondjuk egy vacsorát úticélunk lelkes embereivel.

Felfedezni a vendéglátás művészetét

Ha slow vendéglátók lennétek, tehát nemcsak szolgáltatást adnátok el, hanem az élmény egészére figyelnétek. A mennyiség helyett a minőségre koncentrálnátok, ismernétek és megmutatnátok a helyet igazán reprezentáló látnivalókat, ételeket, termékeket. Fontos lenne nektek a környezetvédelem, hosszú távra terveznétek, fenntartható módon, és ennek megfelelően egy-egy felmerülő kérdés esetén nem a legrövidebb, legolcsóbb utat keresnétek.  Kapcsolódnátok az ügyfeleitekhez, összekapcsolnátok embereket és emlékeket… az otthon megnyugtató érzését adnátok nekünk.

A jó hír pedig, hogy mindehhez nem is kellenének nagy beruházások, vagy rengeteg pluszenergia. Néhány apróság is elég… mint a mi hétvégi nyaralásunkat végül megmentő pár mozzanat:

1. Amikor a recepciós felajánlotta például, hogy: „Hagyják itt nyugodtan a csomagjukat, sétáljanak annyit a városban, amennyit csak jól esik, a kulcsot hagyják csak a postaládában!”
2. Vagy amikor a turistabusiness központjában megláttuk a város által felállított szalonnasütőket, ahová mi is leültünk a piknikkosarunkkal.
3. Vagy az étterem polcaira kirakott sok-sok szakácskönyv, amiből ők is főznek, és amiket sokáig lapozgattunk vacsora után, miközben a pincér nekünk mesélt.

Jöttök velem tovább a slow útján, hogy tényleg kellemes legyen az üdülés nekünk és kedves családunknak?