Amikor olvasok, olyan mintha élnék. Mintha én lennék a türelmes figyelő, a gyerek, a varázsló, a megértő, a véleményező, a segítő, a döntőbíró, az együtt érző, a támogató. Pedig az olvasás nem más, mint egy gondoskodó szülő, vagy jóbarát, vagy segítő, aki lelassít, türelmessé tesz, gondolkodóvá, megértővé és figyelemmel varázsolja elém az élet nagyszerűségeit.

Vendég bloggerünk, Senye Ica írása

Hová rohansz? - kérdezi néha és nem tudok frappáns választ mondani, csak tovább kérdezni önmagamat: tényleg, hová is rohanok? Pedig:

“Amikor olvasok mennyországban járok,
felhő hátán ülve lábat lógatok.
Rám mosolyog a fent, a lent, a csillagok,
lassítok, élvezem a világot,”
amikor olvasok.”

Még most is hallom nagymamám hangját: “Mi van ezzel a gyerekkel, hogy egész délután csak a könyvet búja?” Aztán édesanyám fel-alá rohanása közben mosolyogva oda súgja nekem: “Kérdezd meg tőle, ő miért olvasott? És tényleg: ŐK miért- és hogyan olvastak?

Visszarepülve az ókorba érdekes felfedezésre tettem szert. Abban az időben az olvasás funkciói a tudás tovább örökítése, az emlékeztetés, a szórakozás volt. Platon szerint a feljegyzések olvasása által bölcsebbek lehetnek a népek, több tudásra tehetnek szert.  Így hát elterjedt a hangos felolvasás. Ugyanakkor a felolvasás társadalmi funkcióval is bírt, hiszen a hangos felolvasás közösséget is formált egyben. Amikor szórakoztatásról volt szó, drámai műveket kerestek, összegyűltek könyvtárakban, piacon, szétosztották a szöveget a hallgatóság között és egymást követve felolvasták a történetet hangosan. Akik olvastak, azok pihentek. A tekercsek olvasása helyhez kötötte az embereket, mert nem lehetett ugrálni vele, hordozni, mint ma a könyveket. Ültek bent, vagy kint a természetben, terebélyes fa alatt és élvezték az életet olvasás közben.

Aztán később, a középkorban a hangos felolvasást felváltotta a mormoló olvasás. Ez elsősorban a meditatív állapottal függött össze, mivel a szent olvasmányok és vallási szövegek megértése nagyobb koncentrációt igényelt. Ekkor már visszalapozásra is lehetőség volt a pontos megértéshez. Az újkorban már a hangos felolvasás családon belül történt csupán. A Biblia értelmezése volt a cél és az imádkozás. Aztán elterjedt a csöndes olvasás is, ami  szabadabb asszociációkat engedett meg az embereknek. Bensőségesebb kapcsolat alakulhatott ki a szöveg és az olvasó között.

Milyen jó, hogy ez így történt és ma már összebújhatok egy könyvvel álmodozni, pihenni, szórakozni, fejlődni, vagy csak szimplán létezni. A sok-sok teendő között egy fénypont az olvasási idő, és milyen jó rá készülni, hiszen megérdemli, megérdemlem! Izgalommal tölt el megteremteni hozzá a helyet és időt, nem is akár milyent, hiszen oly fontos lételeme az életnek, mint az, hogy dolgozunk, szaladunk, sportolunk és még sorolhatnám. Nem, még ennél is fontosabb!

Számomra olvasni olyan, mint egy hatalmas nagy fehér palotában gyönyörű királykisasszonynak lenni. A szavak a mesterek, a dadusok, a kertészek, a szakácsok, a virágok, a madarak, a napsütés,  a felhők, a bohócok, a tengerek, az angyalok, a csörgedező patakok. És ha akarom táncolok, repülök, mosolygok, ülök, hallgatok, az egésszel eggyé olvadok. És amikor becsukom a könyvet, még nincs vége e gyönyörűségnek. Még érzem a könnyed hatását, a burkot, mely körül vesz és gondoskodik a jó érzésről.

De akkor sem haragszik meg a könyv, ha csak spontán neki fogok olvasni, mert van rá néhány percem. Ekkor is pont oly türelmes. Ha gyorsan pörgő gondolataim, a felturbózott lelkiállapotom átrohan a sorokon anélkül, hogy azt megértené, hang nélkül megállít. Megengedi, hogy még egyszer és még egyszer újraolvassam, mindaddig, amíg rá figyelek, lelassulok és megértem szavait. Mindaddig, amíg újra egyenletesen lélegzek, hallom a szívverésem, elernyed kezem szorítása, és csak tartom a könyvet és olvasok.

Sokszor találkoztam már azzal a kijelentéssel, hogy a technika előrehaladtával háttérbe szorult az olvasás, a könyvek. Hogy ma már nem divat olvasni. Szerintem igenis divat az olvasás! Mindegy hogyan, nyomtatott formában, vagy elektronikusan, de itt van közöttünk, csak észre kell venni. És ha azt hangoztatnánk, hogy micsoda nagy divat az olvasás, akkor talán többen felvennék ezt a szokást? Lehet, de egyben biztos vagyok: az, aki kipróbálja, vagy újra neki kezd és olvasással fékezi a felturbózott pillanatait, az biztosan megtalálja benne a legnagyszerűbb titkot: a lazítást, a lassulást, a választ az élet nagy kérdéseire. 

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotói és használói, az ott szerepeltetett havi slow kihívásokkal összhangban, minden hónapban új témát járnak körül a lassítás jegyében. A január a semmittevésről szólt, a február a társas kapcsolatoké, a március pedig az olvasásé. A blogon az aktuális havi témákat a következő hónapban közöljük le.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!