Fiatalok és el sem tudják képzelni, hogy öt év múlva ne a Miutcánk.hu-nál dolgozzanak, a szomszédok közötti bizalom építésén. Szabó Dávid, ötlegazda erős jövőképet és világjobbító szándékot, Horváth Gazsi saját tapasztalatait és az összefüggésekre kíváncsi énjét, Janotyik Évi marketinges és rendezvényszervezői profizmust ad hozzá a tavaly nyáron indult, első magyar szomszédalapú közösségi oldalhoz. A platform még mindig csak béta verzióban fut, és a kritikák sem kerülik el, de ahogy ők mondják, a visszajelzésekre építenek és biztosan tudják, hova tartanak.

Krajcsó Nelli kérdezett

Dávid, te vagy itt az alapító?

D: Nem, hárman vagyunk: Gazsi, Zsolti és én. Bennem 2013 nyarán született meg az ötlet egy szomszédalapú közösségi oldalról, aminek azután az informatikai kérdéseivel Zsoltit kerestem meg, akit a BKF HÖK-ből ismertem. Ő benne volt az akkoriban még nem ennyire popos startup kultúrában, így eljöttünk ide közösen a Demolába egy ötletversenyre, ekkor csatlakozott hozzánk Gazsi. A versenyen harmadikok lettünk, és időközben lett egy angyalbefektetőnk is.

A HÖK-ben alelnök voltál, fesztiválok promócióját vitted, sítábort szerveztél. Egy ilyen bulis srác hogyan jut el a Miutcánk.hu-ig? Nagynak tűnik az út az egyiktől a másikig.

D: Van egy kapcsolódási pont: a 2013-as árvíz engem érzékenyen érintett és a HÖK-ön keresztül elkezdtem toborozni embereket, hogy menjünk együtt segíteni. Akkor éreztem meg először a közösség erejét, hogy milyen jó dolgok tudnak történni, ha az emberek összefognak. Megfogalmaztam magamnak, hogy milyen jó lenne, ha mindennap így élnénk, és ha lenne egy ezt megkönnyítő eszköz. Azt gondoltam, hogy teremtsünk meg egy országot, világot, ahol van esélye mindenkinek átélnie ezt a közösségi élményt! Ahol mindenki tud segíteni a másiknak és segítséget kérni, felajánlani azt, amije van.

Sokat mondod azt, hogy “mozgatni embereket”.

D: Fontosabb talán, hogy hatással szeretnék lenni az emberekre. A Miutcánk ötlete úgy jött, hogy jó lenne kihozni az emberekből a jót és nem csak akkor, ha baj van, hanem a mindennapokban is. Volt bennem egy elégedetlenség, zavart az emberekben az elhidegülés, hogy nem ismerik egymást, nehezen nyitnak, hogy pazarolnak. Zavart, hogy nincsenek ismerőseim Őrmezőn, ahol lakom. Ez a sok kicsi összeállt, és azt mondtam magamnak, hogy akkor csináljuk meg – max. elakadunk egy kicsit néha. Annyi lehetősége van a generációmnak, gyakorlatilag teremtők vagyunk. Szerintem nekünk kell megalapozni a jövőt, amit a következő generációk tudnak élvezni.

Évi, te is HÖK-ös voltál a BKF-en, rendezvényszervező.

É: Igen onnan ismerem Dávidot. Amikor 1 éve ide kerültem, már dolgoztam más helyeken is, viszont mindenhol hiányzott az, hogy egy célért küzdjek. A BKF-en mindenki a kreativitásra buzdít és arra, hogy járd be a saját utadat, legyél úttörő. A HÖK-ös felfogás pedig, hogy mindent a közösségért tegyünk, kirajzolta előttem ezt az utat.

Gazsi, te miért vagy itt?

G: Szeretem, hogy nagyon gyorsan lehet visszajelzéseket kapni itt arról, ha valamit jól vagy rosszul csinálok. A Miutcánkkal úgy érzem, a saját életünk kovácsai lehetünk, és hatással lehetünk másokéra is. 

Hogyan szeretnétek hatni az emberekre? Milyen tervekkel indult el a Miutcánk?

G: Azt szeretnénk, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, merjenek jobban bízni egymásban, kapcsolódjanak a környezetükhöz.

Miért kell egy online platform erre?

D: Manapság már online vagyunk elérhetőek, a komfortzónánk ott könnyebben tágítható. Talán bátrabban közeledünk egymáshoz. Ezt mutatja, hogy már 30 000 regisztrálónk van, és több mint 6000 kezdeményezés indult el az oldalon.

Adja magát a kérdés: ti mikor beszéltetek utoljára a szomszédjaitokkal?

D: Fú, múlt pénteken együtt metróztam a szomszédommal.

G: Nekem a legfrisebb élményem az, hogy a lakókkal 340 literes komposztálóra és avargyűjtőre pályáztunk, és most megkaptuk. De korábban volt, hogy távolabbi szomszédok jöttek át a lakótársammal virágokat ültetni a teraszra, meg van egy lány nem olyan messze tőlem, ő szokott sütni süteményt csütörtökön és pénteken, és ha megkérem, akkor csinál nekem is az alapanyag áráért. Én a Miutcánkon találtam futótársat, angol tanárt, polcot a lakásba. De aloe vera palántákat is szereztem, és azóta hozzám jelentkezett be valaki, hogy tudok-e adni neki, mert látta a Mitucánkon, hogy én anno kaptam ilyet.

Közelebb hozott titeket a Miutcánk a szomszédotokhoz?

D: Engem most még csak egy picit, de sokkal többet akarom használni az oldalt, illetve azon vagyunk, hogy az emberek is könnyebben, kényelmesebben tudják használni. Van tőlem 1000 méterre egy lány, aki ékszereket készít, tudod, imádom a DIY-t. De tervben van egy társasjátékozás is és egy közös focizás is.

É: Nálunk otthon ez a szomszédolás mindig megvolt. Az édesapám, aki születése óta a házunkban lakik, mondta, hogy amíg régebben ismerte az összes szomszédját, most már ez nincs így. De a közvetlen környezetünkkel mi azért továbbra is kapcsolatban vagyunk. Viszünk át bejglit Karácsonykor, becsöngetnek hozzánk, ha elutaznak, hogy figyeljük, hogy nem jön-e betörő. Én ezért is tudtam ezzel a történettel azonosulni.

Kik a felhasználók?

D: Vegyes. Általában a 20 és 35 év közötti korosztály van jelen.

Kik a legaktívabbak? Nekem először a gyesen lévő anyukák jutnak eszembe.

G: Mi szeretnénk, ha ők lennének a legaktívabbak.

É: Jól mutatja az ő lelkesedésüket, hogy egyszer egy anyuka feljött Székesfehérvárról, amikor az első Miutcánk Szupercsapat találkozót szerveztük a legakítvabbakkal. De a generációk is jól kiegészítik egymást. Amíg a fiatalok fel tudnak installálni egy Windows akárhányat, addig az idősebbek a barkácsolásban vannak otthon.

Ezek szerint ott vannak az idősek is.

G: Igen, a legidősebb felhasználónk, akinek van feltöltött fényképe, 89 éves.

Van csere-bere, oktatás, sport, szívesség, program, szakember és jó helyek rovatotok. Miben vagytok többek, mint a Vatera, a Szívesség.net, a Rukkola, vagy a We Love Budapest?

G: Azt tudjuk, hogy autó vagy laptop eladására nem a Miutcánk a megfelelő platform. Ezekben az esetekben, ahol százezres nagyságrendekről beszélünk, a szállítási, tranzakciós költség elhanyagolható, így nem okoz problémát elmenni érte messzebbre. Viszont egy kicsi dolognál már túl nagy az a költség, hogy eladjuk, ezért inkább kidobjuk, vagy felrakjuk a sufniba, padlásra. Mi arra ösztönözzük az embereket, hogy ezeket a dolgokat osszák meg egymással.

D: Illetve bármi, amit nálunk látsz, az konkrétan tíz perc sétára érhető el tőled. Mi a helyi közösségeket építjük és a bennük rejlő erőt hozzuk ki. A felgyorsult világ kihívásaira mi így válaszolunk.

Mindennek a kiépítése egy óriási fejlesztői feladat, közben pedig a közösséget is kell fejleszteni, hiszen ez adja az egész lelkét.

É: Ezért szervezzük a különböző kampányokat. A legelső karácsonykor volt a Miutcánk jótevő kampány, amikor kihívásokat dobott fel a rendszer, hogy vigyél át egy szaloncukrot a szomszédodnak, vagy építsetek együtt hóembert. A piknikekkel, amiket most tavasszal kezdtünk el és nagyon sikeresek, pedig kifejezetten azt reméljük, hogy az emberek elkezdenek hasonlókat szervezni a saját környékükön is.

Mik a tervek idén?

D: Idén lesz új design és fejlesztjük a belső levelezési rendszert a felhasználók között. Illetve a terhelési problémákat szeretnénk megoldani.

É: Emellett pedig folyamatosan várjuk az embereket, akik tovább tudják helyben építeni a közösségüket.  

G: Hosszú távon pedig abban is bízunk, hogy ez nem csak Budapesten fog működni, hanem vidéken és majd külföldön is. Az utópiánk az, hogy a szomszédok segítenek egymásnak költözni, közben az idős néni vigyáz a gyerekekre és amikor sütit sütsz, kétszer annyit csinálsz, mert tudod, hogy úgyis viszel belőle a szomszédnak. Úttörők vagyunk, így ahhoz, hogy ez sikerüljön, sokat kell még dolgoznunk.

A Miutcánk Szupercsapatába itt tudsz jelentkezni: http://eepurl.com/bmvzU5

Ez az interjú a Slow Budapest által szervezett 2015-ös Slow Hét kapcsán készült. Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!