Bele lehet ugyan jönni a minimalizmusba, de tény, hogy a mindig-többet elven működő világunkban a fogyasztás csapdájából csak az kerül ki, aki tudatos... és kitartó. Mert bizony „visszaeső bűnözőből” is sok van, annak ellenére, hogy valahol az agyunk legmélyén azért tudjuk, hogy a halmozás nem tesz minket boldoggá. Van, akinek a vásárlás a hétvégi drogja és néha bizony érezhetjük azt is, hogy a tárgyaink rabságában élünk. Anti-határidőnaplónk április témája az egyszerűsítés, ami összeköthető a ma már mozgalomként épülő minimalizmussal, egy személetmóddal, ami a kevesebb-több életmódot népszerűsíti. A lassítás jegyében ajánljuk mindenkinek ezt a posztot.

Szendrey Zselyke írásaÉn sem vagyok épp ártatlan, ha a fogyasztásról van szó, de a tavaszi újjáéledéskor mindig úgy érzem, hogy itt az alkalom a minimalizmus gyakorlására. Az egyszerűsítésről azonban mindig kiderül, hogy egyáltalán nem magától értetődő dolog. Ugye a minimalizmus megvalósítása mindössze annyi lenne, hogy szabaduljunk meg mindentől, amire nincs feltétlenül szükségünk, hogy a fontos dolgoknak helyet biztosítsunk. Nem csak tárgyi szinten, hanem jöjjünk le az élmények hajszolásáról, vagy az esztelen hírfogyasztásról is. Egyszerűnek tűnik, de valójában egy komplex kérdéskörről van szó. Arról, hogyan tudunk kigabalyodni a fogyasztói társadalom hálójából. A hálóból, ami életünk alapértékeit szövi át, és a mindennapjainkat nyomasztóvá és rugalmatlanná teheti anélkül, hogy tudnánk róla.

A médiából, a közösségünkben (a munkahelyen, de a baráti társaságban is) nyíltan vagy tudat alatt olyan üzenetekkel vagyunk bombázva, hogy a fogyasztás egyenlő a sikerrel, és hogy sosem vagyunk elég jók úgy, ahogy vagyunk. Ruházd fel magadat, gyarapodj, halmozz! Töltsd fel élmények hajszolásával és vásárlással azt a kevés szabadidőt, ami a sok munka és elfoglaltság mellett marad! – érkezik felénk a bátorítás nap mint nap. Így, amikor egyszerűsítéről beszélünk, könnyen úgy tűnhet, hogy fel kell áldoznunk dolgokat, melyeket pedig megérdemeltünk, hogy nem élhetünk a nagyvilág adta rengeteg lehetőséggel vagy a modern világ technikai vívmányaival, hogy lemaradunk dolgokról, és így kimaradunk a jóból.

Érdemes tisztában lennünk viszont azzal, hogy ez a boldogságpszichológia tudománya szerint a boldogság alapszinten való értelmezése csak, amikor a nem anyagi szükségleteinket anyagi javakkal töltjük fel, az élvezetekből eredő boldogságra törkeszünk. Ennek a tipikus értékei a siker, a státusz, a pénz, az ego, a szépség, a szex. Erre a törekvésre épül a fogyasztói társadalom, ami nagyon is tisztában van azzal, hogy az emberi természetre jellemző, hogy féli a halált. És azzal is, hogy amíg viszont növekszünk, bővülünk, előre megyünk, épülünk, és halmozzuk a javakat, addig az elmúlással ellentétes ívet írunk le, és ez ideig-óráig megnyugtathat minket. Kérdés, hogy milyen áron?

Nem vagyunk könnyű helyzetben akkor sem, amikor nemet kell mondanunk valamire. 100 évvel ezelőtt ugyanis még nem dönthettt az ember az életminőségét leginkább meghatározó kérdésekben, mint például, hogy hol, kivel és hogyan él. Ma ezekbe egy átagos embernek sokkal több beleszólása van, mint valaha. Néha úgy is érezhetjük, hogy minden megtörténhet, csak igent kell mondanunk rá – az alábbi TED előadásból viszont kiderül, hogy a túl sok választási lehetőség nyomasztó lehet, és emiatt történhet az, hogy végül sokszor nem örülünk a választásunknak, mert úgy érezzük, hogy közben elszalasztunk valamit, hiszen még annyi lehetőség lenne, ami mellett dönthetnénk. Ezt nevezi a közgazdaságtan elsüllyedt költségeknek, és ez ott van a fejünkben, amikor a fogyasztásról van szó. 

A törekvés az egyszerűsítésre akkor érkezik el, amikor rádöbbenünk, hogy a programok, tárgyak, élmények halmozása, és az általános zsúfoltság a hétköznapokban nyomasztó és örömtelen lehet. Ilyen helyzetben sokszor kiderülhet az is, hogy megvan mindenünk egy teljes értékű élethez, de valahogy mégsem arra koncentrálunk, ami fontos.

Szóval legközelebb, amikor csak azért veszel meg valamit, mert leértékelt, vagy mert másnak is van, vagy amikor hazavittél valamit hirtelen felindulásból, amit aztán nem is használsz soha, vagy amikor sok a kacat otthon, de ki tudja, lehet, hogy még kelleni fog valamikor és majd belefogysz meg jó lesz még valamire, akkor gondolj erre:
És kezdj bele az újratervezésbe!

Gondolkodj el például azon, hogy azok a dolgok, amiket birtokolsz és/vagy amelyekkel lekötöd magadat, tényleg boldoggá tesznek-e és megérik-e az árukat, amit pénzben vagy időben áldozol rájuk?

Mi az, amiben valójában az örömöd leled a mindennapokban? Milyen tevékenység tölt fel a legjobban? Mi az, ami az időd nagy részét kitölti és ahhoz milyen tárgyakra van szükséged? Ha körülnézel otthon vagy a szekrényedben, mit érzel? Bénultságot, esetleg elveszettséget, vagy örömöt? Ha lenne egy ráadás nap a héten, azt hogyan töltenéd?

Ezután elkezdődhet a szelektálás a fejben, amihez fontos azt látni, hogy az egyszerűsítés nem azt jelenti, hogy megválsz a kedvenc cuccaidtól, kidobod a ruháidat és nem mész sehová. Ez nem a kiürítésről szól, sokkal inkább csak átválogatod ezeket (bármit) egy vezérelv mentén, és fokozatosan tudatosabban fogyasztod azokat. Ez magával hoz egyfajta megelégedettséget, amelyet az a szabadság okoz, ami az elengedéssel jár. Nehéz munka bőséges jutalommal.

Manapság mindenki a figyelmünkért küzd, a rengeteg információ közt elvész a lényeg, és ez visszatart minket attól, hogy arra fókuszáljunk, ami valóban fontos nekünk. Ez is egy tanulási folyamat, amiben a tapasztalataink segítenek minket. A fontossági sorrendet döntsd el magadnak, a többit hagyd meg másoknak.

Hogyan csináld?

Kis dolgokkal kezd, amiket a hétköznapokba beépítve hosszútávon meg tudsz tartani.

Megpróbálkozhatsz egy 30 napos kihívással is:

 forrás: http://into-mind.com/blog/2015/01/01/30-day-minimalism-challenge/

De ez az infografika is jól átadja a lényeget:

 A teljes infografikáért ide kattints.  

Lehet néhány érdekes tanulsága annak, ha 1-1 minimalista kihívásban részt veszel. Például az, hogy rájössz, hogy szinte mindenhol rád férne egy kis egyszerűsítés. Vagy hogy a nélkülözhetetlennek vélt tárgyaidról kiderül, hogy mégsem azok, vagy hogy a megszokásaid rabjai lettél anélkül, hogy észrevetted volna azt. Emiatt talán nem tudod elég távolról szemlélni magadat, a hozzáállásodat dolgokhoz, ami végül megakadályozhat a fejlődésben vagy az előremozdulásban.

A sallangmentesítés sok felesleges döntési helyzettől is megkímél majd. Egy vicces példa erre Mark Zuckerberg (Facebook), aki minden nap ugyanazt, pontosabban szólva ugyanolyan farmert és pólót visel, hiszen – mint mondja – annyi döntést kell nap, mint nap meghoznia, hogy úgy döntött, az öltözködésében így oldja meg ezt a mindennapos kérdést. Erre most le is csapott a H&M és már kapható a Mark Zuckerberg farmer + 7póló heti ruhacsomag. Így lesz a minimalizmusból egyre nagyobb trend ☺

Ami előbb utóbb mindenkit érint, az a használati tárgy és ruhavásárlás köre, már csak azért is, mert jellemzően ezekből halmozunk fel észrevétlenül feleslegesen. A jó hír az, hogy ezen a téren a rendszeres szanálás csodákra képes, főleg ha nem kötődünk érzelmileg sok mindenhez. Az utóbbi időben évente 2-3 alkalommal átnézem helyiségenként a cuccokat, és amit már jó ideje nem használtam, attól valamilyen formában megválok (eladom, lomtalanítom, továbbadom stb.).

Annak érdekében aztán, hogy ne kerüljek újra és újra abba helyzetbe, hogy a teraszon tárolom a lomokat és döntenem kelljen a kupac sorsáról, igyekszem egyrészt ritkábban kacatokkal hazatérni, másrészt egyre inkább időtálló, jobb minőségű dolgokat választani, ha már úgyis veszek valamit. A „Valóban szükségem van erre?” kérdés általában velem van, ha nézelődöm, és mellette, meg persze ellene is nagyon jól tudok érvelni, ha arról van szó :)

Mindenesetre a semmittevés, a felszabadultan együtt töltött idő a szeretteimmel, a tartalmas és feltöltő tevékenységek, és a hatékonyan, nem pedig hajtva végzett alkotómunka munka egyre inkább elsőbbséget élveznek.

Összegezve javaslom tehát, hogy légy tudatában annak, hogy a fogyasztás, a vásárlás, az élmények halmozása erősen pszichológiai kérdés, amit a média és a fogyasztásból élő szereplők igyekeznek kihasználni. Kezdd el figyelni magadat, és tudatosítsd, ha nem önszántadból, hanem külső hatásokra cselekszel. Használd a minimalizmust eszközként, amivel az életszínvonaladon javíthatsz azáltal, hogy megfogalmazod, mi is az, amiből többre van szükséged a teljességhez, függetlenül annak értékétől és mi az, amire nincs. A valódi élet, amit szeretnél élni, jó eséllyel ott lapul valahol a sok-sok tárgy és elfoglaltság alatt, amivel a mindennapok telis-tele vannak!

Szendrey Zselyke a Slow Budapest vizuális ellenőre, interior stylist, design-éhes, az eseményeink dekorációjáért, vizuális hangulatáért felel. Mindig is tudott azonosulni a slow értékekkel, ez a családjából hozott minták miatt van… meg mert mindig is rendszerellenes volt, és a rendszer ma azt mondja, hogy gyorsulj. A tavalyi évben a slow esküvőkről írt posztja volt a legnépszerűbb írás a Slow Blogon. Olvasd el! :)

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotója, Krajcsó Nelli (helyett ebben a hónapban Szendrey Zselyke) az ott szerepeltetett havi slow témákkal összhangban, minden hónapban új írással jelentkezik a lassítás jegyében. Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!