Hogyan segít a lassítás a túlterhelt gyerekeknek?

Mi is az a lelki láz?

Valószínűleg minden szülő ismeri azokat a napokat, amikor gyermeke nyűgös, rosszul alszik, többször kiborul, úgy tűnik, hogy ma semmi sem jó neki. A szülő fáradt, a gyerek pedig egyre jobban feszegeti a határokat. Nem jön a foga, nincs fejlődési ugrás, nem beteg, nincs front sem, talán már a dackorszakon is túl van. Akkor mi lehet a baj? Tanácstalanok vagyunk, mert úgy érezzük, már minden lehetséges okot számba vettünk, de azt mégsem szeretnénk hinni, hogy gyermekünk készakarva "bosszant minket". Ilyenkor érdemes még egy lehetséges külső hatásra gondolni: a túlterheltségre.

Faragó Ági írása

swing_kid.jpg

A legtöbben a "túlterheltség" szó hallatán arra gondolnak, hogy nagy a nyomás az iskolában, vagy stresszesebb az otthoni élet, és amikor megállapítják, hogy szerencsére gyermeküket nem érte ilyen hatás, akkor ki is zárják ezt a lehetőséget. Azonban sokkal több tényező terhelheti a gyermekünket, mint gondolnánk. Már korábban is írtam arról itt a SlowBlogon, hogy a túl sok inger, ami mai világunkban már természetessé vált, folyamatos apró stresszhatást jelent gyermekünknek. Ez idővel ugyanúgy szélsőséges viselkedéshez vezethet, mint egy nagyobb megrázkódtatás.

És a túl sok inger lehet például a túl sok játék, tárgy az otthonunkban, a túl sok program, a kevés idő a szabad játékra, a túl sok információ, illatok, hangok, fények. Emellett a kiszámíthatatlan mindennapok is arra késztetik a gyereket, hogy folyamatos készenlétben (azaz feszült állapotban) várja, mi következik éppen.

Az Egyszerűbb gyermekkor azon dolgozik, hogy ezeket a zavaró hatásokat fokozatosan csökkentsük családunk életében.

Persze ez egy folyamat, nem tudunk mindenen egyetlen varázsütésre változtatni. Addig is kéne valami megoldás, ami megnyugtatja nyűgös gyermekünket, és nekünk is ad egy szusszanásnyi időt. Ekkor segít az Egyszerűbb gyermekkor "lelki láz" koncepciója. A "lelki láz" kifejezés arra világít rá, hogy a nyűgös állapot, a túlterheltség ugyanúgy egy külső hatás következménye, mint egy betegség, és ugyanúgy átmeneti. Nem szándékosan ilyen gyermekünk, hanem a körülményekre adott válasza, jelzése, segélykérése ez a nehezen kezelhető viselkedés. Ez már önmagában rengeteget segít a szülőnek, hogy türelemmel forduljon a gyerekhez, és ha a szülő meg tud nyugodni, akkor a gyerek is nagyobb biztonságban érzi magát. Persze tudom, gyakran még idegesebb az ember, ha arra gondol, hogy most nem kéne idegesnek lenni... Mégis talán kicsit könnyebb, ha úgy tudunk tekinteni erre az állapotra, mint egy betegségre: ez a lélek természetes védekező reakciója egy őt érő extrém hatásra (ahogyan a láz is a test természetes védekező és gyógyító mechanizmusa), és el.fog.múlni! :)

Nem ez az egyetlen párhuzam a testi és a lelki láz között: kezelni is hasonlóan érdemes a kettőt.

Ha úgy látjuk, gyermekünk túlterhelt, a legjobb, ha rögtön kiemeljük őt a napi rutinból: nem kell óvodába, iskolába mennie, a mindennapi rohanást felváltja a teljes nyugalom. Ha nem is marad ágyban (bár megteheti), otthon, vagy a szabadban játszik, minden megkötés nélkül. A szabad játékban rengeteg indulat feloldódhat, rengeteg élményt feldolgozhat a gyerek, amire addig talán nem volt ideje - pedig az ilyen feldolgozatlan élmények is nagy feszültséget okozhatnak benne.

Fontos, hogy ilyenkor ott legyünk neki, mi, a szülei - legalább egyikünk. Igen, az egyik legnehezebb pont, hogy a munka (vagy a házimunka) mellett megszervezzük ezt. De ahogy a betegség idején is megoldjuk, hogy egyikünk otthon maradjon gyermekünkkel, vegyük komolyan, hogy most egy másfajta, lelki gyógyulási folyamatban kell ott lennünk mellette. Vajon nem ugyanolyan fontos a lelke gyógyulása, mint a testéé? És vajon a lelke gyógyulása nem előz meg néhány testi betegséget? Szerintem mind ismerünk olyanokat, akik az iskola első évében rendszeresen betegek voltak. Van, aki ezt csak "kétoldali iskolaundornak" nevezi, pedig könnyen lehet, hogy a gyerek ezt az egy lehetőséget ismeri a megpihenésre, ezért a teste produkálja a szükséges tüneteket. Nem jobb ezt a folyamatot megelőzni azzal, hogy idejében felismerjük a lelki lázat és lehetőséget biztosítunk a gyermekünknek arra, hogy egy időre kilépjen az őt terhelő helyzetből?

Persze nem az a megoldás hosszú távon, hogy teljesen ingerszegény környezetben tartjuk a gyermekünket. Csak pár napos átmeneti, nyugodt időszakról van szó, amíg gyermekünk "láza lemegy" és újra megerősödik. Ahogy a fizikai betegség esetén is elgondolkodunk, mi okozhatta (rosszat evett? alulöltöztettük?), a lelki láz lassabb napjait mi is kihasználhatjuk arra, hogy átgondoljuk: mi terhelhette meg ennyire a gyermekünket? Hogyan tudnék neki segíteni, hogy ez ne forduljon újra elő?

Ilyenkor megtervezhetünk néhány változást az életünkben: lehet, hogy lemondjuk az egyik különórát, átszelektáljuk a játékokat, esetleg a saját dolgaink közt is rendet teszünk. Bevezetünk néhány új szokást, amik növelik a kiszámíthatóságot.

Tudatosabbak leszünk arra, hogy mennyi információ éri el gyermekünket, hogy miről és hogyan beszélünk előtte, mennyi képernyőt lát. Ezekhez a változásokhoz az Egyszerűbb gyermekkor rengeteg ötletet és háttérinformációt ad. Amikor gyermekünk eléggé megerősödött ahhoz, hogy visszatérjen a hétköznapok rendjéhez, már egy valamivel lassabb, nyugodtabb életbe vezetjük őt vissza.

A kislányom most két éves. Nála a lelki láz eddig úgy jelentkezett, hogy este nagyon nehezen tudtam elaltatni, és éjszaka is sokszor felébredt. Néhány hete az esti altatásoknál rengeteget beszélt, a napi eseményekről is, de hetekkel azelőtt történt dolgokat is felhozott. Az volt az érzésem, hogy rengeteg hatás kavarog benne, ami nem hagyja nyugodni. Mivel a tárgyak tekintetében egész jól állunk és a ritmusra, információkra is figyelek, gyanús lett, hogy a mi akkori helyzetünkben a túl sok program volt a ludas. Én igazi társasági lény vagyok, míg Lenke sokkal lassabban oldódik fel, ebben az időszakban még az utcán szembejövő emberektől is megijedt. Rájöttem, hogy számára túl sok volt a programunk, és hogy neki még az is megterhelő, ha túl sokan vannak a játszótéren. Ilyenkor ő leül és csak nézi a többieket. Talán nem meglepő módon az élet és Lenke is úgy alakította, hogy muszáj lett lassítanunk: magától elkezdett szobatisztulni, aztán beteg lett, az én programjaimat pedig sorra mondták le. Az alvás kérdése nagyon hamar megoldódott. Pár hét "kényszerpihenő" után lassabb hétköznapokhoz tértünk vissza, most már kevesebb programot szervezek. Két hónap elteltével most azt látjuk, kezd egyre bátrabb is lenni.

Hasonló visszajelzést kaptam az egyik szülőcsoportomon részt vevő anyától is. Ő szintén azzal próbálta enyhíteni az anyasággal járó kezdeti elszigeteltséget, hogy sok időt töltött társaságban kislányával együtt. Neki ez nagy könnyebbség volt, főleg, mert az éjszakák még mindig fárasztóak voltak és a kislány is folyamatosan nyűgösködött. A szülőcsoporttal párhuzamosan a kislány hosszan beteg volt, a csoportalkalmakra végül mégis mindig el tudtak jutni. Az anya arról mesélt, hogy a betegség ideje alatt sokkal kiszámíthatóbb, nyugodtabb napirendjük lett, és megfigyelte, hogy ettől a kislány nyugodtabb, ő pedig türelmesebb lett. E megfigyelés és a szülőcsoport hatására úgy döntött, felülvizsgálja az időbeosztásukat és egy lassabb, a kislányának is megfelelő ritmust alakít ki.

Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a fenti példákban két érzékenyebb, zárkózottabb kislányról van szó. Ugyanakkor nem csak az érzékeny gyerekeket terhelheti a túl sok inger, program, információ. Egy óvodás, még inkább iskolás korú gyereknek például nagyon komolyan be vannak osztva a napjai, rengeteg inger éri és alig jut ideje a szabad játékra. Ettől már egy kevésbé érzékeny gyerek is könnyen túlterhelődhet, ha emellett otthon is pörgősebb közegben van. Ilyenkor is érdemes a fenti módon, néhány nap teljes nyugalommal kezelni a lelki lázat, miközben a gyermek óvodán, iskolán kívüli életét egyszerűsítjük.

Következő cikkeimben ehhez az egyszerűsítéshez adok ötleteket itt a SlowBlogon, az Egyszerűbb gyermekkor fő területein haladva végig. Addig is a nyári szünet szuper lehetőséget ad arra, hogy egy lassabb tempót vegyünk fel a gyerekeinkkel együtt. Nem muszáj minden napra valami izgalmas programot szervezni, az is elég lehet, ha a szabadban tudtok lenni. Gondoljunk Pöttyös Pannira, aki számára külön élmény a vonatút, a barackszedés, vagy egy esős délutánon levelet írni (rajzolni) a barátnőjének. Azt hiszem, ha ilyen élményekre törekszünk a nyáron, máris egy lassabb fokozatba kapcsoltunk.

 

farago_agi.pngFaragó Ági Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, a szimplán.hu blog írója. Eredetileg közgazdász, de önismereti útja letérítette erről a pályáról, és segítő foglalkozások felé terelte. Egy kislány édesanyja, emellett időnként párja négy idősebb gyermekével osztja meg otthonát. Az önismeret, környezetvédelem, pszichológia is a kedvenc témái közé tartoznak.
Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!