Napjainkban lassanként a csapból is a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét folyik, sokan mégsem tudjuk, tulajdonképpen eszik vagy isszák-e ezt a számunkra viszonylag új fogalmat. Meditálni kell? Vagy ez valamilyen módosult tudatállapot? Valami keleti dolog? Mindenhol azt írják, az ember jobban lesz tőle, ha beteg, vagy ha csak szomorú, de azt is hallani, hogy ez a boldogság legtutibb receptje... Vajon tényleg így van? Nos, bár a tudatos jelenlét nem jelent univerzális megoldást minden problémára, tény, hogy fontos lépést tehetünk általa a "jól élt élet" irányába. Nézzük meg, hogyan is boldogíthat minket a mindfulness meditáció.

Pivarcsi Dorina írása

A „jól élt élet” egy pozitív pszichológiai fogalom, ami lássuk be, elég szubjektív. Elvégre ki mondja meg, hogyan kell élni, és egyáltalán, mi az a jól élt élet? A jól élt élet a pozitív pszichológia szerint nagyjából azt jelenti, hogy elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzetünkkel, nyitottak vagyunk a körülöttünk zajló eseményekre, jól érezzük magunkat a bőrünkben és keressük vagy akár megtaláltuk életünk szubjektív értelmét. Ennek az állapotnak az eléréséhez számos módszer áll rendelkezésünkre, köztük a mindfulness meditáció is.

Azt talán már sokan hallották, hogy a mindfulness egyfajta tudatosságot jelent, ami az elfogadó és ítéletmentes jelenlétből, éber figyelemből fakad. Vagy, ahogy Jon Kabat-Zinn – orvosprofesszor, a mindfulness alapú stresszcsökkentő tréning kidolgozója - frappánsan mondaná, azt, hogy: bárhová mész, ott vagy. 

A mindfulness meditáció segítségével kapcsolatba léphetünk a valósággal, felébredhetünk a gépiességből és kiaknázhatjuk a jelen pillanat adottságait.

A módszer évezredes múltra tekint vissza, eredetileg a mentális állapot megtisztulása és a kognitív funkciók fejlesztése érdekében alkalmazták. Az elmúlt évtizedekben tudományos vizsgálatok is megerősítették, hogy már napi 10 perc gyakorlás is jótékony hatással van a figyelmünkre, az információ-feldolgozásunkra és az önszabályozásra. De vajon hogyan leszünk mindettől boldogok?

A vizsgálatok során a mindfulness meditáció - úgymond - melléktermékeként figyelték meg a kutatók, hogy a résztvevőknek nem csak a figyelme élesedett és a memóriája lett jobb, de a rendszeres gyakorlás következtében egész egyszerűen boldognak érezték magukat az emberek.

Az ugyanis, hogy egy ítéletmentes attitűddel fordulunk saját belső világunk felé, egy olyan adaptív, rugalmas hozzáállást alakít ki, melynek köszönhetően kiszűrhetjük a lényeget a minket elárasztó ingerek közül, "beállhatunk" egy tartós pozitív elmeállapotra, elhagyhatjuk rossz szokásainkat és nyitottak lehetünk a velünk történő eseményekre.

Mindez leírva "nagy szavaknak" hangozhat, tudom. Ám gondoljunk bele, mi rejlik a tudatos jelenlét működése mögött! Ha tényleg benne vagyunk egy adott pillanatban, és valóban nem gondolunk arra, hogy mit kell még ma elintéznünk, és hogy mit szólt be a főnök tegnap, akkor intenzívebben át tudunk élni pozitív érzelmeket, örömöt, hálát, szeretetet - nem igaz? Képzeljük el mindezt - folyamatosan! Ha sikerül kitartóan gyakorolnunk ezt a fajta jelenben maradást, ezt az éber figyelmet, hála agyunk plaszticitásának, előbb-utóbb leszokunk az aggódásról, a rágódásról, a panaszkodásról, a felesleges félelemről, és nem marad más, mint a körülöttünk zajló történések őszinte befogadása és átélése. A negatív gondolatok sajnos nem szüntethetők meg teljesen, de megtanulhatjuk elcsendesíteni őket azáltal, hogy megfigyeljük jelenlétüket, majd megállapítjuk, hogy egy gondolat nem egyenlő a valósággal és nem több egy mentális eseménynél.

Sokakban felmerülhet a kétely: mi van akkor, ha velünk tényleg csak rossz dolgok történnek? Bár ha nehéz időszakon megyünk át, valóban így tűnhet, de ha teljesen őszinték vagyunk, még a legsötétebb időkben is kell, hogy legyen a rossz dolgok között kevésbé rossz, sőt, talán még jó is.

A kulcs az úgynevezett kognitív kiértékelésben rejlik, azaz abban, ahogy az ember kialakít egy saját véleményt egy eseményről, beleszámítva emlékeit, vágyait, félelmeit és még sok más közrejátszó tényezőt. Egy eseményt ezerféle szempontból vizsgálhatunk: katasztrofizálhatjuk (atyaég, ez már a világvége, most nem tudom mihez kezdjek), generalizálhatjuk (persze, mert mindig ez van, jellemző) vagy torzíthatjuk, ahogy még tetszik, de az ezer nézőpont között biztosan akad majd egy, amiből nem is tűnik olyan leküzdhetetlennek és elfogadhatatlannak az, ami történik. Ilyenkor lesz hasznos az az adaptív hozzáállás, vagy mondhatnám, rugalmasság, amit a mindfulness alakít ki; így segíti ugyanis a megküzdést egy nehéz életeseménnyel. Vagyis, ha például kirúgnak minket a munkahelyünkről, a mindfulness segítségével valószínűbb, hogy az egyébként is nehéz érzések nem erősödnek fel és nem süllyedünk bele a negatív gondolatainkba. Félreértés ne essék: ugrándozni sem fogunk örömünkben, csak azért mert meditálunk. Arra azonban biztosan képesek leszünk, hogy higgadtan új munkahely után nézzünk.

Az alkalmazkodási készség kialakítása mellett a pozitív érzelmek felerősítése a másik legnagyobb erénye a mindfulness gyakorlásának. Jó példa erre a hála érzése, ami mára már kikopott az emberek többségéből, hiszen a fogyasztói társadalomban mindig minden alanyi jogon "jár nekünk". Pedig, ha a hála gyakorlására gondolunk, nem kellene, hogy valami csöpögős, erőltetett dolog jusson eszünkbe. Elég lenne, hogy időről időre megálljunk, és számba vegyük, miért érezhetjük magunkat szerencsésnek.

Martin Seligman – a pozitív pszichológia egyik vezéralakja – szerint a boldog ember hálás. A pozitív pszichológia jó híre, hogy a hála fejleszthető, tanulható képesség, és azt hiszem, ennek alapján itt már sejthető, hogy az egyik, ha nem legjobb módszer erre a mindfulness meditáció.

Sosem volt még ennyire aktuális és fontos kérdés a boldogság, mint most, napjainkban, amikor már kifogyni látszunk azokból az eszközökből, amelyek segítségével átélhetnénk ezt a vágyott állapotot. A mindfulness meditáció pedig hatékonyan segíthet abban, hogy visszataláljunk a boldogság alapvető összetevőihez. Az öröm, a hála és a szeretet átélésére mindenkiben ott van a lehetőség, mostanra mégis oda jutottunk, hogy gyakorolnunk kell, hogyan alkalmazzuk őket - ehhez pedig birtokunkban van egy igen hasznos módszer.

A mindfulness meditáció sokkal többet rejt magában, mint amit első ránézésre gondolnánk. Beszélhetünk, írhatunk, olvashatunk róla, de egyik sem ér fel a tapasztalattal, amit a mindennapos gyakorlás jelenthet számunkra. Hiszen még nem is említettem a fizikai egészségünkre, a motivációnkra, a munkavégzésünkre, az emberi kapcsolatainkra való jótékony hatását. Az igazi "aha élményt" a kitartó gyakorlás hozza el, melynek során a mindfulness meditáció segítségével közelebb kerülünk egy jól élt élethez, a boldogsághoz.

Pivarcsi Dorina pszichológus, a Slow Budapest gyakornoka. A SlowHow előadások szervezésében és lebonyolításában segíti a csapat munkáját.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!