Modern, városi életet élve rengeteg lehetőség tárul elénk, egy valami azonban egyre kevésbé elérhető: a valódi, érintetlen természet. Mostanra sokan eltávolodtunk az évezredeken át természetesnek vélt életmódunktól, amiben például az állatokkal való interakció magától értetődő volt. A városiasodásból származó jólét és biztonság ellenére sokszor elégedetlenek vagyunk és különböző alternatívákat keresünk az életre, de eszünkbe jut-e vajon, hogy talán az állatok is hozzásegíthetnek minket a kiegyensúlyozottsághoz.

Pivarcsi Dorina írása

Régen általános tudásnak számított az, hogyan kell etetni és ápolni egy állatot. Az emberek tudták, mikor éri el a ló azt a fizikai állapotot, amikor nem számít kínzásnak lovaskocsi elé fogni. Hallani lehetett a kutya ugatásából, hogy egy betolakodót vett észre, vagy csak egy vihar közeledését jelzi. Tudták, melyik madár csicsergése jelzi garantáltan a tavaszt. Nem visítoztak pókok, békák vagy méhek láttán, hiszen értették a természet körforgásában betöltött szerepüket. Sőt, a körforgásban az ember maga is egy láncszem volt egykor, mostanság azonban egyre többen esünk ki ebből a körből. Kérdés az, hogy van-e visszaút – kifejezetten a nagyvárosban, főként bérlakásban élő, zöldövezetet alig látó ember számára.

Sokan azért nem tartanak házi kedvencet a lakásban, mert úgy hiszik, az nem jó az állatnak. Valóban akad néhány nehézség, mint például az állat mozgásigényének kielégítése vagy a higiénia megőrzése, ugyanakkor a szabadtéri állattartás kapcsán is jelentkezhetnek kételyek az együttélés jótékony hatásaival kapcsolatban.

Az állatok iránti kötődésünk valóságosságát már jó pár évvel ezelőtt alátámasztották kutatási eredményekkel, de csak attól, hogy Foxi láncra van kötve a kerítés mellett, hogy elugassa a rossz fiúkat - és egyébként köszönik szépen, de többet nem is kérnek belőle -, még nem beszélhetünk semmilyen jótékony interakcióról ember és állata között.

Egy biztos, lakóhelytől függetlenül csak akkor vállalhatunk állatot, ha meggyőződtünk arról, hogy meg tudjuk teremteni a számára szükséges feltételeket.

Megéri fontolóra venni, hiszen kutatások során kimutatták, hogy az állattal való interakció közben oxitocin (a kapcsolataink kialakításában, a kötődésben szerepet játszó hormon, ami a boldogságunkhoz is hozzájárul) szabadul fel az ember és az állat szervezetében egyaránt.

Az állattartás támogatja a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentős csökkenését, valamint pozitív hatással van az immunrendszerünkre. Szőrös kis barátaink simogatása relaxáló, szorongáscsökkentő hatású lehet az ember számára, így számtalan mentális betegség, legfőképpen a depresszió megelőzésében és kezelésében is alkalmaznak állatasszisztált terápiákat.

Az állatokkal egy olyan kapcsolatot élhetünk meg, ami konfliktus- és erőszakmentes, a feltétel nélküli szereteten alapszik (az állat részéről biztosan) és őszinte. Minél fiatalabb korban tapasztaljuk meg mindezt, annál nagyobb hatást gyakorol a személyiségfejlődésünkre. A gyermekek mellett nagyon ideális az állatok jelenléte, hiszen korán megismerhetik ezt a fajta kapcsolati működést. Az állatokkal való törődés, a gondoskodás, az irántuk táplált érzelmek rendkívüli módon fejlesztik az empátiát, amit később, felnőttkorban már jóval nehezebb serkenteni. Ahogy növekszik a gyermek, úgy érdemes egyre nagyobb részt kivennie egy állat gondozásából, hogy általa a felelősségtudata is kialakulhasson.

Nem mellesleg a háziállatok az unatkozó gyerekek ellenszerei is lehetnek.

Manapság mindenki boldog gyermeket szeretne nevelni, ezért mindenféle boldogságot ígérő programot szervez neki, ilyen tábor, olyan szakkör, miközben lehet, hogy a vágyott állapothoz elég lenne például egy kutya a háznál.

Néhány nyugat-európai országban háziorvos írja fel a kutyák és macskák örökbefogadását. Így azt is mondhatjuk, hogy kis kedvenceinket receptre lehetne felírni minden családban. 

Meglepő lehet az a felismerés, hogy ha az ember kibillen az egyensúlyából, egy állatot bármikor segítségül lehet hívni a visszaállítására. Az állat jelenléte segít visszatalálni a természettel való ősi összhanghoz, ami felszabadító lehet ebben az elidegenedett, iparosodott, modern társadalomban. Mindannyian nem élhetünk farmon, de ha van egy állatunk, akiről gondoskodni tudunk és szívesen megosztjuk vele az otthonunkat, akkor máris tettünk valamit az életminőségünk javításáért.

Pivarcsi Dorina, a Slow Budapest pszichológus munkatársa. A SlowHow előadások szervezését és lebonyolítását vezeti, írásai rendszeresen olvashatók a Slow Blogon, elsősorban mindfulness és pozitív pszichológia témában.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!