A mai szülők sok olyan kihívással találkoznak, amelyekkel a megelőző generációknak nem kellett megküzdenie. Ezek közül az egyik a képernyők, okoseszközök használata, kezelése. Bár már a mi gyermekkorunkban is az élet része volt a képernyő, messze nem töltött be olyan fontos szerepet az életünkben, mint napjainkban. Tudatos szülőként ma vagy attól félünk, hogy gyermekünk túl sokat ül a képernyő előtt, vagy attól, hogy túl keveset. Nem tudjuk, mivel ártunk kevesebbet: ha támogatjuk, vagy ha korlátozzuk az okoseszközök használatát.

Faragó Ági írása

Ha az okostelefonok, tabletek szélesebb körű elterjedésére gondolunk, gyakorlatilag nagyjából tíz évnyi tapasztalat állhat rendelkezésünkre arról, hogy hogyan hat az agyunkra. Azzal kapcsolatban pedig, hogy gyermekeink fejlődésére hogyan hat ezen eszközök használata, a tíz évnyi tapasztalat vajmi kevés. Tehát azok, akik mondjuk két évesen kezdtek tabletet használni, most körülbelül 12 évesek lehetnek. Még nem nagyon tudjuk felmérni a hosszú távú hatásait ezeknek az eszközöknek, bár a rövid távú hatásokról egyre több kutatás jelenik meg, és ezek sem túl biztatóak. 

Mégis gyakran úgy tűnik, hogy a szülők legnagyobb félelme az, hogy a gyermekük lemarad a társaitól, ha nem kezdi el ugyanolyan korán használni ezeket az eszközöket, mint ők. “A jövő a technikáé, és minél hamarabb elsajátítja gyermekünk az ehhez kapcsolódó tudást, annál versenyképesebb lesz a munkaerőpiacon”- mondják. Olyan nehéz megszabadulni a verseny gondolatától, hogy még a gyereknevelésbe is folyamatosan bekúszik! Persze ennek a gondolatnak a hátterében is az áll, hogy boldog, sikeres életet szeretnénk gyermekünknek.

Így azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a jó állás mellett mennyi más dolog is kell a boldogsághoz: kapcsolatok, az elmélyülés képessége, kreativitásunk megélése, pihenés (és a boldog gyermekkor!).

Vajon hogyan hat ezekre, ha gyermekünk a lehető legkorábban elkezd ismerkedni az okoseszközökkel? Sajnos egyre több kutatás bizonyítja, hogy a fenti életterületekre rossz hatással van a képernyőhasználat. 

A felnőttkorban szükséges készségek jó részét leginkább a szabad játék fejleszti (nohát, megint kiderül, hogy mégiscsak jól talált ki minket a természet?): például a kreativitást, rugalmasságot, újító gondolkodást, kitartást, szociális készségeket, amelyekre mind a munkában, mind a magánéletünkben nagy szükségünk van. Nem beszélve a konkrét, biológiai fejlődésről: az érzékszerveket, egyes agyterületeket éppen az életkornak megfelelő játék fejleszti. Így ha boldog, sikeres felnőttkort szeretnénk gyermekünknek, engedjük szabadon játszani! A képernyők használata egyrészt elvesz ebből az időből (ami az óvodai foglalkozások és az iskolai különórák miatt amúgy is kevés), másrészt ingergazdag világuk mellett kevésbé tűnik majd a gyermek számára vonzónak az olyan játék, amelyben a saját fantáziáját kell használnia, ahol nem kap külső impulzusokat.

Egy 2015-ös német kutatás szerint a 9-10 éves gyerekek több, mint 60%-a nem képes önmagát lekötni fél óránál tovább digitális eszközök használata nélkül. A képernyőhasználat megemeli gyermekünk dopamin-szintjét, mely a jutalmazáshoz és a függőségek kialakulásához is kapcsolódik a szervezetünkben. Gyakorlatilag a gyermeknek nem kell semmit tennie, mégis érkezik a “jutalom”. Ezután érthető, hogy nehezebben tölti olyasmivel az idejét, amelyben tevékenyen részt kell vennie. Sajnos így viszont elesik a szabad játék előnyeitől, amit a képernyők “fejlesztő” hatása nem kompenzál. A kétdimenziós, sokszor csak passzívan figyelt médiatartalom csak nagyon korlátozott módokon tudja fejleszteni gyermekünket.

A szülők másik nagy félelme a képernyőhasználat mellőzésével kapcsolatban az, hogy gyermekük kimarad valamiből: hogy nem lesz olyan, mint a társai, nem fogja ismerni azokat a meséket, játékokat, amiket ők, és emiatt nem lesznek barátai. Ez is egy teljesen érthető szülői félelem, ugyanakkor ha belegondolunk, rájöhetünk, hogy a valódi barátságok nem egy mesehős ismeretén alapulnak. Rengeteg szülő számolt be nekem arról, hogy gyermeke egy bizonyos mesefigurához kapcsolódó játékot játszott az óvodában, anélkül, hogy valaha is látta volna a mesét. Elég tudnia a nevét és néhány tulajdonságát. De ha nagyon kíváncsi, akár könyvben is meg lehet neki mutatni a történetet, viszont, ahogy fentebb írtam, valójában kevésbé lényeges, hogy milyen mesehősöket ismer.

Sokkal fontosabb gyermekünk kapcsolatai szempontjából, hogy tud-e figyelni a másikra, vannak-e jó ötletei, empatikus-e. És kitalálhatjuk: a képernyőmentesen nevelt gyerekek, akiknek több idejük jut a szabad játékra, mindezekre képesek, míg a képernyőhasználattal túlzásba eső gyerekek sokkal kevésbé. 

Persze a két véglet között is van egy jó nagy halmaz: a képernyőt mértékkel használó családok, gyerekek köre. Ez egyrészt jó hír a képernyőmentes gyerekek számára, hiszen van kivel barátkozniuk - aki napi tizenöt percet képernyőzik, annak nem határozza meg úgy az életét a kütyük világa, hogy másról ne is lehessen vele beszélni. Ugyanakkor bizonyos szempontból nehezebb dolga van azoknak a szülőknek, akik engedélyeznek valamennyi képernyőhasználatot gyermeküknek, hiszen gyakran arról számolnak be, hogy a gyerek folyamatosan feszegeti a határokat és nehezen kezelhetővé válik a mesenézést, kütyüzést követően. Másrészt el kell ismerni, hogy minden szülő maga dönt a gyermeke neveléséről élethelyzetének és tudásának megfelelően. Most már azt is tudjuk, hogy gyermekünk nem marad le senkitől és nem marad ki semmiből, ha kisgyermekkorában nem használ digitális eszközöket. Ez a tudás hozzáadódhat ahhoz a bázishoz, amely alapján a szülő dönt gyermeke képernyőhasználatának mértékéről, és talán közelebb viszi családját a képernyőmentes élethez.

Faragó Ági Egyszerűbb gyermekkor tanácsadó, a szimplán.hu blog írója. Eredetileg közgazdász, de önismereti útja letérítette erről a pályáról, és segítő foglalkozások felé terelte. Egy kislány édesanyja, emellett időnként párja négy idősebb gyermekével osztja meg otthonát. Az önismeret, környezetvédelem, pszichológia is a kedvenc témái közé tartoznak.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!