Egy Facebook poszt hosszúsága ne legyen több 40 karakternél. Én is sokszor mondom el ezt a csapat kommunikációval foglalkozó tagjainak, azaz egy ideje leginkább csak annyit javasolok, hogy képre írt szavakkal kommunikáljunk. 40 karakter, az ennek az 1 mondatnak a hosszúsága... amit már csak képpel együtt olvasunk el a Facebookon. A vizuális tartalom korába érkeztünk, ahol pusztán szavakkal, olvasnivalóval nem érünk többé célba?

Krajcsó Nelli írása

A létezésünk digitalizálódik, kinyílt a világ, ezzel együtt megnövekedett az információmennyiség, amivel foglalkoznunk kell. Ahogyan írtam már ezt a múltkor is a semmittevéssel foglalkozó posztomban, egy nap annyi információt kell befogadnunk, mint Shakespeare-nek egész élete során. Nem csoda, hogy csak egy szempillantás jut a mindennapjainkban a feldolgozásukra. Ebben a rendszerben az olvasási szokásaink átalakultak, vagyis inkább új tevékenység született az interneten: a rohanó szkennelés (’skimming and scanning’).

Egy 2013-as felmérés szerint a 8-16 évesek több mint fele a számítógépen szeret olvasni, szemben a nyomtatott könyvekkel. Én még szenvedek ettől: úgy érzem, nem igazi az élmény, ha a tableten fogadom be, bántja a szememet a gépből kiáradó kék fény, és amint megnyílik a cikk, bekapcsol a sürgető órám, ugrálhatnékom támad a mondanivalók között. Utánanéztem egy kicsit ennek az érzésnek, és kiderült, hogy az internetezésre jellemző multitaskingolás miatt 50%-unk nagyjából a 3 teljes legördítést igénylő cikkek feléig olvas, 5%-unk egyáltalán nem is jut tovább a címnél, viszont sokan ennyi alapján is azonnal megosztjuk a tartalmat a közösségi hálón.
Egy kétoldalas cikk esetében ne legyenek illúzióink: nagy valószínűséggel csak a szüleink olvassák végig. Ezzel szemben a képeket, diagramokat, videókat a cikk hosszúságától függetlenül szinte mindenki megnézi. 

A nyolc sávos információs sztrádán, ahol reggeltől estig száguldozunk, nincs nagyon más választásunk: vagy megtanulunk gyorsan, a lényeget pillanatképekből kiszűrve száguldozni, vagy lemaradunk és elveszünk.

Vagy, a téma meghatározó jellegéből adódóan tudatosan kezdünk közelíteni hozzá. Mert ugye az interneté a jövő, és hiába nosztalgiázom a nyomtatott könyvek fölött, az időm nagy részét én is itt töltöm, és ezt kezelni kell. Sokat beszélek a multitasking ellen, ami, mint kiderült a múltkori Nők Lapja slow számban is, nem szimultán tevékenységeket jelent, hanem egyik tevékenységről a másikra váltást, nagyon gyorsan. Szétaprózza a figyelmünket, meghatározza az életünket, és a digitális tartalom miatt az olvasási szokásainkat is. A keresztlinkek miatt és a felület rövid életűségéből és megfoghatatlanságából adódóan az interneten (a Kindle-ön is) ugrálunk, a scrollozás mást hoz ki belőlünk, mint a lapozgatás.

1. Ahhoz, hogy a feltöltő olvasásra legyen időnk és energiánk, a rohanó szkenneléses üzemmódon csökkenteni kell. Ha legközelebb gépen olvasol, tudatosan tedd: szabj határokat és időintervallumot magadnak! Ha tényleg fontos egy cikk, tervezz magadnak időt rá. A kattintgatásodnak legyél tudatában!
   
   
2. Nem könnyű, de esténként kapcsold ki a gépedet! Sok cikkről gondoljuk azt, hogy fontos, de az az igazság, hogy holnap biztosan lesz ugyanennyi más fontos olvasnivaló még. Az, hogy nem érünk az olvasnivaló végére (márpedig ez mindig így lesz), frusztrációt okoz, így érdemes itt is az elengedést gyakorolni.
   
   
3. Tarts kikapcsolt estéket! Legyen a hálószoba szent! Én márciusban kikapcsoltam esténként. A hálószobába nem jöhetett be a világháló, csak a könyvek világa. Vágytam a szépirodalom gyönyörű nyelvezetére, a lapokra, ahol egy mondat lehet akármilyen hosszú és több szinten is metaforikus. Vágytam a szavakra, amelyek képek nélkül írják le a látványt és amelyek meghagyják az álmodozás és az alkotás lehetőségét is nekem. A mély gondolatokra, amelyek kifejtésére oldalak kellenek. A szemlélődő hozzáállásra, amely nélkül az írás elképzelhetetlen lenne. Szerettem volna megérezni a hagyományos olvasás szelídségét, a lapok tapintását és illatát. Már előre vártam, hogy új embereket ismerhetek meg, akik a sorokkal születnek meg bennem és sokáig velem maradnak. Ennek a fajta olvasásnak annyira bennünk van a hiánya, hogy rengeteget írunk és olvasunk arról, miért nem csináljuk, és mi lehet a megoldás, hát ez.

A pörgésben két út van: felépítjük a saját tűzfalunkat, hogy ne szippantson be a rendszer, vagy felvesszük a versenyt és naponta órákat szánunk a szörfözésre és kattintgatásra. Ez utóbbi is működhet, leginkább szerintem azoknál, akik ebbe születnek már bele, viszont azt érdemes megfontolni, hogy a digitális szkennelés hatással van az értelmezési, analizációs és felmérési képességeinkre. Egy interneten olvasott szöveget nehezebben tudunk összefoglalni és kevésbé emlékszünk a részletekre. Az olvasás híd a gondolatokhoz, az pedig jó, ha rendesen fel van építve. Egyébként pedig eljutottál az olvasásban idáig?

Nem raktam linkeket és hivatkozásokat a cikkembe, hogy ne ugráltassalak, most ide írom őket:

Semmittevésről szóló blog posztom

Skimming and scanning

How people read online and why you won’t finish this article

Being a better online reader

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotói és használói, az ott szerepeltetett havi slow kihívásokkal összhangban, minden hónapban új témát járnak körül a lassítás jegyében. A március az olvasásé, az április a természeté, a május a nyaralástervezésé. A blogon az aktuális havi témákat a következő hónapban közöljük. 

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!