Úgy volt, hogy csak júliusban kapcsolok ki, de végül is több mint két hónapja nem voltam a Facebookon, eltelt a nyár nélküle. Nem tudtam rávenni magamat arra, hogy visszamenjek. Úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült a júliusom a digitális méregtelenítésnek hála, hülye lennék ezt elrontani! Pedig higgyétek el, próbáltam meggyőzni magamat, mert biztosan lemaradok fontos dolgokról, és a Slow Budapestes munkát is megkönnyítené, de nem ment. Ebben az írásomban arról elmélkedek, jól döntöttem-e. Megpróbálom összeszedni a facebookozás mellett és az ellene szóló érveket, de leginkább azt próbálom leírni nektek, mikor és kinek lehet jó egy ilyen digitális detox.

Krajcsó Nelli írása

Az történt, hogy megkaptam azt az amúgy ésszerűnek is tekinthető megjegyzést, hogy egyszerűen nem élhetek Facebook nélkül, mert így lemaradok a dolgokról, a társadalom érintkezését annyira meghatározza már, hogy nem leszek naprakész az információkkal, ha nem vagyok fent. Konkrétan egy találkozó facebookos leszervezése kapcsán jött fel, aminek a híre ugye nem jutott el hozzám. Hirtelen aggasztó gondolatok jöttek fel, hogy akkor engem hogyan lehet elérni és, hogy ne legyek meglepődve, ha nem kapok meghívókat, mert kinek van arra agya, hogy találkozószervezésnél észben tartsa azokat a barátokat is, akik nincsenek a Facebookon. Amilyen rossznak hangzik ez így leírva, annyira nem ejtett engem kétségbe. Vagyis nem a digitális detoxos része. Elég volt a szomorúság, hogy akkor én talán nem vagyok annyira fontos, hogy külön megkeressenek. Elkezdtem körbekérdezni, hogy vajon más digitális méregtelenítőkkel ez hogyan volt, ők lemaradtak-e valamiről, ill. visszamentek-e a Facebookra. Megkérdeztem egy olyan ismerősömet is, aki úgy döntött, nem lesz Facebook felhasználó.

A 36 éves budapesti, 4 éve a gyermekeivel gyesen lévő Kátya 1 hónapra akarta ott hagyni a Facebookot, de ennek már 3 hónapja, és bár visszanézett rá 1 hónap után, nem tért vissza igazán. Neki azért kellet egy kis detox, mert a 2 kisgyerekkel nagyon kevés ideje van magára és a párjára. Azt vette észre, hogy a napi kb. 1 szabad közös órájukat esténként a telefonon töltik Facebookozva. Rá kellett ébrednie arra is, hogy a játszótéren is mindig szokásszerűen elővette a telefonját, ahelyett, hogy a gyerekekre figyelt volna. “Mi van, ha közben leesik?” Nem tetszett neki az sem, hogy a 3 évvel ezelőtti munkatársak fotóit kell nézegetnie, olyan emberek életének pillanatait, akik amúgy az utcán fel sem ismernék.

Ugyanezt mondja a 44 éves budapesti férfi grafikus ismerősöm is: “Zavar az információs zaj, különösen úgy, hogy célzottan és fókuszáltan szeretem beszerezni a nekem fontos információkat. Zavar a túlpolitizáltsága a wall-nak. De ennél is jobban zavar az, hogy a fenti zajba bekeveredik a túlzott intimitás, amikor gyakran teljesen oda nem illő kontextusban sokkal többet tudok meg félismerőseim magánéletéről, mint azt szeretném.” Ő már 3-szor hagyta ott a Facebookot annak ellenére, hogy így megszakadtak barátságok, és volt, hogy nem tudott hozzászólni az éppen a Facebookon pörgős dolgokhoz, például a versküldözgetős időszakban. 

Ezt mondta a Debrecenben élő, 34 éves Eszter is, aki nem regisztrálta magát a Facebookon: “Egy 4 éves kislány, és egy 6 éves közepes-kisfiú anyukája vagyok, feleség, doktorandusz hallgatója és oktatója a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi karának, mindig rendelkezésre álló leánya a szüleimnek és segítőkész unokája a 93 éves nagyanyámnak, aki mellettünk lakik, és minden este 10-kor én fektetem le. …"

"Úgy gondoltam, hogy nekem a fentebb felsorolt sok szerepem mellé nem fér bele az, hogy napi több órát másoknak a dolgaival foglalkozzak.”

Eszter tapasztalja a diákjaival, hogy mindig a telefonjukkal vannak elfoglalva, és ez nem túl boldog látvány számára. Aggasztja az is, ahogy az anyukák mutogatják a gyermekeiket: “Bár nem vagyok filózófikus alkat, de honnan tudnám, hogy egy idő után nem fogja-e a gyerek utálni, hogy minden pillanata meg van örökítve, és mások elé tárva?” 

Kátya is ugyanezt mondja: bár az első gyereknél ő is posztolgatós anyuka volt, a másodikkal már nem csinálta ezt, mert mint mondja, védeni szeretné a magánéletüket, sosem lehet tudni, ki mikor él vissza a fotóival, sztorijaival. Úgy érzi, a detox hatására lelassultak, és többet játszanak a családdal. Mindezek ellenére azt mondja viszont, hogy nem hagyná ott a Facebookot teljesen: koncentráltan van ott az információ színészekről, együttesekről, így könnyebb őket követni, illetve vannak, akiknek csak Facebook oldaluk van. A közös, barátnős programok szervezése is ott zajlik, amiből nem szeretne kimaradni. Bár még ők is szelfizgetnek néha, ma már sajnálja azt, akit telefonos Facebookozáson kap. Ő letörölte a telefonjáról az applikációkat, helyette viszont bejött az életébe az Instagram és a WhatsApp. Mint mondja, ezek jobbak, mert nincsenek reklámok, kisebb a zaj rajtuk. Azt gondolja, nem változtatott a digitális detox annyit az életén, maximum nem azonnal szerez tudomást arról, ha nyílt egy étterem, hanem csak 1 héttel később – de addigra már a barátok megfuttatják maguk között, így csak a jó ajánlások jutnak el hozzá. Mint mondja, lehet Facebook nélkül élni, bár ha 21-22 éves szingli lenne, valószínűleg nem ezt mondaná.

A grafikus ismerősöm is visszament rá a munkája miatt: hivatalos oldalt épít magának. De ha lenne más, ott csinálná ugyanezt, mert mint mondja:

“A FB ma már olyan, mintha a combinón utaznék fürdőruhás lecsót főző ismerősökkel, miközben néhányan hangosan olvasnak fel politikai kiáltványokat a candy crush saga zenéjére. Kicsit sok…”

Eszternek a 2015-ös újévi fogadalma az volt, hogy regisztrál a Facebookon, de eddig nem vitte rá a lélek. Mint mondja, valamikor meg fogja tenni, mert úgy érzi, kimarad a dolgokból, és sok információ már csak ott lelhető fel. Fontos csatorna lehet neki kutatáshoz, és ahhoz, hogy a hallgatók lássák, lépést tart a korral.

Mi ebből, és a saját történetemből a tanulság számomra?

1. Az internet az életünk része, meg kell tanulnunk tudatosan élni vele, rajta. Mindenkinek ajánlom ezért a digitális detoxot, hogy jobban megismerje magát, és hogy más, egészségesebb nézőpontból kezdjen el közelíteni a témához. Mert hát valljuk be, nem lesz ez jobb, így szerintem annak, aki nem tudatosan viszonyul a közösségi médiához, az internethez, számolnia kell a negatív következményekkel.

1. A digitális detox személyfüggő, valaki többet, valaki kevesebbet tud bevállalni, mindenesetre a Facebookmentesség egy jó kezdés lehet, ha csak nem közösségi média menedzser vagy. Akkor az e-mailstressz tudatosítását és kezelését, és a hírfogyasztás kiegyensúlyozását, a hírlevélfeliratkozások kezelését javaslom.

1. A Facebookot valaki teljesen el tudja hagyni, valakinek viszont kötelező ott lennie. És ez nem csak a munkától függ, hanem az életkortól, illetve az adott időszakban megfogalmazott céloktól. Nekem nagyon jól jött, mert alkotni szerettem volna, amit zajban nem lehet, ellenben jó adag önbizalom kell hozzá. Sokat hallani arról, hogy a közösségi médiának önbizalomcsökkentő hatása van, mert ugye mindenki a jó pillanatokat teszi csak ki. A Facebook szerint csupa, folyamatosan boldog ember él a Földön. És mindenki nézi a másik boldogat, a másik élete után sóvárogva. Pedig az időt, amit ezzel töltünk, nagyszerűen fel lehetne arra használni, hogy észrevegyük a triviális, mégis pozitív dolgokat az életünkben, ami emelné a jókedvünket. és segítene visszatalálni saját magunkhoz.

1. Ha úgy döntesz, digitális detoxra mész, több mint 1 hónapot ajánlanék, mert úgy az elvonási tüneteken túlesel, és tudod élvezni is. Az elvonási tünetek nálam akkor jelentkeztek, amikor fáradt voltam, és dolgoznom kellett volna, de nem jött az ihlet. Mint megírtam a múltkor, masszívan terelésre használjuk ezt a csatornát.

1. Ha elhagyod a Facebookot, valószínűleg mással fogod helyettesíteni, nekem például a Youtube jött be. Ez nem azt jelenti viszont, hogy csöbörből vödörbe esel, mert a tudatosságod közben épül, és az új csatornák kevésbé intenzívek, nem töltik ki annyi idődet.

1. Át fognak alakulni a kapcsolataid. Van, akivel elhalványul, van, akivel megerősödik. De talán ez nem is baj.

1. Azt veszed ki a digitális detoxból, amit szeretnél, de az biztos, hogy több időd lesz a munkára és a hobbikra, kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb leszel arra az időre. És egy kicsit megváltozik a gondolkodásod is másokról, és magadról is.

1. Erre egy példa: rá kellett jönnöm, hogy az internet felületessége miatt manapság bárkiből lehet kiskirály, szakember, híresség. Tele vagyunk megmondóemberekkel, bloggerekkel (haha), tanácsot osztogatókkal, tuti receptekkel. És ezeket elhisszük ám. Vagy mi leszünk azok. Mint megtanultam Tari Annamária előadásából, ennek az az oka, hogy manapság azelőtt cselekszünk, mielőtt teljesen kiformálódnának az érzelmeink: lefotózzuk, kiposztoljuk, megosztjuk őket, és a validálásra elég az a tény, hogy kint van a neten. Ezért sok felületes, nem valódi érzéssel és gondolattal találkozunk. Idén én is elkezdtem érezni, hogy jó lenne elmélyíteni a tudásomat, ehhez tanulnom és tapasztalnom kell, a Facebookon ez pedig nem megy.

1. Végezetül úgy gondolom, hogy ha üzletet, közösséget építesz, és olyan témákkal foglalkozol, amelyek nagyon jól „facebookolhatók“, mint például az életmód, design, smink, haj, bármilyen tanácsadás, fenntarthatóság, kommunikáció, rajongói oldalak, média, elengedhetetlen a facebookos jelenlét, ahhoz pedig neked is fent kell lenned saját profillal. Ahogy nekem is és a Slow Budapestnek is.

Tehát igen, tervezek visszamenni a Facebookra, de csak nagyon minimális mértékig. Elsősorban azért, hogy megosszam az engem érdeklő, és remélhetőleg másoknak is hasznos írásokat, illetve, hogy a Slow Budapest oldalán néha ki tudjam rakni a dolgokat, ne kelljen mást zaklatni ezért. Viszont nem azért, mert úgy érezném, hogy kimaradnék az igazán fontos dolgokból. Sőt, tetszik az, hogy megszűrve kapom csak az infókat a barátoknak hála. A kapcsolatok fenntartását, ha lehet a Facebookon kívül intézném, így legalább szűrődik a baráti köröm és szűrődök nekik én is. De ezt még meglátjuk, lehet, hogy engednem kell a nyomásnak.

Amint visszatértem, írok még egy posztot arról, hogy megy a tudatos Facebook-használat, de lehet, hogy nem lesz benne semmi érdekes. Alapvetően egyetértek Kátyával: nem változott annyit az életem a digitális detoxban, mint gondoltam volna. Talán azért, mert így természetes az élet.

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotói és használói, az ott szerepeltetett havi slow kihívásokkal összhangban, minden hónapban új témát járnak körül a lassítás jegyében. A július a digitalis méregtelenítésről, az augusztus az ízekről, a szeptember a ritmusról szól. Célunk továbbá egy digitális detox sorozat elindítása 2015 őszén, ehhez is gyűjtjük a tapasztalatokat.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére! Vagy támogasd a blogot, hogy még több írás születhessen a jövőben! 

Fotók: Death To the Stockphoto