Hat éves vagyok, mikor egy hideg decemberi éjszakán felébredek. Kékes fény van a szobában, orromban az otthon ismerős illata, kinn minden puha és csendes. Egy ideig csak fekszem, nézem a szoba ismerős hajlatait, aztán lassan felkelek, és az ablakhoz megyek. Esik a hó, én pedig ott állok az ablak előtt, földbegyökerezett lábbal, percekig, órákig, és csak nézem, nézem a havas játszóteret, az ablakunk előtti fa hajladozó ágait, nézem, ahogy a fehérség betemeti a padokat, az utakat és a lámpák tetejét. Hajnalig állok az ablak előtt ebben a különös hangulatban, és bár még néhány nap hátra volt a Karácsonyig, azon az éjszakán bennem megérkezik valami.
Sudár Györgyi írása