Rengetegen elhatározzuk az új év alkalmából, hogy mostantól gyökeresen változtatunk az életmódunkon, többet sportolunk, egészségesebben táplálkozunk, pihenünk, meditálunk... Amilyen szép elképzelések ezek, általában olyan gyorsan bele is bukunk, pedig az egészségünknél kevés fontosabb értéket birtoklunk életünk során. Miért feledkezünk meg róla olyan gyakran mégis? Mit tehetünk azért, hogy minél tovább megmaradhasson, és hogy ezúttal tényleg tegyünk érte? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dr. Márky Ádámmal, a Nemzetközi Életmód Orvostani Társaság első magyar szakorvosával, aki január 24-i SlowHow: Az egészség slow! előadásában az életmód orvoslásról mesél majd nekünk.

Herendi Kata interjúja

Fess nekem egy képet, kérlek: hogy viszonyulunk most az egészséghez, a saját egészségünkhöz Magyarországon?

Általában az a jellemző, hogy élünk bele a világba, amíg észre nem vesszük valamilyen tünet formájában, hogy betegek vagyunk. Ekkor aztán felszaladunk a Google-re, megnézzük, mennyire halálos a betegség, és ha nem annyira, akkor megkérdezzük az ismerőseinket, barátainkat, ők mit csináltak hasonló helyzetben - ez az úgynevezett "bro-science". És ha tényleg óriási a probléma, akkor elmegyünk orvoshoz, de akkor is csak azért, hogy felírjon nekünk valamilyen pirulát, amit bevéve folytathatjuk azt az életformát, ami egyébként megbetegített minket.

"Quick fixeket", azonnali megoldásokat szeretnénk a rendszertől, hogy az egészség lehetőleg ne legyen ügy, amivel törődnünk kell; csak legyen, és ha mégis elromlik, nagyon gyorsan, mint ahogy a mobilunkat vagy a használati tárgyainkat megjavítjuk vagy lecseréljük, ugyanúgy egy újjal kezdhessük.

Melyik fronton állunk szerinted különösen rosszul? Táplálkozás? Testmozgás?

Ez egy elég összetett kérdés, ugyanis ezeknek a problémáknak mindig több rétege van. Vegyük például a káros szenvedélyeket: bizonyos szempontból ezen a téren állunk a  legjobban. Itt ugyanis tudjuk, melyiket csináljuk jellemzően, és ami igazán lényeges: vannak hiteles információink arra nézve, hogy az rossz nekünk. Az addikciókról tudjuk, hogy rosszak, az alkohol, a dohányzás, a szerhasználat - mindenki tudja, hogy rossz.

A mozgással kapcsolatban is egyre több emberhez jut el az információ, hogy mennyire rossz, ha nem mozgunk semmit, de még nem mérjük fel teljesen, hogy ez mennyire nagyon-nagyon rossz is pontosan. Ijesztőek azok az adatok, hogy az ülő életmód, még akkor is, ha eleget mozog valaki, mekkora rizikót jelent. Egyre több a tudás, írás ezzel kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy a társadalomnak csak egy nagyon-nagyon szűk rétege mozog napi harminc percet.

És akkor ott van a táplálkozás, amiről nem is tudjuk igazán, mi a helyes; akinek jó lenne, ha hinnénk ebben a témában, az orvos, például nem is találkozik ezzel a témával a képzése során. Minimális az az információ, amit erről az egyetemen lehet tanulni, ezért az orvos is kénytelen onnan tájékozódni, mint bárki más: a netről és a barátaitól.

Miért olyan fontos kérdés éppen a táplálkozás?

A másik kettő amolyan ha-dolog: nem törvényszerű, hogy megvalósul az, hogy mozogsz, vagy hogy dohányzol, de az, hogy naponta háromszor enni fogsz, az tuti. Az egészségünk szempontjából ezért az a legfontosabb faktor, hogy mit eszünk.

De hát rengeteg információnk van arról, mit érdemes enni, mi az egészséges. Miért nem csináljuk egyszerűen úgy, ahogyan tudjuk, hogy kellene?

Csak egy egyszerű példa: ha az ember kialvatlan, akkor a kutatások szerint az agya a magas cukortartalmú, magas zsírtartalmú ételekre vágyik majd, azokat fogja előnyben részesíteni. Mutass nekem egy olyan embert manapság, aki nem kialvatlan!... És ha ott van előtted két opció, hogy valami színes-csokis-cukros dolgot egyél, vagy egy almát, nyilván az előbbit fogod választani.

Az evolúció nyomán alaukult ki, hogy az agyunk úgy működik, hogy még ha nem is vagyunk fáradtak, a konkrét döntési helyzetben mindig hurráoptimisták és jelenfókuszáltak vagyunk: azokat a dolgokat részesítjük előnyben, amelyek rövidtávú kielégülést jelentenek.

Ez a viselkedési gazdaságtannak is az egyik alaptétele, de a mindfulness is arról szól, hogy az időnk nagy részét robotpilóta üzemmódban vagy a jövőben, vagy a múltban töltjük, ezért a konkrét döntési helyzetekben tulajdonképpen nem is figyelünk oda igazán. Attól ilyen nehéz ez az egész életmódváltás, hogy az agyunknak az a működési elve, hogy most legyen jó - aztán hogy mi lesz 60 év múlva, hogy fognak-e fájni a csontjaink, az neki már egy másik kérdés.

Hogyan lehet ezt a programot felülírni, ha ilyen mélyen gyökerezik? Hogy vehetem rá az agyamat, hogy ne akarja azt a Big Macet, különben baj lesz?

Tudatossággal. Ha te ezt eldöntöd, a kőkemény tudatosság a megoldás - csak borzasztóan fárasztó, és emiatt nagyon nehezen fenntartható. A Harvard Tudatos Egészségkultúra Modellje például azt mondja, hogy meg kell próbálnunk olyan környezetet kialakítani, akár a munkahelyünkön vagy otthon is, ahol a legegészségesebb döntés a legegyszerűbb.

Az a jó, ha olyan opciók vannak, amik mind egészségesek: nem az, ha ott a Big Mac és egy alma, hanem például ha ott egy zöld alma meg egy piros. Ha már messze kell menni a Big Macért, biztos, hogy nem azt fogod választani.

Így lehetne stratégiailag, tudatosan gondolkodni az egészségről, akár országos szinten is: olyan helyeket létrehozni, olyan környezetet, ahol az egészséges döntés a legegyszerűbb. A táplálkozás esetében ezt a helyzetet pluszban nehezíti, hogy rengeteg társadalmi, családi berögződés van bennünk ezzel a témával kapcsolatban, amiknek a felülírása óriási tudatosságot igényel.

Mi lehet az első lépés e felé a tudatosság felé? Mit tegyek az egészségemért, ha még nem vagyok éppen beteg, de már érzem, hogy kicsit rezeg a léc?

Visszalépnék egy lépést az elsőtől a nulladikig, egészen egy nagyon izgalmas kérdésig: miért akarsz egészséges lenni? A motiváció olyan téma, ami ritkán kerül elő az egészséggel kapcsolatban. Ha már valamit teszünk az egészségünkért, az általában egy félelem alapú motiváció: észreveszed, hogy gyorsabban ver a szíved, nem vagy jól, elmész orvoshoz, kiderül, hogy valami bajod van, és elkezded szedni a gyógyszert, mert félsz attól, hogy mi lesz. A gyógyszer például annyira elég, hogy nagyjából három hónap után az emberek 50%-a be sem veszi már azt az egy darab bogyót sem, mert negatív a motiváció, és így még ennyire sem tart ki. Az életmódváltás pedig jóval komplexebb, mint egy bogyó, szóval negativ motivációval nem sokra jutunk benne.

Az izgalmas rész megkeresni azt, hogy te miért akarsz egészséges lenni. Nehéz megválaszolni ezt a kérdést, de ha megvan, sokkal fenntarthatóbbá válnak azok a lépések, amiket az egészségedért teszel. Ha rájössz arra, hogy ha egészségesebben táplálkozol, rendszeresen mozogsz, alszol, jobban érzed magad, akkor jobb az életed, minden működik és innentől kezdve már ennek a fenntartásáért kell döntéseket hoznod, ami teljesen más, mint félelemből cselekedni - de ez az, amihez kell a segítség, ahhoz is, hogy egyáltalán elgondolkodjunk rajta.

Ez a nulladik lépés, és innen a legjobb első lépés az, hogy kiválasztod, melyik a legkönnyebb, melyik az, amelyikhez szívesen nyúlsz hozzá. Lehet a mozgás, az alvás, a táplálkozás; és bármerre indulsz, mindig kis lépésekben kell gondolkodni, például hogy heti egyszer nem eszel húst, vagy készítesz egy igazán finom, növényi alapú fogást. Ha ebből, ami könnyen megy, már szerzel egy kis lendületet, és megtapasztalod, hogy ez tényleg jó, akkor bele lehet nyúlni a többibe. Ehhez jól jön hozzá a családod, a barátaid támogatása - egyedül nagyon nehéz egy életmódváltást végigcsinálni.

Segíthet ebben az életmódváltásban az, ha lassítunk?

Hogyne. Lassítás nélkül ez az egész nem működik. Az egészségünknek a megőrzése és a visszaszerzése is időigényes folyamat. Aki ezt nem érti, nem fogadja el, az beteg marad, vagy előbb-utóbb megbetegszik, és akkor majd lassít. Ezzel a tempóval, ahogy ma élünk, muszáj lenne - a testünk, az agyunk ugyanis nem erre a sebességre van kitalálva. Bírja - egy darabig, csak olyan, mint a telefon: előbb-utóbb lemerül, és ha nagyon lenullázod magad, nagyon sok idő visszaállni a pályára. Ha hamarabb észbe kapsz, könnyebben sikerülhet.

És mi van, ha valaki azt mondja, hogy nincs ideje erre az egészre?

Morbidan hangzik ezt így kimondani, de igaz: akkor majd találkozunk a mentőben. Vagy az intenzíven. Ha máshol nem, ott kénytelen leszel lassítani - mert egy bizonyos ponton túl nem lehet tovább rohanni.

Dr. Márky Ádám

A Nemzetközi Életmód Orvostani Társaság első magyar szakorvosa, az Amerikai Életmód Orvostani Társaság tagja, a Longevity Project orvosigazgatójaként egy megelőzésen alapuló és így fenntartható, valódi egészségügy hazai meghonosításán dolgozik. Egyedüli magyarként hívták meg a Harvard T.H. Chan School of Public Health felsővezetőknek szóló A Tudatos Egészség Kultúrája képzésre Bostonba. Igyekszik kapcsolódni a magyar valósághoz is, így kéthetente csütörtökönként a Rétsági Mentőállomáson dolgozik mentőorvosként.

Herendi Kata pszichológus, a Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese. A Slow Budapest volt szakmai vezetője 2017-től 2019-ig.