Ismerős, amikor az ünnepek túlfűtöttsége, a túlevések, utazások, ünneplések/boldogkarácsonyozások után mindennél jobban vágyunk arra, hogy innentől kezdve 200%-ig egészségesen éljünk, mindig moderáltan együnk, többet sportoljunk és olvassunk, fejlődjünk szakmailag és a családra is jó sok idő maradjon?

Krajcsó Nelli írása

A 10 leggyakoribb év eleji fogadalom általában a következő:

Az ilyen gondolatokkal senki sincs egyedül - más kérdés, hogy mi lesz belőlük.

Kutatások szerint az, ha fogadkozunk, segít a változtatásban, ám az emberek felével évről évre megtörténik az is, hogy az új évben sem lesz semmi sem másképp ☺

A mindfulness módszertan szempontjából ezek a fogadalmak inkább egy szándék kinyilvánításnak tekinthetők, mintsem kötelező utasításoknak magunk felé.

Azt mondjuk, hogy ezek magok, amelyeket elültetünk, és meglátjuk, mikor kelnek ki, és mi lesz belőlük. Közben megengedjük azt is, hogy ne legyen belőlük semmi akkor sem, ha év elején adtunk magunknak egy határidőt.

Miért fontos és mit jelent ez a megengedő hozzáállás? Természetesen nem azt, hogy a mindfulness-re hivatkozva idén nem teszünk semmit az egészségünkért. ☺  Inkább azt, hogy tudatosabbak leszünk velük kapcsolatban.

Mint minden elhatározás, az újévi fogadalmak is csak gondolatok, amelyek alapvetően sok önkritikát és negatív előítéletet hordoznak magukban. Rick Hanson neurológus és pszichológus híres hasonlata szerint az elménk úgy működik a negatív vagy kellemetlen eseményekkel, képzelt veszélyekkel kapcsolatban, mintha egy tépőzár lenne: hamarabb odafigyelünk a negatívra, előszeretettel nagyítjuk fel és emlékezünk vissza rájuk. Míg a pozitív, kellemes részletekkel úgy vagyunk, mint a teflon: elsiklunk felettük és lekicsinyítjük őket. Így sokszor túl kíméletlenek vagyunk magunkkal, különösen az ünnepek csapongásai, „ez-még-belefér” attitűdje után.

Önegyüttérzés kutatások kimutatták, hogy az önkritika dupla stresszreakciót eredményez bennünk, mert ilyenkor egyszemélyben vagyunk támadók és támadottak. Az ilyen hozzáállás sokkal inkább demotivál és rosszabb eredményhez vezet, mint az, ha öngondoskodással és kedvességgel fordulunk a saját kicsapongó, még fehér cukrot és fehér kenyeret is vajjal evő (!) tökéletlen, keveset sportolt és olvasott énünk felé.

A kiritkusság, a bennünk lévő szigor egy szokás, amit lépésről lépésre, a tudatos jelenlét és ön-együttérzés gyakorlásával meg tudunk változtatni.

Kezdésnek tudatosíthatjuk, hogy az elme működése miatt a gondolatok sokszor nem egyenlőek valósággal.  Ebben a pillanatban sokunknak nagyon valóságosnak tűnhet az,  hogy az új év csak akkor lesz sikeres, ha a fent említett fogadalmakat tettek követik, és hogy az, ahogyan eddig voltunk, vagy az, amit eddig tettünk, nem jó. Amikor listát készítünk az újévi fogadalmakkal, érdemes tudatosítani azt, hogy a gondolatokat múltbéli tapasztalatok szülik, és mindannyian mintázatok alapján gondolkodunk. Listagyártáskor tipikus gondolkozási csapdákba sétálhatunk bele: a fekete-fehér gondolkodás, az általánosítás, a saját mgaunk hibáztatása mind ilyenek; folyamatosan körözhetünk bennük anélkül, hogy tudatában lennénk.

Ha már évek óta ugyanazok a megszegett fogadalmaink, elkezdhetünk kíváncsian mögéjük nézni: mit is akar ez jelenteni számomra?

A tudatos jelenlét, a meditáció egyik nagy felfedezése lehet az, hogy ahogyan figyeljük a gondolatokat, rájövünk, hogy azok, kifejezetten az ismétlődő gondolatmenetek, nehéz érzelmeket erősítenek meg. A meditáció lehetőséget ad számunkra arra, hogy tisztábban megfigyeljük ezeket a folyamatokat anélkül, hogy belevonódnánk.

Amikor tisztán, kíváncsian figyelünk, megjelenhetnek a gondolatok felhői mögött az igazi vágyak és szükségletek, amelyek sokkal hitelesebb, testreszabottabb fogadalmakat formálhatnak mint a bűntudatból érkező, tipikus társaik.

Néhány kérdés, amit feltehetsz magadnak:

• Milyen érzések jönnek fel bennem, ha az életemre gondolok?

Rendben van (és nem csak veled történik meg) az, ha jelen vannak nehéz érzések, félelem, utálat, harag. Ezek az érzések a teljes élet részei, és minél inkább elutasítjuk őket, annál nehezebb lesz változtatni életünk egy-egy területén a közeljövőben. Amint megengeded, hogy a harag jelen legyen például a munka-magánélet egyensúly kapcsán, az érzelem löketet adhat a pozitív változás felé.

• Mire van szükségem ebben a pillanatban?

Lehet, hogy egy ölelésre, ami annak (magunknak) szól, aki éppen nehézségekkel küzd. Lehet, hogy arra, hogy időt adjunk magunknak azzal kapcsolatban, hogy kitaláljuk, mit is csinálunk az új évben.

• A következő hozzáállások közül melyik szolgálná a sikeres évet számomra?

Elfogadás, elengedés, türelem, bizalom, kíváncsiság, önegyüttérzés, hála.

• Ha vannak már fogadalmaid, nézz rájuk megint: Milyen fogadalmak segítenek önmagam jobb elfogadásában?

• Mi az, amire már most büszke lehetek?

Ha nincs semmi ilyen, erős gyanúval élhetsz, hogy dolgod van az önkritika csökkentésével.

• Tudok-e a jelenre úgy nézni, hogy meglátom annak pozitívumait is? 

Ha te is az vagy, akire a boldogság mindig csak a jövőben vár, akkor ez egy fontos, napi gyakorlat lehet számodra.

• Hogyan tudok a legjobban gondoskodni önmagamról?

És ez lehet, hogy a sport mellett a habos kakaó is lesz, amikor éppen fáradt, fázós, rosszkedvű leszel.

Év közben pedig emlékezz: a mélyben mindig nyugalom van, így amint megérzed annak az örömét, hogy létezel, elenged az akarás és rájössz, hogy több jó van benned, mint amennyi rossz. Ennek megtapasztalásához pedig elég csak a lélegzetet figyelve üldögélni.

Krajcsó Nelli, mindfulness meditációs tréner és a Slow Budapest alapító-vezetője, csapatával 2012 óta vizsgálja a gyors-lassú témáját, és a lehetőségeket az egyéni egyensúly megtalálására. Folyamatosan tart előadásokat, egyike azon keveseknek, akik 3 TED színpadon is beszéltek már itthon. 2015-ben felkerült a La Femme 50 tehetséges magyar fiatal listájára, ő az első magyar anti-határidőnapló megalkotója, Budapesten biciklivel közlekedik, nincs okostelefonja, rendszeresen meditál és jógázik.