Azt mondják, a Facebookozásról és Twitterezésről nehezebb leszokni, mint a dohányzásról. A digitális méregtelenítésem olyan szakaszába érkeztem múlt pénteken, amikor olyan elvonási tüneteim voltak, hogy inkább elkezdtem megkérdőjelezni a kikapcsolás jóságát, egyáltalán azt, hogy szükség van rá. Hátha nem kell tovább küzdenem a feltörő ingerekkel.

Krajcsó Nelli írása

Lassan egy hónapja nem Facebookoztam, és két hete tértem vissza a nyaralásból a munkába, amikor is a kikapcsolás igazán kihívássá vált. Kezdve azzal, hogy eldöntöttem, írom ezeket a blogposztokat a tapasztalataimról és közben olvasok a témában. Na most ez az egész önképzés leginkább az interneten történik, ami annyi kattintással és szörfözéssel jár, hogy néha úgy érzem, semmi értelme a méregtelenítésnek. Eljutottam odáig, hogy a munkám (nonprofit kommunikációs tanácsadás és a Slow Budapest kommunikációja) miatt többször is voltam a Facebookon – bár csak információkat csekkoltam, és nem csináltam rajta semmi különöset. Nem is tudtam volna, mivel nem voltam bejelentkezve a saját profilommal. Rájöttem viszont arra, hogy tulajdonképpen nem lehet kikerülni a Facebookot, ha az ember kommunikációval foglalkozik, vagy képezi magát.

Arra is rá kellett ébrednem, hogy ha fáradt vagyok, jellemzően pénteken, és nehezebben koncentrálok a munkára, nagyon jól jönne a Facebook. Ez volt egy hete is: annyira kellett volna, hogy jöjjön az ihlet, és annyira nem jött, hogy kétségbeesve kerestem terelőutakat a neten, de mivel Facebook-mentesítek, bajban voltam. Eddig mindig ezt a felületet használtam arra, hogy elüssem az időt! Elnéztem hát az Instagram oldalunkra, megnéztem a blogunkat, és azt, hányan olvastátok az előző posztomat (ezt azóta többször is), nézegettem a nagy website-unkat, és kis javítanivalókat kerestem rajta, hátha rá tudnám vetni magamat valamire. A Google-ben is eltöltöttem jó sok percet színészek képeinek a nézegetésével. Olyan nyomorultnak éreztem magamat amiatt, hogy nem tudtam nyugodtan scrollozgatni a megszokott csatornámon, hogy tényleg rossz napom lett a végén.

Van ez a hosszú cikk a terelésről, mert igazából erről van itt szó. Azt írják benne, hogy a digitális világ és főleg a közösségi média azért hódít ennyire, mert az alapvető tevékenységünket, az elterelést, vagy saját magunk eltérítését (distraction) nagyon jól kiszolgálja. Egy idézettel kezdődik Elizabeth Barret-Browningtól, aki ezt írta 1839-ben:

“Azokban a fájdalmas időkben, amikor a fogalmazás lehetetlen, és az olvasás nem elég, a nyelvtan és a szótárak kiválóak az elterelésre.”

Úgy tűnik tehát, hogy megvolt ez bennünk mindig is, csak ma a költőnő valószínűleg a Wikipédián, online szótárakon, vagy a Google-ön térítené el magát – sokkal könnyebben és hosszabb ideig. Az elterelés ebben a cikkben pszichológiailag van megfogva: azt állítják, hogy ha várakozás közben okostelefonozunk, munka közben híreket olvasunk, vagy online játékot játszunk, azt az érzést adja nekünk, hogy mi dönthetjük el, mit csinálunk, és hogy szabadon választhatunk. A saját magunk eltérítése az éppen történő dologról igazából a függetlenségre való törekvésünk megnyilvánulása. Ezzel tudományosan sem egyetérteni, sem vitatkozni nem tudok, de igaz, hogy csinálom én is és igaz, hogy az interneten.

Ahogyan igaz rám a múltkori posztban végigvitt teória is: továbbra sem tudok nemet mondani annak a feltörő vágynak, hogy megnézzem, milyen és főleg hány visszajelzés érkezett az írásomra, az Instagramra feltöltött fotómra, vagy más Slow Budapestes posztra. Egyszerűen éhezem a visszajelzésekre, és a sikerélményre, amit a like-ok száma ad.

Ebben az állapotban fel is merült bennem, hogy mi értelme ennek az egésznek? Arról beszél mindenki, hogy a digitalizálódás miatt nem vagyunk képesek koncentrálni (Mikor olvastál el utoljára egy igazán hosszú könyvet?), nem tudjuk kifejezni magunkat színesen (Ha le kell írnod valakit a barátodnak, hány másodperc kell ahhoz, hogy a Facebookon köss ki az illető profiljánál?), nem tudunk hosszabb gondolatokat feldolgozni és szintetizálni. De ha ez is van, miért lenne szükségünk továbbra is a régi képességeinkre, mikor itt van az internet?! Mert itt van ez is: 

1. A digitális világ felgyorsít, az elfoglaltság érzetét adja, ami együttjár a stresszszint emelkedésével.

2. A digitális világ miatt rosszabbul alszunk, mert a kékfény miatt 22%-kal eshet a melatonin nevű hormon termelése, ami sötétben alakul ki és a jó alvásért felel.

3. A digitális világ elszakít az élet természetes folyásától és törvényeitől. Nem csoda, hogy a napi 16 órában az éterben élő gyerekek úgy gondolják, mindenre megoldás lehet egy app. Nekik a mi világunk a nem igazi világ. Ez az elszakadás pedig nagyobb agressziót és erőszakosságot alakíthat ki – a World of Warcraftnak köszönhetően az emberi élet könnyen kitörölhető és helyettesíthető.  

4. A digitális világ elmagányosodáshoz vezet, ami depressziót alakíthat ki. Már vannak kutatások a témában, elsősőroban gyerekekkel. Ahogyan van már katonaságnak beillő detox tábor is velük: Kínában a fiatal függőket a szülők trükkel küldik detoxkúrára, ők pedig sírnak, nem esznek és elvonási tünetektől szenvednek. Az első, nagyon depresszív dokumentumfilm el is készült róluk Web Junkie néven (a teljes film itt található, ez itt egy trailer): 

Mit tanultam az elmúlt két héten?

Nem a Facebook hiányzik, sőt augusztus közepéig nem is megyek szerintem fel rá egy újabb nyaralás miatt, és mivel sikerült átadni a slow budapestes Facebookos teendőket is másnak, nem is kell majd ott működnöm utána sem. És ennek őszintén örülök.

A kattintás és az e-mailek csökkentése viszont nagy falat, és még nem érzem, hogy változott volna bármi is. Bár amúgy is szoktam netmentes hétvégéket tartani, esténként nem tudok például kikapcsolni annyira, mint szeretném.

Jobban, koncentráltabban dolgozom, és tényleg lassabban telnek a napok, de rá kellett jönnöm, hogy mindig lesz valami, ami felgyorsíthat, amitől nem alszom, ami miatt agresszív lehetek – nem kell ahhoz a net.

Rájöttem arra is, hogy sokkal több időt vesz igénybe az offline lét, ahogyan időt kell szánni annak a megtervezésére is, hogy kikapcsoljak. Ez egybecseng a slow üzenetével, hogy csináljunk kevesebbet, ha lassítani akarunk – megint felismertem a saját üzenetünket! :)

Úgy érzem, és amúgy is mindig így próbálunk a Slow Budapesttel közelíteni a témák felé, hogy mélyebb változásra és feldolgozásra van szükségem ahhoz, hogy igazi méregtelenítés menjen végbe. A kérdés már csak az, hogy akarom-e?

A következő blogposztomban remélem már meg tudom határozni magamnak, milyen méregtelenítésre vágyom, és hogyan tudom megvalósítani majd mindezt az életemben. Hosszú távon lenne jó változást elérni, kis lépésekben haladok majd, mint mindig.

Addig is egy kis indulócsomag, ha elkezednéd a digitális méregtelenítést:

1. A fő célod legyen a kiegyensúlyozottság, tehát ne tegyél stresszt, nyomást magadra azzal is, hogy kikapcsolsz! Ez triviálisnak tűnik, de sokszor elfelejtjük, mert mindent tökéletesen szeretnénk csinálni. Kérdés, mi a tökéletes?

2. Határozz meg ez alapján egy időtartamot, amikor nem leszel online. Ez lehet egy hétvége, egy hét, egy hónap, az ebédszüneted.

3. Mit jelent az, hogy nem vagy online? A szabadidőben ez könnyebben megy, mert ott te vagy a főnök, ott lehet a cél a teljes kikapcsolás. A munkahelyen a kikapcsolt ebédek, az e-mailek minimalizálása, koncentrált e-mailes órák beiktatása, és a teljes Facebookmentesség is lehet a cél. 

4. Segít az, ha hozol egy olyan szabályt, hogy nem lehet telefont, tabletet, gépet bevinni a hálószobába. Helyette készülj könyvekkel (konkrétan írj listát, és szerezd be őket), mert sok szabadidőd lesz, ami elsőre ijesztő lehet, és ürességet okoz. Én márciusban így olvastam el 4 könyvet :)

5. Próbáld meg elhagyni a hírolvasást, és kezdj el leiratkozni a felesleges hírlevelekről! Hányat kapsz egy héten? És hányat olvasol el?

6. Ha FB-mentesítesz, érdemes kirakni erről egy posztot, hogy ne legyen félreértés. 

7. Ha kikapcsolsz, új programok és szokások beiktatása fog segíteni, a lényeg, hogy készülj fel erre és a velük jövő érzésekre. A nyaralásra itt egy guide.

Ez az írás a Slow Budapest anti-határidőnaplójához kapcsolódik: a napló megalkotói és használói, az ott szerepeltetett havi slow kihívásokkal összhangban, minden hónapban új témát járnak körül a lassítás jegyében. A július a digitalis méregtelenítésről, az augusztus az ízekről, a szeptember a ritmusról szól. Célunk továbbá egy digitális detox sorozat elindítása 2015 őszén, ehhez is gyűjtjük a tapasztalatokat.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére! Vagy támogasd a blogot, hogy még több írás születhessen a jövőben!