Augusztusi Slow Együtt eseményünkön most a túltervezettséggel vettük fel a harcot. Mert hát miről is szól ma az életünk? Todoist. Google Calendar. Wunderlist. Ismerősek? Olyan alkalmazások, amelyek segítenek a napjaink beosztásában, a feladataink vezetésében, egyáltalán: a tervezésben. Feljegyezhetünk bennük találkozókat, amiken részt kell vennünk, elintézendő ügyeket, akár még azt is, hogy este vár ránk egy adag mosatlan. Egyvalamiben azonban nem tudnak segíteni.

Herendi Kata írása

Nem tudnak figyelmeztetni rá, hogy néha le kell mondanunk az irányításról, és teret hagyni a spontaneitásnak. Bármilyen naptárt vagy appot használunk, biztosan dugig van a tennivalóinkkal. Így arra kényszerülünk, hogy mindent gondosan, előre megtervezzünk, majd óriási stresszt éljünk át, ha valami nem a terveknek megfelelően alakul. Pedig azokban a pillanatokban, amikor muszáj búcsút intenünk a kontrollnak, lehetőségünk van megtapasztalni egy elsöprő, szabadsággal teli élményt: a spontaneitást.

Megfigyelted már, hogy a legkedvesebb emlékeink szinte mindig a spontán, előre tervezés nélküli pillanatokból születnek? Amikor hirtelen ötlettől vezérelve sétára indulunk egy ismeretlen környéken, amikor nyaralás közben farkaséhesen, lemerült telefonnal kóborolunk egy idegen városban, és rábukkanunk a tökéletes étteremre, vagy amikor összefutunk valakivel egy délutáni kávéra, de még órák múltán is beszélgetünk, miközben lassan ránk esteledik…

Ezeket a perceket nem lehet előre megtervezni. Nem írhatjuk fel egyetlen alkalmazásba sem emlékeztetőként: „Légy spontán!”, szigorúan reggel nyolctól reggel kilencig. Pedig a spontaneitás olyan érték, ami rengeteg pozitívumot adhat a napjainkhoz.
A túltervezett, alkalmazások által szabályozott élet, amit napjainkban élünk, gyakran nem a mi hibánkból alakul ki. Egyszerűen így alakul; pörgős napok sora követi egymást, elintéznivalók hada, időnként, talált kincsként, egy-két szabad órával, amit szintén gondosan megtervezünk, hogy a lehető leghasznosabban tölthessük el. Tudatosan szervezzük a mindennapjainkat, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy a minőségi időtöltés döntés kérdése.

Csakhogy, éppen emiatt a tudatosság és döntéskényszer miatt, nagyon kevés terünk marad a szabadságra, és nehezen élhetjük meg, ha valami nem a tervezetteknek megfelelően alakul. Szorongunk, ha nem jár a busz, vagy zárva van a kedvenc kávézónk, vagy nem abban az időpontban ér rá valaki, ami nekünk megfelelne - mert elkésünk, és az a kávézó pont félúton az edzőterem és a lakásunk között van, és különben is, tele a naptárunk. Miközben az évek során mesterfokra fejlesztjük a feladatokkal való zsonglőrködést, elfelejtjük, milyen az, amikor időnként csak hátradőlünk, és hagyjuk, hogy arra sodorjon az élet, amerre akar, amerre mennünk kell.

Ha előre megtervezni nem is tudjuk, van mód arra, hogy visszacsempésszük a spontaneitást az életünkbe. A kulcs nem más, mint a bizalom.
Amikor meghozunk egy döntést arról, mivel töltsük az időnket, általában gondosan mérlegeljük a lehetőségeket és a következményeket. Amikor azonban spontán döntést hozunk, ezt idő hiányában nem tehetjük meg. Az egyetlen, amire ilyenkor támaszkodhatunk, az, hogy megbízunk másokban, magunkban, a hirtelen ötleteinkben, a megérzéseinkben.

A bizalom, a spontán döntéshozás ijesztően hangozhat, hiszen hozzászoktunk az alapos, körültekintő tervezéshez. De a spontaneitást nem úgy kell elképzelnünk, hogy véletlenszerűen választunk magunknak munkahelyet vagy továbbtanulási lehetőséget. Sokkal inkább a kis dolgokról van szó, azokról az apróságokról, amik meghatározzák, hogy érezzük magunkat egy adott napon.

Miért ne változtathatnánk a berögzült szokásainkon néha? Miért ne próbálhatnánk ki új ízeket, ismerhetnénk meg új útvonalakat, találkozhatnánk új emberekkel?

Az állandó tervezés biztonságérzetet nyújthat számunkra, de egy idő után a lehetőségeink beszűkülésével jár. Ilyenkor jöhet jól a spontaneitás, a rutin megtörése. Ha úgy érezzük, a nagy, fontos dolgokban biztos talajon állunk, bátran megengedhetünk magunknak egy kis szabadságot. A spontaneitáshoz nem kell terveznünk, nem kell akarnunk, csak engednünk, hogy a dolgok megtörténjenek.

Emlékszel még, milyen volt gyereknek lenni? Milyen volt, amikor a játék volt a napjaid legfontosabb része, és teljesen el tudtál benne merülni?

És arra, hogy mit jelentett gyerekként a nyár?

A spontaneitás gyakorlására kevés alkalmasabb időszakot lehet elképzelni, mint a nyári hónapok. Megannyi illatos, színes zöldség és gyümölcs csábít kóstolásra, a meleg nyári esték sétára hívnak, szinte korlátlan időt tölthetünk kint, a szabadban. A nyár hagyományosan a szabadság, a nyaralás ideje, ilyenkor mindannyian hajlamosak vagyunk kicsit „lazulni”. Ez a legjobb alkalom arra, hogy meghalld azt a kis belső hangot, ami a spontán ötleteket súgja, és bátran rábízd magad! Ha pedig valaki másnak támad jó gondolata, bízz benne, és mondj igent! Spontán találkozó a családoddal, barátaiddal, egy séta, közös főzés, közös játék, egy új íz, új élmények, új arcok… Mindössze annyit kell tenned, hogy nem tervezel. Ne tegyél fel kérdéseket, ne kételkedj, ne akarj mindent előre tudni.

Csak menj.

Herendi Kata pszichológus, a Pszichoforyou online pszichológiai magazin főszerkesztő-helyettese. A Slow Budapest volt szakmai vezetője 2017-től 2019-ig.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!

Fotó: Biró Eszter