Milyen jó volt gyereknek lenni, igaz? Emlékszel még, hogy neked miért?

Amikor én erre gondolok, akkor mindig a nagyszüleimmel a Rakaca tó partján töltött nyarak emléke jelenik meg előttem. Egy apró faházuk volt ott, ahová a vízvezeték és a gáz sem volt bevezetve, ennek ellenére nem tudok elképzelni olyan helyet, ahol jobban szerettem volna lenni, mint ott. A mai napig tisztán emlékszem a tópartot övező nyárfák susogására, a környező dombok vonulatára, és az élővíz jellegzetes illatára.

Rádó Zsófi írása

Ott tanultam meg úszni is: nagyapámtól nagymamámig tempóztam és vissza, majd lassacskán egyre hosszabb távokat tudtam megtenni. Sosem felejtem, hogy milyen nagyokat úsztunk, mennyi izgatott várakozással ültem a horgászbot mellett, és milyen finom, ropogós szalonnákat sütöttünk, és hogy ilyenkor mennyire szerettem nézni a sötétben a tüzet. Volt egy csónakunk is, amivel be lehetett evezni a vízbe, és felfedezni, hogy a tó közepén is van egy rész, ahol leér a lábam – ez volt az igazi boldogság!

A nyaraló csekély felszereltségű volt, nem volt TV sem például, de a teraszt befutotta a szőlő, aminek árnyékában a hűvösben lehetett olvasni, társasjátékozni, limonádét inni. A kert végében szabadon nőtt a málna, ahonnan bármikor lehetett szemelgetni, esténként szabadon jöttek-mentek a sünik, a szentjánosbogarak, nappal a kis békák és a csigák.

Igazi gyerekparadicsom volt, ahol mindig volt valami izgalmas, és legfőképpen lehetett a legfontosabb dolgot is csinálni: pihenni! Mi másról is szóljon a nyár, ha nem a hétköznapi rohanásból való kikapcsolódásról, a semmittevésről és láblógatásról?

A mai nagyvárosi gyerekek nyara egészen máshogy telik. Az én gyerekeim is volt, hogy táborról táborra jártak nyáron, ahol érdekes és izgalmas dolgokat tanultak és gyakoroltak ugyan, de nem volt idejük a legfontosabbra: a pihenésre. Ezért idén nyáron összesen egy táborba mennek, ezt leszámítva itthon leszünk. A nyaralásunkat is belföldön, egy vidéki vendégházban fogjuk tölteni, ahol hasonló slow élményekkel fogunk töltekezni.

Én abban hiszek, hogy nem kell felvenni a versenyt az Instagram és Pinterest sztár szülőkkel ahhoz, hogy elég jó nyári emlékeket szerezzünk. Elég az is, ha sok olyan közös pillanatot élünk meg, amik kellemes emlékké válnak. És még csak nem is kell, hogy az fényképen is jól mutasson az interneten, elég ha csak annak élem meg. Elég az is, ha jelen vagyok a pillanat varázsában, és csakis mi fogunk rá emlékezni milyen csodálatos volt.

Mindezek miatt idén nyáron kétszer is meggondolom, hogy milyen programokra mondok igent: mert látom a lányaimon is, hogy milyen fontos a pihenés. Fontos dolgot ad az életükhöz az is, ha van lehetőségük unatkozni. Ha van lehetőségük önfeledten élvezni a kertet. Ha van lehetőségük olvasás közben elszundítani. Ha van lehetőségük rég elfelejtett társasokat újra elővenni, vagy a hatalmas juharfánk árnyékában kártyázni.

Különösen fontos ez egy olyan világban, ahol mindenhonnan azt halljuk, hogy „ha lemaradsz. kimaradsz”, ahol állandó kísértés, hogy akkor vagy jó szülő, ha minden programot kipróbálsz vele.

Örülök nagyon, hogy manapság sok a lehetőség, mert a szervezett elfoglaltságok is fontosak, de a szülők felelőssége ilyenkor még nagyobb: egyensúlyt kell teremteni, mérlegelni kell, hogy mi az igazán fontos.

A gyerekeink számára most telik az idő, amire úgy fognak visszagondolni, mint „a gyerekkorom nyarai”. A lehetőségekhez képest engedjük őket élvezni ezt, engedjük őket egyszerűen gyereknek lenni, pihenni, unatkozni és lábat lógatni - hiszen a rohanásra ott lesz nekik még az egész felnőtt élet.

Egyszerűen szép nyarat kívánok mindenkinek!

Dr. Rádó Zsófia környezetvédelmi szakjogász, mediátor, life coach. Két gyermek édesanyja, mellette egy hulladékgazdálkodással foglalkozó cég tulajdonosa. Nyolc éve járja az önismeret útját, szakterülete az erőszakmentes kommunikáció, amiről blogot is ír. Egy éve ismerkedik az egyszerűsítéssel és a mindfulness-szel is.

Szívesen olvasnád a jövőben is a blogposztjainkat? Iratkozz fel a Slow Budapest hírlevelére!