Milyen jó volt gyereknek lenni, igaz? Emlékszel még, hogy neked miért? Amikor én erre gondolok, akkor mindig a nagyszüleimmel a Rakaca tó partján töltött nyarak emléke jelenik meg előttem. Egy apró faházuk volt ott, ahová a vízvezeték és a gáz sem volt bevezetve, ennek ellenére nem tudok elképzelni…

Sokat foglalkozom ezzel a szóval, és ma, hogy a nemzetközi slow napot ünnepeljük, eszembe jutottak azok a szempontok, amelyek az elmúlt hat évben formálták gondolkodásomat a slow-ról. Krajcsó Nelli írása

Engedett a fagy a szorításából, és bár még nem minden nap van felhőtlen verőfény, azért már a levegő illatán érezni és a városi hangokból is hallani: itt a tavasz. Talán neked is ismerős érzés ez: egyfajta újjászületés. Reggel sokkal könnyebb felkelni, könnyebb nekiállni sportolni, szívesebben…

Nem tudom, ti hogy vagytok vele – én nemrég nagy fába vágtam a fejszémet: elhatároztam, hogy megtalálom a módját, hogy mindig legyen időm azokra a dolgokra, amik valóban fontosak. Olyan döntés ez, amiről úgy érzem, már régen esedékes (lett volna); túl régóta pörögnek már számolatlanul a napok úgy,…

Életemben először akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy boldog vagyok, amikor 10 vagy 11 évesen a nyári szünet közepén, egy napsütéses napon az utcában élő barátaimmal együtt mászkáltunk a mezőn, velünk volt a kutya és egy focilabda. Nádason gázoltunk át, cél nélkül mentünk…