A wabi sabi kifejezést nem találjuk a japán szótárakban és nem is hallhatjuk a japánok beszédében egészen addig, míg rá nem kérdezünk. A wabi sabi ugyanis egy olyan magától értetődő életérzés, ami a japán kultúrát és a benne élő emberek szemléletét alapvetően meghatározza. Valószínű csodálkoznak azon a tőlünk keletebbre élő embertársaink, hogy miért tanulmányozzuk az életmódjukat, miért írunk könyvet belőle és miért lehet felénk annyira felkapott téma az, amiről ők még csak nem is beszélnek. Talán azért, mert a wabi sabi megtapasztalásában feloldódhat mindenki, aki a természettől elidegenedve, túlhajszolva és tökéletességre törekedve küzdi át magát egyik napból a másikba.

Pivarcsi Dorina írása

A felnőtt élet könnyen átcsúszhat egy versenybe: reggel ugorj ki az ágyból, hogy ma még többet tudj teljesíteni, még többre tudj haladni, még messzebbre tudj jutni. Fáradt vagy? Nem baj, igyál egyel több kávét, két óra múlva még egyet, csak haladj előre, menj-menj mert sosem jutsz a dolgok végére. Így loholunk át a hétköznapokon, feladatról-feladatra ugrunk és úgy telik el a nap, hogy közben fel sem tűnik, hogy nem ettünk, nem ittunk, csak loholtunk. Belegondoltunk már, mit közvetítünk az örökös hajszából a gyermekeink felé?

Rádó Zsófi írása

Amikor lassításról beszélünk felnőttként, az időbeosztásunk átalakítása után a következő lépés általában az, hogy felismerjük, mennyi felesleges információ ér el bennünket. Mennyi időt töltünk internetezéssel, hírek olvasásával, közösségi médiával, mennyi ingert fogadunk be egy háttérben szóló rádió vagy tévé irányából. Akár az utcára kilépve is rengeteg információ verseng a figyelmünkért: hirdetőtáblák, a boltok cégérei, képernyők, járművek, járókelők, elkapott beszélgetések - és mindemellett talán még azt is észrevesszük, milyen szép a homlokzata némelyik háznak. Most képzeljük magunkat gyermekünk helyébe: vajon ő mit fogad be mindebből? És mire van szüksége ezek közül? Alább a felnőtt világ kiszűréséről szóló cikkem második részét olvashatjátok.

Faragó Ági írása

Testi fájdalmaink gyakran akadályoznak minket a nyugodt mindennapokban. Fájdalmaink a rohanó, túlhajszolt világunk folyományai is lehetnek, egyfajta lelki üzenetek, amik a változtatásért kiáltanak, mi viszont nem hallgatjuk meg őket. A fájdalom az élet velejárója, nem kerülhetjük el, ezért érdemes közelebbről megismernünk. Az egyik leggyakoribb testi fájdalmunk a fejfájás, melynek 70-90%-a lelki eredetű. A fájdalomcsillapítók beszedése mellett érdemes más módokat is keresni az enyhítéséhez, amelyek a tünetkezelésen túl hosszú távon is segítségünkre lehetnek. Április 18-i SlowHow: Testi-lelki fájdalmaink c. előadásunk meghívottjával, Hal Melindával beszélgettünk a fájdalomhoz való hozzáállásunkról és az enyhítés lehetőségéről.

Pivarcsi Dorina interjúja 

Modern, városi életet élve rengeteg lehetőség tárul elénk, egy valami azonban egyre kevésbé elérhető: a valódi, érintetlen természet. Mostanra sokan eltávolodtunk az évezredeken át természetesnek vélt életmódunktól, amiben például az állatokkal való interakció magától értetődő volt. A városiasodásból származó jólét és biztonság ellenére sokszor elégedetlenek vagyunk és különböző alternatívákat keresünk az életre, de eszünkbe jut-e vajon, hogy talán az állatok is hozzásegíthetnek minket a kiegyensúlyozottsághoz.

Pivarcsi Dorina írása

A halogatás tulajdonképpen az az állapot, amikor arra vagyunk motiváltak, hogy ne csináljuk semmit. Az édes semmittevés alapvetően egy jótékony és hasznos időtöltés, kivéve amikor a kötelességeink rovására megy. Akkor ugyanis a várt felüdülés és kipihentség helyett inkább kelti káosz érzését az emberben. Ennek ellenére mégis hajlamosak vagyunk a halogatásra. Vajon miért éri meg nekünk mindez? Március 25-i SlowHow előadásunkon Takács Ildikó, munka- és szervezetpszichológus vezet be minket a halogatás pszichológiájába. Interjúnkban a halogatás hátteréről beszélgettünk.

Pivarcsi Dorina interjúja 
 

A rohanó világban kénytelenek voltunk megtanulni, hogyan kell kevés alvással, de annál több koffeines itallal véghez vinni egy hétköznapot. Hiába próbálunk hosszú évek óta lefaragni az alvásidőből, még mindig változatlanul szükségünk van rá. Az emberek több mint 60%-a kialvatlan. Legtöbbjük azért, mert egyszerűen nincs ideje aludni. De vajon meddig bírjuk még a harcot? Hol vannak a határaink? Február 21-i SlowHow előadásunkon Dr. Csábi Eszter pszichológus, alváskutató vezet be minket a jó alvás tudományába. Interjúnkban arról beszélgettünk, milyen fontos szerepet tölt be az alvás az életünkben.

Pivarcsi Dorina interjúja

Amikor lassításról beszélünk felnőttként, az időbeosztásunk átalakítása után általában a következő lépés, hogy felismerjük, mennyi felesleges információ ér el bennünket. Mennyi időt töltünk internetezéssel, hírek olvasásával, közösségi médiával, mennyi ingert fogadunk be egy háttérben szóló rádió vagy tévé irányából. Talán eszünkbe sem jut, hogy gyerekeinknek ugyanígy megterhelő lehet a túl sok információ, ami részben a képernyőkről, részben a felnőtt világból áramlik feléjük. Mivel ez egy nagy téma, a felnőtt világ kiszűréséről két részletben fogok írni itt a SlowBlogon.

Faragó Ági írása

Rengetegen elhatározzuk az új év alkalmából, hogy mostantól gyökeresen változtatunk az életmódunkon, többet sportolunk, egészségesebben táplálkozunk, pihenünk, meditálunk... Amilyen szép elképzelések ezek, általában olyan gyorsan bele is bukunk, pedig az egészségünknél kevés fontosabb értéket birtoklunk életünk során. Miért feledkezünk meg róla olyan gyakran mégis? Mit tehetünk azért, hogy minél tovább megmaradhasson, és hogy ezúttal tényleg tegyünk érte? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dr. Márky Ádámmal, a Nemzetközi Életmód Orvostani Társaság első magyar szakorvosával, aki január 24-i SlowHow: Az egészség slow! előadásában az életmód orvoslásról mesél majd nekünk.

Herendi Kata interjúja

Ismerős, amikor az ünnepek túlfűtöttsége, a túlevések, utazások, ünneplések/boldogkarácsonyozások után mindennél jobban vágyunk arra, hogy innentől kezdve 200%-ig egészségesen éljünk, mindig moderáltan együnk, többet sportoljunk és olvassunk, fejlődjünk szakmailag és a családra is jó sok idő maradjon?

Krajcsó Nelli írása