Engem nem zavar az életmódváltás témája,de nem érint, Viszont as súlyos tárgyi tévedések okozta hamis kép a Csúcshegyről igen,mivel a 70-es évek óta itt nem élet van,hanem családiházas övezetnek kijelölt tartalék terület! Élet a 20-as évek óta van a hegyen, amikor megynyílt a Menedékház, posta és telefonállomással, sioktatással, fogadóval. Ugyanebben az utcában két gyermeknevelő intézet is állt a polgárok Hungaicanán található engedélyezésű lakóházait kiszolgáló kis templom mellett már ebben a korszakban. A lenti részeken valóban folyt kertészkedés kis tanyaszerű otthonok telkein, de ez már az 1920-as évektől egy polgárosodó városrész volt, ahol az sok kézműves mellett egy komolyabb kovácsműhely is képviseltette magát. Örülnék ha Gábor aki sarokszomszédom végre megismerni azt a hegyet, ahol a régi lakosokkal nehezen jön ki, mert neki sem kellene egy 140m hosszú keskeny csíkon váltania életmódot, hanem a terület rendezését támogatva és nem ellenezve, egy normális téglatest tulajdonosaként teljesedhetne ki, Ivóvízzel, csatornával óvva a talajt. Ez még sem tanyavilág, ami a hegy túloldalán kezdődik a solymári földeken és tized , vagy távolabb huszad áron. Remélem mindannyian boldog természetközeliségben élhetünk így egy nem ivóvizet sem kapó fővárosi városrészen, melynek dokumentáltan 100 éves lakottsága van már.

Bejegyzés: Vegán Hegylakó - Egy útkeresés vissza a természethez

A négy alapgondolat

Felismerjük jelen életünk értékes lehetőségét, hogy egy buddha módszereit használva számtalan lény javára válhatunk.

Emlékezünk arra, hogy minden, ami összetett, mulandó. Egyedül a tudat határtalan, világos tere maradandó, s bizonytalan, mennyi ideig állnak rendelkezésünkre a feltételek, hogy felismerjük ezt.

Megértjük az ok és okozat összefüggését. Csak tőlünk függ, hogy mi történik velünk. Korábbi gondolatok, szavak, cselekedetek váltak jelenlegi állapotunkká, s most ültetjük el jövőnk magjait.

Végül megnézzük, miért is dolgozunk a tudattal. Egyrészt azért, mert a megvilágosodás a legmagasabb szintű időtlen gyönyör, másrészt pedig azért, mert nem válhatunk mások hasznára, amíg magunk is zavarodottak és zaklatottak vagyunk.

Bejegyzés: Mi a meditálás valódi célja?

Remek cikk! Köszönöm

Bejegyzés: Szeretnéd a gardróbodat is tudatosan kezelni? Íme egy kis útravaló zöldülni vágyó boltkórosoknak

Ez egy nagyon szép felfogása az életnek. Csak az az érdekes, hogy a hétköznapi japán élet pont az ellenkezőjéről szól: hajtás, teljesítménykényszer, agyonhajszoltság, kimerültség, perfekcionizmus, folyamatos szégyenérzet, ítélkezés megbocsátás nélkül, sok öngyilkos. Az elmélet és a gyakorlat nagyon messze van egymástól.
Én nagyon szeretek sok mindent a japán kultúrában, pl. a wabi sabit is, de a maximalista teljesítményhajhász mindennapjaik elriasztanak, nem tudnék ott élni.

Bejegyzés: Wabi Sabi - Útmutató a belső békéhez japán módra

A versengés lényege az, hogy győzzek és ezért nekem jobb legyen, mint másoknak. Nagyobb szeletet kapjak a tortából, mert nem elég annyi, amennyi jut. A verseny azért káros, mert a győzelem a siker és boldogság reményével kecsegtet, de valójában csak a vereséget, szenvedést és boldogtalanságot erősíti. Az ok: ha ketten versenyeznek, az egyik győz, a másik veszít, tehát 50% esélyed van a sikerre. Ha tízen versenyeznek, az egyik győz, a másik kilenc veszít, tehát 10% esélyed van a sikerre. Viszont ennek eredményeként mindenképpen a csoport (közösség, társadalom) 90%-a lesz boldogtalan és csak 10%-a boldog. Az eredmény: a versengő társadalom tömeges boldogtalanságot, mérhetetlen erőfeszítést és szenvedést, kudarcot termel. Lényegében tönkreteszi az embereket. Ez egy beteg és megbetegítő társadalom, ami elpusztítja önmagát. Erről szól az iskolai hajrá, a versenysport, a tőzsde, a munkaverseny, a rengeteg elvárás, sikerhajszolás és persze a kapitalizmus. Kevesek sikere és boldogsága sokak kudarcára és szenvedésére épül. Ebben a küzdelemben csak azok nyernek, akik nem vesznek benne részt.

Bejegyzés: Felnőtt hajsza

Egy írás mindarról, amit a versengésről (és együttműködésről) általában tudni kell:

egyvilag.hu/temakep/079.shtml

Bejegyzés: Felnőtt hajsza

@Uttoro: Nem, Dóriék repülővel is utaztak, amikor távolabbi célországba indultak. Az előadása estéjén erről is kérdezték. Ők is tudják, hogy ez messze nem ideális megoldás, ám figyelnek arra, hogy csak akkor utazzanak repülővel, ha biztosan nincs más megoldás, nem ugranak ki pl. Londonba egy hétvégére. Ez már a mi megjegyzésünk, de: még így is messze jobban állnak ökológiai lábnyommal, mint sokan.

Bejegyzés: „Tömeggyártott szuvenír helyett vegyél inkább egy szelet sajtot egy nénitől”

Ötven ország.

Nyilván elkötelezett környezetvédőként úszva, és kerékpárral ment mindenhová. Nem vett csomagolt élelmiszert, csak a repülőgépe égetett kerozint olyan 100.000 kilométeren.

Bejegyzés: „Tömeggyártott szuvenír helyett vegyél inkább egy szelet sajtot egy nénitől”

@na4: Sokszor éppen a lehetőségeknek ez a tengernyi volta okozza a gondot, hiszen nem tudhatjuk előre, melyik lesz az, ami igazán nekünk való, amelyik valóban megéri majd a ráfordított időt.

Bejegyzés: „Nem jut idő arra, hogy a fiatalok végiggondolják az élet nagy kérdéseit”

No ez az a sopánkodás, amit sosem tudtam megérteni. A világ kinyílt és telis-tele van lehetőségekkel, a témák az utcán hevernek, csak le kell hajolni értük, szinte minden nap egy új lehetőség. Ez régen egyáltalán nem így volt. Sopánkodás helyett inkább vessük bele magunkat a lehetőségek tengerébe. Just go and do it!

Bejegyzés: „Nem jut idő arra, hogy a fiatalok végiggondolják az élet nagy kérdéseit”

köszönöm szépen! nagyon jól esett ezeket a sorokat olvasni, mert arról olvastam, hogy nem vagyok egyedül 32 évesen ezzel a kétségbeesett útkereséssel, pedig nagyon egyedül érzem magam benne. mindig csak olvasok arról, hogy mennyire sok az útkereső, de én személyesen még nem nagyon találkoztam ilyennel, ellenben sok beletörődővel, aki már rég feladta 30 éves korára, mondván, hogy: 'nem szeretem, amit csinálok, nem szeretem, ahol vagyok, de ilyen az élet. nem azért dolgozunk, hogy örömünket leljük benne, hanem azért, hogy ne haljunk éhen és ne válogassunk, hanem örüljünk, ha van munkánk ebben a mai világban...' ez a hozzáállás gyerekkorom óta rettenettel tölt el.
nagyon inspiráló az a gondolat, hogy nincs tökéletes pillanat, vagy helyzet, mert én évek óta tulajdonképpen erre várok. addig bele ugrottam többször is az ismeretlenbe, próbálkoztam sok területtel, több országban, zorbásan táncoltam, de a zene sosem jött..és már 3 éve teljesen leálltam a próbálkozással, csak önkéntes munkákat vállalok hébe-hóba. de ez a bejegyzés most olyan lendületet adott, hogy elhatároztam, hogy ismét ugrani fogok és nem várok tovább A Tökéletesre. bízom benne, hogy majd a zene is elindul előbb utóbb.. várom a sorozat folytatását!
üdv,
adri

Bejegyzés: Iránytű útkeresőknek

Remek. Köszönjük.
1. Én pl. nem szeretem a combinot. Túl nagy, be vagyok zárva egy tömegbe, amit nem látok be, tényleg szorongást okoz.
2. Biciklizni jó, Nem sportszerűen, csak lelassulni 15 percre, a fagyizóig (mellette a söröző :)) és vissza. Közben hétköznapi kaland is, mert olyasmit látsz, amit a kocsiból-buszból nem,
3. Városi park? Hét végén nagyobb stresszor lehet mint a körút (a zsúfolt strandokkal együtt) - mert az utcán természetes a ricsaj, zsibvásár, a parkban, vagy a víz mellett, viszont épp az ellenkezőjét keressük.

Rigóczki Csaba

Bejegyzés: “Egy nagyváros alapmechanizmusa, hogy leszívja az idegrendszerünket.”

Iden, egy ketevessel es egy harom honapossal pontosan igy cselekedtem. Eszrevettem a paranyi csodakat, a ket pottommel.
Es halat adtam sok mindernert.

Bejegyzés: Advent: Követhetünk más utat a családdal

@Niki_1991: Nagyon köszönöm a gondolataidat, én is folyamatosan tanulom, hogyan lehet egyensúlyt tartani a digitális világban. Most éppen Facebookmentes időszakot tartok :)

Bejegyzés: Miért nem olvasunk többé az interneten?

Annyira igazak, amiket írtál, gyerekkoromban csak úgy faltam a könyveket, középiskolában már csak terveztem, mert nem volt idő, ahogy azóta sem. Időnként mikor meglátok egy hosszabb cikket szinte belefájdul a fejem a gondolatba, hogy meddig tart elolvasni. Ebben a sok információban én lelassultam, borzasztó lassúnak érzem az olvasási sebességemet és bosszant. Most szereztem a második diplomámat, 24 éves vagyok és nem tudok gyorsan olvasni, huzamosabb ideig odafigyelni és összefoglalni a lényeget. Azt hiszem most lett elegem, sok időt töltöttem eddig a facebook nézegetésével, most már inkább kikapcsolom, hogy másra figyeljek, leiratkoztam az érdektelen hírlevelekről, rendszereztem a postafiókomat és tartom a rendet.
Engem a számítógéptől elszakítani nem lehet már csak a programozó végzettségem miatt se, de esténként rendes lapozható könyvet olvasok!
A neten próbálok hasznos információkat gyűjteni, persze ugrálok weboldalak közt (pl nem emlékszem, hogy jutottam ide, csak annyira, hogy a TED-es előadásodon keresztül), de olyan infókat gyűjtök, amik hasznosak lehetnek pl az olvasási sebességemre, a nyelvtudásomra vagy az életmódomra nézve, van még hova fejlődnöm. :)

Bejegyzés: Miért nem olvasunk többé az interneten?

A cc gomb benyomásával lehet bekapcsolni a feliratot.

Bejegyzés: Philippe Borrel: Sürgősen lassítsunk!

Sziasztok!
Hogyan varázsolható elő a magyar felirat?
Üdv:
Éva

Bejegyzés: Philippe Borrel: Sürgősen lassítsunk!

Egyetértek a cikkíróval. Nekem soha nem is volt okostelefonom, és csak március óta vagyok a Facebookon, akkor is csak azért regisztráltam, hogy a "mátrix" lakói között népszerűsítsem a tudatosan egyszerű életmóddal és slow movementtel foglalkozó egyik blogom és a lean szemlélettel foglalkozó másik blogom.

Azonban szinte már a saját blogoktól is függőségbe kerülhet az ember, én pl. a már 4 éves leanes blogomnál érzem azt, hogy minden, amit látok, blogbejegyzésért kiált, habár fényképet ritkán teszek fel rá, de írni sokat szoktam. :)

Bejegyzés: Digitális méregtelenítés 1. rész: Miért leszünk függők?

Ha egy főcimdalt kellene választani, akkor ezt ajánlanám: Jack Johnson - Inaudible Melodies,
"slow down everyone you're moving too fast"

Bejegyzés: 5+1 tipp kezdő semmittevőknek

Az első bekezdésben a válasz: angyalbefektetőjük van.

Bejegyzés: “Nekünk kell megalapozni a jövőt” - Interjú a szomszéd srácokkal