Tavaszi slow pillanatok Bíró Esztertől Életigenlés   Tavasz   Aranypor   Marina-part

Sétálni, beszélgetni, megölelni, elmondani, megkérdezni… A személyes kapcsolatok és közös élmények néhány összetevője, ami sokszor nem igényel pénzt, hanem csak szándékot és jelenlétet, hogy megosszunk egymással a gondolatainkat, szabadidőnket. Viszont annál többet tud…

On February 12th Slow Budapest and Peace Revolution held a meditation and minfulness event with the aim of bringing the art of stillness closer to the people of Budapest. There were about 40 participants eager to switch off and experience the inner silence – or not? What is meditation all about?…

Februártól rendszeres írásokkal jelentkezünk, több blogger tollából. Izgalmas, ugye? Blogunkon a slow életmódot érintő kérdésekkel foglalkozunk majd, körbejárjuk az anti-határidőnaplónk havi tematikáit is (több szemszögből), és egyéb inspirációval is készülünk. Maradj…

Egy ideje folyamatosan keresik a Slow Budapestet fenntarthatóság témában, ami először teljesen meglepett, hiszen számomra ez az elnevezés eredetileg „zöldséget” jelentett: újrahasznosítást, ökoházakat, szelektív kukákat, Greenpeace-t, Earth Hourt, autómentesítést és így…

Az angol Psyhcologies magazin júniusi számában a megtartott ígéretekről szólt egy cikk, ami megihletett engem is. Az írás apropója a Because I Said I Would mozgalom, amit 2012-ben indított el Alex Sheen, aki az édesapja temetésén úgy emlékezett a férfira, mint az emberre, aki mindig…

Slow budapestesként sokat beszélgetek a lassításról, hivatalosan és nem hivatalosan is. Megtalálnak az emberek kérdésekkel, gondolatokkal, elmondják a felpörgésük történetét, és azt is, hogyan segítettünk nekik a lassításban. „Örülök, hogy vagytok!; Gratulálunk, csak így…

Neked mi az első gondolatod, amikor kinyitod a szemeidet? Visszaemlékszel az álmaidra? Amikor meghallod az óracsörgést, magadban elmormolsz pár mondatot, abban reménykedve, hogy hétvége van és nem kell bemenned a munkahelyedre? Gyorsan átgondolod a napi feladataidat és már pattansz is…

Minden azzal kezdődött, hogy novemberben leraktuk otthon a biciklit, amivel március óta közlekedtünk mindenhova a városban. Azóta persze már jó párszor elő akartuk venni, hiszen a tél csak most érkezett meg, eddig nagyjából folyamatosan lehetett volna tekerni. De kinek volt kedve…

Mennyire szokott kellemetlen érzést kiváltani az belőletek, ha hívtok valakit, a másik felveszi, majd azt mondja, hogy „Bocs, nem tudok beszélni, visszahívlak!”? Vagy azt, hogy „Nem érek rá, mondd gyorsan!”? Krajcsó Nelli írása Ilyenkor részemről jönnek az ismerős…