Azt mondják, a Facebookozásról és Twitterezésről nehezebb leszokni, mint a dohányzásról. A digitális méregtelenítésem olyan szakaszába érkeztem múlt pénteken, amikor olyan elvonási tüneteim voltak, hogy inkább elkezdtem megkérdőjelezni a kikapcsolás jóságát, egyáltalán azt, hogy szükség van rá.…

2008 óta vagyok a Facebookon. Abban az időben külföldön éltem, és míg én a suli belső levelezőrendszerén próbáltam esetlenül tájékozódni, az amerikai és kanadai ismerőseim már akkor a közösségi hálón szereztek lakótársat és tartották egymással a kapcsolatot. Emlékszem, írtam is haza egy levelet,…

Az olvasás külön világ. A saját képzeletünk szavakból építi fel. Egy jó könyvvel messzi tájakra, lelkek mélyére, ismeretlen dimenziókba repülhetünk. Vendégbloggerünk, Balogh Bea írása Nálam az olvasás igazi slow élmény, mert kell hozzá hangulat, minimum le kell…

Egy Facebook poszt hosszúsága ne legyen több 40 karakternél. Én is sokszor mondom el ezt a csapat kommunikációval foglalkozó tagjainak, azaz egy ideje leginkább csak annyit javasolok, hogy képre írt szavakkal kommunikáljunk. 40 karakter, az ennek az 1 mondatnak a hosszúsága... amit…

Tavaszi slow pillanatok Bíró Esztertől Életigenlés   Tavasz   Aranypor   Marina-part

Amikor olvasok, olyan mintha élnék. Mintha én lennék a türelmes figyelő, a gyerek, a varázsló, a megértő, a véleményező, a segítő, a döntőbíró, az együtt érző, a támogató. Pedig az olvasás nem más, mint egy gondoskodó szülő, vagy jóbarát, vagy segítő, aki lelassít,…

Hetek óta nem beszéltem a legjobb barátommal. Tudom, mi van vele, hisz mindent posztol, követem, like-olom, kommentelem… örülök ha örül, és szomorú vagyok, ha bántalom éri. Mégis, hetek óta nem beszéltünk. Pont várok a pénztárnál, eszembe jut, felhívom gyorsan, mi van vele.…

„Mindig ettünk egy fagyit a cukrászdában. Én mindig csokisat kértem, ő meg karamellt. Aztán kiültünk a járdára a fagyizó előtt, és én számoltam a kék kocsikat, ő meg a pirosakat, és akinek a legtöbb jött össze, az nyert. Szeretem azt a járdát. Lehet, hogy unalmas, de azt hiszem, az unalmas dolgokra…

Életemben először akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy boldog vagyok, amikor 10 vagy 11 évesen a nyári szünet közepén, egy napsütéses napon az utcában élő barátaimmal együtt mászkáltunk a mezőn, velünk volt a kutya és egy focilabda. Nádason gázoltunk át, cél nélkül mentünk…

Sétálni, beszélgetni, megölelni, elmondani, megkérdezni… A személyes kapcsolatok és közös élmények néhány összetevője, ami sokszor nem igényel pénzt, hanem csak szándékot és jelenlétet, hogy megosszunk egymással a gondolatainkat, szabadidőnket. Viszont annál többet tud…