Az év eleje jó alkalomnak tűnik a változtatásra. Ilyenkor majd mindenkiben felébred a vágy, hogy nem szeretett szokásokat letegyen, új dolgokat kipróbáljon. Szeretnénk jobban élni és jobban érezni magunkat. Az eltökéltség megvan, viszont sokszor nem igazán tudjuk, hogy valójában MIT, HOGYAN és MIKOR is lenne érdemes változtatni. Sokszor január 1-jét tekintjük a nagy vízválasztónak. Ha egy kicsit jobban beleszagolunk azonban a levegőbe, és jobban odafigyelünk magunkra, akkor megérezhetjük, hogy a január még nagyon a tél kellős közepe: nagyon hideg van, a nappalok még csak éppen elkezdtek hosszabbodni. Ezzel szemben februárban – hideg van még ugyan –, de már elkezdenek csicseregni a madarak, és néha még a nap is kisüt. Februárban elkezdhetünk végre készülni a tavaszra, mert meglebbent minket a szele. 

Molnár Klára, dietetikus írása

Most írhatnám, hogy a 2016-os év is hogy elrohant, de nem írom. Egyrészt mert megteszik helyettem sokan, másrészt meg azt figyeltem meg, hogy minél gyakrabban emlegetünk valamit, annál igazabb lesz – legalábbis igazabbnak tűnik – az állítás. Jelen esetben az idő és annak a gyorsuló tempója, a rohanó évek, a rohanó élet... viszont ha most azt mondaná nekem valaki, hogy a legnagyobb, legtitkosabb vágyam teljesíti – ám nem most, hanem egy év múlva, bizony, nagyon hosszú lenne ez az év! Az idő érzékelése relatív, és ez az újévi tervezéseket alá tudja ásni.

Gulyis Csaba, vendégblogger írása

Ebben az időszakban a hideg időre való átállás a legfontosabb szempont az étkezés összeállítása szempontjából. A konyhában melegítő ételekkel és alapanyagokkal ellensúlyozhatjuk a hideget, melyek segítenek a test optimális hőmérsékletét fenntartani. A hideg, szeles idő a tüdő egészségét terheli meg leginkább. Ez gyakran megfázásokban, influenzában és más fertőző betegségekben nyilvánul meg, ami elsősorban a tüdőt érintik. Különösen a gyermekek reagálnak ilyenkor érzékenyen a hidegre és a szélre, hiszen náluk a védekező rendszer – immunrendszer – még csak felépülőben van. Felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt az a cél ilyenkor, hogy a test erős legyen, megfelelően felvértezve az őszi hideg, nyálkás időjárás ellen. Nem kell feltétlenül minden betegséget elkerülni a gyerekeknél, hiszen ezek természetszerűleg hozzá tartoznak a gyermek fejlődéséhez, mégis fontos, hogy ne kelljen többször betegen otthon maradni, mint amennyire az feltétlenül szükséges.

Molnár Klára, dietetikus írása

F. Várkonyi Zsuzsával megtiszteltetés és igazi tanulási lehetőség beszélgetni. A Gyors élet, lassú halál c. előadása kapcsán fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy mi is meghívjuk beszélgetni a gyorsuló világ kihívásairól és hatásairól. Inspiráló, bölcs gondolatokat és összefüggéseket hallhattam tőle a párkapcsolataink átalakulásáról, a külvilági függésünkről és a fogyasztói társadalom állandó "kell"-jeiről. 

Krajcsó Nelli interjúja

5-10 évvel ezelőtt beléptünk a szélessávú internet és az okostelefonok világába, amelynek egyre gyorsuló tempója átalakítja az offline életünket is, és amelynek sebességéhez autodidakta módon probálunk alkalmazkodni - több-kevesebb sikerrel. Ma már látszik, hogy az online jelenlét érzelmi problémákhoz, stresszhez, a türelem és koncentráció csökkenéséhez, félreértésekhez és agresszióhoz vezethet. Milyen hatással van az információs és online világ pontosan az életünkre? És milyen megoldások lehetnek azzal kapcsolatban, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat? Tari Annamária, pszichológust kérdeztük a témában.

Krajcsó Nelli interjúja

Van egy téma, ami régóta megírásra érik bennem. A kényszeres profizmus témája, ami arra sarkall minket, hogy célszámokban mérjük a szabadidőnket, és a hobbijainkat. Mindezt messziről indítva, a legújabb gyors-lassú trendeket is elemezve vizsgálom a posztomban. Ez az írás a komplex világunkról, a 4 órás munkahetekről, a szelektálás és a verseny megnövekedéséről, és a hobbi alapdefiníciójáról szól. Mindenkinek ajánlom, akinek nehezére esik lassítani, vagy aki végtelenül túlpörgetett emberek között él, vagy dolgozik. Talán elindul valami bennünk és köztünk, talán egy jó kis párbeszéd!

Krajcsó Nelli írása

A bevezető posztom után, ebben az írásban a mindfulness-szel kapcsolatos gyakori félreértésekkel és a gyakorlati kérdésekkel foglalkozom. Mit jelent a mindfulness a gyakorlatban? Miért nem (csak) azt jelenti, hogy a légzésünket figyeljük? Miért nem nevezhető (minden esetben) mindfulness-nek egy gondtalan biciklizés a madárcsicsergés közepette? Miért nem relaxálunk a mindfulness gyakorlása közben? És miért nem keresünk közben válaszokat, és tesszük fel azt a kérdést, hogy miért? De ez az írás azokról a kihívásokról is szól, amelyek miatt általában félbehagyjuk a gyakorlást, és amelyekkel lehet, hogy te is találkoztál már. 

Krajcsó Nelli írása

A Slow Budapest 2016-os Anti-határidőnaplójában a májust a reggelizésnek szenteltük. Az étkezés, az étkezésre szánt idő fontos téma a lassítás kapcsán, hiszen a felgyorsult világunkban sokszor ezen a tevékenységen spórolunk: az alvás vagy a munka javára kihagyjuk a reggeliket, az ebédeket dobozból, a monitor előtt fogyasztjuk el, és egy túlhajszolt, stresszes nap után vacsora gyanánt gyorskajával vigasztalódunk... tesszük mindezt annak ellenére, hogy a nem a jelenben végzett, és a megfelelő, szezonális alapanyagokból álló táplálkozás egészségügyi problémákhoz vezethet. Ehetsz te narancsot télen, de akkor ne csodálkozz, ha 2-3 hetente megfázol. Egyél multitaskingolva ebédidőben, de fogadd el, hogy ez magasabb kalóriabevitelt, hosszú távon elhízást, vagy rendszeres délutáni nassolásokat eredményezhet. Hogyan táplálkozz fenntartható módon, mit reggelizz, ha energiával szeretnéd ellátni a testedet és mit jelent a tudatos (mindful) evés? Valamint miért olyan nehéz mindezt megvalósítani?

Krajcsó Nelli írása

Mindannyian a helyünket keressük a világban. Egy olyan világban, ami állandóan rohan, ahol nap mint nap rengeteg impulzus ér minket, és a lehetőségek olykor szorongatóan határtalannak tűnnek. Azt a közeget, ami körülvesz és átölel, azt a társat, akivel kiegészítjük egymást, olyan barátokat, akikkel befejezzük egymás mondatát. És a helyünket keressük akkor is, amikor pályát választunk, vagy módosítunk, amikor egy új munkahely, egy vállalkozás, vagy kihívás reményében megválunk biztonságos és kényelmes pozíciónktól, és elindulunk felfedezni, mi rejlik bennünk. És akkor is, amikor harminc felé közeledve már komolyabb kérdések kezdenek bennünket foglalkoztatni, és már nem azt kérdezzük, hogy mit akarunk az élettől,  hanem lassan az kezd bennünket érdekelni, hogy az élet mit akar tőlünk, és mi dolgunk ebben a világban. Amikor már nem elég a jó fizetés, és a kényelmes iroda, amikor valami többet szeretnénk kihozni magunkból, értéket teremteni, hozzátenni valamit a világhoz, és megtalálni a szenvedélyt a munkában is. Amikor olyan minőségi, harmonikus életről álmodunk, ahol a munkánk nem akadályoz abban, hogy időnként lássuk a naplementét, vagy kifeküdjünk a rétre, és ne egy szürke irodába legyünk egész napra bezárva.

Sudár Györgyi írása

Bele lehet ugyan jönni a minimalizmusba, de tény, hogy a mindig-többet elven működő világunkban a fogyasztás csapdájából csak az kerül ki, aki tudatos... és kitartó. Mert bizony „visszaeső bűnözőből” is sok van, annak ellenére, hogy valahol az agyunk legmélyén azért tudjuk, hogy a halmozás nem tesz minket boldoggá. Van, akinek a vásárlás a hétvégi drogja és néha bizony érezhetjük azt is, hogy a tárgyaink rabságában élünk. Anti-határidőnaplónk április témája az egyszerűsítés, ami összeköthető a ma már mozgalomként épülő minimalizmussal, egy személetmóddal, ami a kevesebb-több életmódot népszerűsíti. A lassítás jegyében ajánljuk mindenkinek ezt a posztot.

Szendrey Zselyke írása