Kutatások bizonyítják, hogy a természetnek stresszmentesítő hatása van, és hogy a jóllétünkhöz hozzájárulhat akár egyetlen buszmegállóba telepített fa is, amivel munkábamenet találkozunk. Mi ennek az oka? És vannak-e olyan nagyvárosi lakók, akiket mindez hidegen hagy, és miért? Mit tanácsol egy környezetpszichológus a városi léttel kapcsolatban felnőtteknek és gyerkeknek? 

Krajcsó Nelli kérdezett

A mindfulness a Slow Budapest szakmai programjait szinte a kezdetektől meghatározza, fontosnak tartjuk, hogy mint egy szövet, áthassa a tevékenységünket és tanításainkat, mert a lassítás kulcsának tartjuk a magyarul éberségmeditációnak, vagy tudatos jelenlétnek fordított gyakorlást. Azok a coachok, pszichológusok, jógások, és meditálók, akikkel kapcsolatba kerülök, tudják, mi ez, ugyanakkor amikor megemlítem a régi kollégáimnak és barátaimnak, legtöbbször zavart-értelmező kifejezés ül ki az arcukra, hogy öhöm, nem ismerem, de azt hiszem, értem. A mindfulnessről szóló blogposztsorozatom ebben próbál meg segíteni.

Krajcsó Nelli írása

A „stressz” mint kifejezés a köznyelv részévé vált, igen gyakran használjuk olyan helyzetekben, mint például: „sok rajtam a stressz”, „stresszbetegségem van”, „stresszelek a meeting miatt”. Valamiféle feszültséget, harci készültséget, rossz érzést, nyomasztó állapotot értünk rajta, néha talán még a kimerültséget is. A stressz szó Selye János magyar származású orvos kutatásai nyomán vált igazán közismertté, és ma már tudjuk, hogy stresszforrás bármi lehet, amit annak ítélünk meg! Ugyanazt a dolgot – például egy nehéz feladat elvégzését vagy egy vendég váratlan megjelenését – tekinthetjük kívánatos eseményként, de akár potenciális stresszforrásként is, a kulcs az esemény kiértékelésében van.

Farkas Martin írása

Csendben maradni: miért fontos és miért olyan nehéz? Fontos, mert ilyenkor van lehetőségünk feldolgozni a minket érő ingereket és a csendes percek, azáltal, hogy a feszültségeinkkel is együtt vagyunk, segítenek az érzelmi szabályozásunk fejlesztésében is. Nehéz, mert a mai világban nem igazán szokásunk a csendben létezés, bármikor feltölthetjük az elménket információval, zajjal, ezért a mindennapokban tudatosan kell foglalkoznunk ezzel a témával.

Krajcsó Nelli írása

Új év, új elhatározások. Az enyém az lett, hogy másokkal is megosszam kalandozásaimat a szezonális alapanyagok – tudatos táplálkozás. - a kevesebb több a háztartásban – háromszögben. Ezentúl terveim szerint kéthetente fogok a témába vágó blogposztokkal jelentkezni itt, elsősorban az anti-határidőnaplóban is megtalálható szezonális alapanyagokhoz kapcsolódóan, de persze mindig bele fogom szőni az épp aktuális konyhai-háztartási dilemmáimat is. Nem véletlen, hogy az első írásom alapötletét a lencse és az ünnepek utáni csömör adta, amiből végül el fogunk kanyarodni oda, hogy nálam hogyan születik meg egy receptötlet.

Kocsis Krisztina írása

A december mindig rohamléptekkel közeleg, és úgy tör be az életembe, mint egy nem várt vendég. Rácsodálkozom: megint eltelt egy év? Életem fonala egész évben sűrűn gomolyog, a szálak összekuszálódnak, a fáradtság ilyenkorra már győzedelmeskedik, a szemem alatti karikák tanúskodnak róla, de ilyenkor mindig van egy lélegzetvételnyi szünet, mint egy filmszakadás, egy perc váratlan sötétség a moziban. Beszív, kifúj, kidugom a fejemet az egész éves sodrásból, körbevesz a csend, és értékelek, mérlegelek, átgondolok, és újratervezek.

Sudár Györgyi írása

Ahogy visszaemlékszem az utóbbi jópár, „felnőtt” Karácsonyomra, mindig volt bennem egy hiányérzet, hiányzott az A Hangulat, amitől korábban tényleg olyan varázslatosak voltak az ünnepek. De gondoltam, ha majd ha gyerekem lesz, akkor minden más lesz. Majd akkor újra minden lassú, varázslatos és megélt lesz.

Aztán hurrá, itthon vagyok, most aztán minden héten lehet mézeskalácsot sütni, kap a védőnő és a gyerekorvos, meg persze a kozmetikus is szupercuki csomagolásban. Az adventi koszorú kizárólag kézzel készített lehet, többféle stílus is tetszik, szóval egyik évben mindjárt kettő. Asztaldíszt is kell tervezni, mikorra jön a család. 3-4 napig minden fogás szigorúan karácsonyi fűszerezésű, extra, amit lehetőleg még sose próbáltam. Aztán valahogyan így sem jön az az igazi érzés, ellenben jól kifacsarom magam az ünnepekre.

Gulyás Gyöngyvér írása

Lassan egy éve minden vasárnap este kezembe veszem Edinától kapott kedvenc kis anti-határidőnaplómat, és beleírogatom azokat a programokat, amiket már előre látok a következő hétre. Ilyenkor kicsit madártávlatból ránézek az előző hetekre is, beleemlékezem egy-egy pillanatba... Imádom, hogy sikerült szokássá tennem ezt a momentumot, sosem gondoltam, hogy ennyit tud adni némi rendszeres tervezgetés, nyomonkövetés. 

Vendégbloggerünk, Solti Kata Vanda írása

Úgy volt, hogy csak júliusban kapcsolok ki, de végül is több mint két hónapja nem voltam a Facebookon, eltelt a nyár nélküle. Nem tudtam rávenni magamat arra, hogy visszamenjek. Úgy éreztem, hogy nagyon jól sikerült a júliusom a digitális méregtelenítésnek hála, hülye lennék ezt elrontani! Pedig higgyétek el, próbáltam meggyőzni magamat, mert biztosan lemaradok fontos dolgokról, és a Slow Budapestes munkát is megkönnyítené, de nem ment. Ebben az írásomban arról elmélkedek, jól döntöttem-e. Megpróbálom összeszedni a facebookozás mellett és az ellene szóló érveket, de leginkább azt próbálom leírni nektek, mikor és kinek lehet jó egy ilyen digitális detox.

Krajcsó Nelli írása