A mi hulladékmentes életünk
Hogyan lassít a hulladékmentesség?
Munka után gyorsan beszaladok a sarki közértbe, bármelyikbe, amelyik útba esik. Persze, mindenki munka után megy, nagy a sor, lökdösődés, háromnapos ünnep előtt állunk, ebből egy napra be fognak zárni a boltok, és majd nem lehet semmit venni. Ezért MOST venni kell! Lehet kapni padlizsánt - egyenként csomagolva, mellette narancs és kétfajta HAZAI alma. Milyen évszak is van? Honnan érkezik a padlizsán? Ezt is egy csomó ideig kell keresni. Miért nem írják ki olyan nagy betűkkel a sárga papírra, mint azt, hogy HAZAI? Vajon tényleg permetezik valamivel a narancsot? Egészséges megenni? Valamit olvastam erről a múltkor. De hát ez van, ezt lehet kapni. Bekerül a padlizsán és az afrikai (vagy spanyol - nem is tudom már) narancs a kosárba. Sorban állás. Még több sorban állás. Hirtelen megnyit egy újabb kassza. Végre, annyira lassan haladt a sor, nekem meg annyi tennivalóm lenne. Persze mindenki siet, úgyhogy lökdösődés, a sor fele átáll a másik kasszához. Sorra kerülök, pakolom fel a termékeket, ügyelek rá, nehogy szóba elegyedjek a mögöttem állóval vagy a pénztárossal - már ő is fáradt… én is. Kártya, fizetés, blokk. Otthon kipakolás a hűtőbe. 3 műanyag doboz, 4 műanyag csomagolás, 2 zacskó, 3 konzervdoboz, 6 műanyag flakon… Hogyan kerültek ezek a szatyromba? Egyáltalán: meg akartam én ezeket venni?!
Kocsis Dóri írása