Miután az első posztom megjelent ezen a blogon, a rákövetkező napokban sok ismerősömmel merült fel a lassítás fontossága a beszélgetéseinkben. Többen mondták, hogy kíváncsian várják a folytatást, mert érdekli őket a „megoldás”, hogy miként lehet többgyerekes, dolgozó szülőként a lassítást behozni az életünkbe.

Rádó Zsófi írása

Nem tudom, ti hogy vagytok vele – én nemrég nagy fába vágtam a fejszémet: elhatároztam, hogy megtalálom a módját, hogy mindig legyen időm azokra a dolgokra, amik valóban fontosak. Olyan döntés ez, amiről úgy érzem, már régen esedékes (lett volna); túl régóta pörögnek már számolatlanul a napok úgy, hogy szinte nem is emlékszem, mivel töltöttem őket.

Herendi Kata írása

Amikor 2012-ben úgy döntöttem, hogy elindítom a Slow Budapestet, egy olyan misszió volt bennem, hogy szeretnék minél több embert inspirálni a lassításra. Látva, hogy mindenki szenved a túlhajszoltságtól, az idő hiányától, a dolgok megélésének a képtelenségétől, úgy éreztem, hogy a slow mozgalom üzeneteinek terjesztése mindannyiunk számára hasznos lehet.

Krajcsó Nelli írása

Ha egy pillanatra hátradőlsz, becsukod a szemed, elengeded a hétköznapokat és csak a fogalmak szintjén gondolkozol, akkor mi jut eszedbe arról a szóról, hogy karácsony? Szeretet, meghittség, összetartozás, még több szeretet, találkozások, közös étkezések, nevetés és öröm? Pihenés és kiegyensúlyozottság? Számvetés az évvel a végéhez közeledvén; befelé figyelés és lelassulás? Nekem legalábbis hasonlók.

Rádó Zsófi írása

A szikrázó fények, az első hó, a karácsonyi sütik illata - ezek jutnak talán elsőként eszünkbe az adventi időszakról. Ám sokszor felbukkan a feladatlistánk képe is, ami hosszabb a Télapó szakállánál... Hogyan találhatjuk meg az év végi rohanásban az advent békéjét? Záborszky Zsófi pszichológussal beszélgettünk.

Herendi Kata interjúja

Erősen év vége felé közeledik a naptár, és ilyenkor minden háztartásban felüti a fejét a kérdés: nyakunkon a (cukortúladagolás) december - mi legyen?

Rádó Zsófi írása

Nem tudom, ki hogy van vele, de én emlékeim szerint egész fiatalkoromban rohanó életet éltem. Mindig több dolgot próbáltam csinálni egyszerre, ezer szálon futottak a gondolataim: tanfolyamokat végeztem, jogsit szereztem, nyelveket tanultam, konferenciákon ültem, kutatást végeztem, diplomáztam és dolgoztam, mellette szórakozni és koncertekre jártam, barátságokat ápoltam, párkapcsolatot tartottam fenn, kutyát sétáltattam és bevásároltam, és persze készültem a felnőtt életre. Éltem a budapesti hétköznapokat úgy, hogy szentül meg voltam győződve róla, hogy minden perce ki van használva az életemnek: hatékonyság level 1000!

Rádó Zsófi írása

Hála - egy olyan érzés, ami szebbé, boldogabbá teheti a napjainkat, ha nem feledkezünk meg róla a rengeteg minket érő stressz, és az állandó rohanás közben. Ami pedig nem mindig könnyű.

Herendi Kata írása

Krajcsó Nellivel arról beszélgetünk, milyen hatással van az életünkre az, ha nem vagyunk igazán jelen a pillanatokban, illetve hogyan sodornak el minket másodpercek alatt automatikus érzelmi reakcióink.

Herendi Kata interjúja

Kádár Annamária mesélt nekünk arról, lehetséges-e a gyereknevelésben is kicsit lassítani. Interjúnkban arról beszélgettünk, miért olyan fontos, hogy szülőként képesek legyünk ráhangolódni a gyerekek tempójára.

Herendi Kata interjúja